Farkas Lujza (Rimaszombat, 1818. június 21. – Budapest, 1893. október 28.) magyar színésznő, a márciusi ifjak egyike, Szathmáry Dániel, később Laczkóczky Ferdinánd felesége. 200px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (34/1-2-24) Életútja Farkas János és Fodor Klára színészek lánya. Apja korán elhunyt. 1821-ben, háromévesen már kisebb szerepekben feltűnt. Horváth József lett először a gyámja, majd Fejér Károly vidéki igazgató vette gyámság alá. Horváth Alojzia néven lépett színpadra. Játszott Veszprémben, Pesten, Szabadkán és Pozsonyban. 1828-ban fellépettt Pesten a Beleznay-kertben játszott, majd 1833-ban Kilényi Dávid társulatában elsőrendű drámai szende volt. 1834-ben kötött házasságot Szathmáry Dániellel, ezután Szathmáryné néven lépett színpadra. 1842-1844-ben Győrött játszott, 1844. május 17-én Szigeti Józseffel együtt került a Nemzeti Színházhoz. Alakított naivákat, később hősnőket, majd anyákat. 1848 márciusában ő is szavalta a Nemzeti dalt és vitte a nemzeti zászlót Pest utcáin. Március 15-én húszezres tömeg élén, kezében a szűzmáriás zászlót tartva elindult a vár felé a pontonhídon, ami akkor a forradalmi nap legveszélyesebb vállalkozása volt, mert ha a pontonhíd csónakjait tartó láncok elszakadnak, sokan lelték volna a halálukat a Duna hullámai között. „Tegnap a fehér zászlót egy hölgy (Szathmáryné) vitte a nép előtt. A nép választottai ezért remek nemzeti címerrel tisztelék meg.” - írta másnap az Életképekben Jókai Mór. Forradalmi szerepvállalása miatt bujdosni kényszerült. 1851-ben került Kolozsvárra második férjéhez, Laczkóczy Ferdinándhoz. Ezután vidéken játszott Havi Mihály, Szabó József és Gócs Ede társulatában. 1857-től 1891-es nyugdíjba menetelélig a Nemzeti Színházban játszott. 1891. január 31-én Szigligeti Mama című darabjában lépett fel utoljára. Laborfalvi Róza és Prielle Kornélia feltűnése után ráeszmélt, hogy érdemes az anyaszínésznők szerepkörére váltania. 1890-ben a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagja lett 1500 forint évi tiszteletdíjjal. Komikai tehetségét Szigligeti fedezte fel. Autodidakta művész volt, nem tudott írni sem. Széchenyi István az ő játékát látva elismerte, hogy a magyarban van színjátszó tehetség. 1893-ban hunyt el, Császár Imre mondott felette búcsúbeszédet. A Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomra 1893. október 30-án, síremlékét 1895. október 28-án leplezték le, az avató beszédet Festetich Andor gróf mondta.
Fontosabb szerepei Adrienne Lecouvreur (Scribe–Legouvé) Griseldis (Halm) Deborah (Mosenthal) Marlborough hercegnő (Scribe: Egy pohár víz) Fadette (Birch-Pfeiffer: Tücsök) Dajka (Shakespeare: Rómeó és Júlia) Pernelle asszony (Molière: Tartuffe) Marcellina (Beaumarchais: Figaró házassága) címszerep (Szigligeti: Mama) Brazovicsné (Jókai: Aranyember) Millerné (Schiller: Ármány és szerelem) Fruzsina (Molière: A fösvény)
Működési adatai 1824–1825: Székesfehérvár, Veszprém, Pest, Balatonfüred, Pozsony; 1828: Beleznay-kert; 1830: Kolozsvár?; 1833: Kilényi Dávid; 1833: Buda-Pesti társulat; 1852: Havi Mihály–Szabó József és Kacsvinszky János; 1854: Brassó környéke; 1855–56: Csabay–Laczkóczy–Fejér–Gócs társulat.
Források Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, .
Gyászjelentése
Jegyzetek
További információk
Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Kategória:Magyar színésznők Kategória:Márciusi ifjak Kategória:Rimaszombatiak Kategória:1818-ban született személyek Kategória:1893-ban elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek