A szlovák nyelv (, a hosszabb forma slovenský jazyk) az indoeurópai nyelvcsalád tagja, azon belül a szláv nyelvek nyugati ágába tartozik. Történelmi elődei az ősszláv, majd az ószláv nyelvek, amelyekből az összes többi szláv nyelv is kifejlődött. Legközelebbi rokonai a cseh és a lengyel nyelv. Három nyelvjárása van: nyugati, középső és keleti. Szlovákián kívül Csehországban () és Magyarországon () található számottevő szlovák népesség, törvényileg elismert népcsoportnak számít a bécsi szlovák kolónia, és élnek szlovákok Romániában is, Nagylak főhellyel, valamint nem jelentős számban Kárpátalján, ezen kívül Észak-Amerikában (). Összesen több, mint 6 millió beszélője van a nyelvnek.
2004. május 1-je óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.
Az elnevezés eredete
A szlovákokat a magyarok egykor a Magyarországon élő valamennyi szlávra (például a horvátokra is) használt "tót" szóval jelölték. Ez az elnevezés egyesek szerint a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos eredetű.Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete A "szlovák" népnév magyar szövegekben először 1828-ban adatolható, onnantól bukkannak fel különféle írásváltozatai, és az első világháború után terjedt el.A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976), 772.o. De 1575-ből már található egy említés "Sklovákország"-ról, a felsorolásban "Tótország"-ot követve. A közvélekedés szerint ez a „szó” jelentésű szlovo szóból eredhet, de a szlovák szövegekben 1458-ban felbukkant Slovák népnév a korábbi Slovenin (tkp. 'szláv') szó képzős származéka (v.ö. Polak 'lengyel férfi'), végső soron az ősszláv slověninъ 'szláv' alakra vezethető vissza.Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006) 801.o.
A nyelv leírása A szlovák ragozó típusú deklináló sajátságokkal rendelkező nyelv. A legközelebbi rokona a cseh. A két nyelv kölcsönös érthetősége magas fokú, és ez kisebb mértékben a szintén nyugati szláv lengyellel is fennáll.
A szlovák irodalmi nyelv kialakulása Egy időben nem tartották önálló nyelvnek, hanem a cseh nyelv magyarországi változatának. Bár a szlovák nép kialakulása sem egy egységes csoportból történt. Elődeik zöme cseh és morva területről vándorolt be, amelyek keveredtek lengyel, sziléziai és keleti szláv népelemekkel is. A nyugati és középső nyelvjárások a cseh nyelv felé állnak közelebb, míg a keleti szlovák nyelvjárások már átmenetet képeznek a ruszin és ukrán nyelv felé.
Az első szlovák nyelvű írások is zömében cseh szövegek adaptációi, csak részben tartalmaznak a felvidéki nyelvjárásokból származó elemeket.
A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762–1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben és törekedett minél tisztábban írni, eredeti szlovák nyelvi elemeket használva, hogy csökkentse a cseh nyelv hatását. Nyelvét szlovákul bernolákovčina-nak (Bernolák-féle nyelv) nevezzük. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Továbbá minden lágy mássalhangzót hacsekkal jelölt (ďeďina, swaďba). Még nem jelent meg a lágy i és kemény y közötti írásbeli különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g, a v betűt az u és a w helyettesítette.
Ezt az irodalmi nyelvet 4 művében mutatta be: Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Dissertratio philologico-critica de litteris Slavorum, Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről, 1787), Pravopis (Orthographia, Helyesírás, 1787), Slovenská gramatika (Grammatica Slavica, Szlovák nyelvtan, 1790) és Výklad o pôvode Slovenských slov (Etymologica vocum slavicarum, Szlovák szavak eredetének értelmezése, 1791). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slowár Slovenskí Česko-Latinsko-Nemecko-Uherskí, amit Anton Kubica együttműködésével írt, csak halála után jelent meg, hat kötetben.Kiss Szemán Róbert: Slovenská literatúra pre II. ročník gymnázia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004.
A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843-ban került sor. Ľudovít Štúr a közép-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, ugyanis szerinte a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. 1843. július 11-én Štúr, Michal Miloslav Hodža és Jozef Miloslav Hurban megkezdték az új nyelv, a štúrovčina (Štúr-féle nyelv) alapjainak létrehozását. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. A semlegesnem -uo végződést kapott. A szlovák nyelvből még hiányoztak a ľ, ä, y, é betűk. Művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások avagy [a] szükség ebben a nyelvben írni) és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana, 1846). Hodža Dobruo slovo Slovákom súcim na slovo (Jó szó az arra alkalmas szlovákokhoz, 1847) művében kezdte népszerűvé tenni az új nyelvet, és Slovenský potomok (Epigenes Slovenicus, Szlovák leszármazott, 1847) művében a szlovák nyelvt eredetéről, nyelvtanról és jövőjéről ír. Később Martin Hattala felújította a nyelvet Gramatika slovenského jazyka (Gramatica linquae slavonicae, A szlovák nyelv nyelvtana, 1850) és Krátká mluvnica slovenská (Rövid szlovák/tót nyelvtan, 1852) munkáiban. Bevezette az y, ý betűket és szinte a mai formájába hozta a szlovák nyelvet. A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták.Ľudovít Štúr. Dielo I., II. Zlatý fond slovenskej literatúry. Bratislava, Slovenský Tatran 2003.
A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát például az [s] hangra sz betűt használtak. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Egy időre még hivatalos nyelvvé is tudott válni a keleti szlovák: 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaság, amely az ország keleti részeit foglalta magába hivatalos nyelvként használta az eddig írt könyvekben és újságokban rögzített norma szerint. Napjainkban sem évültek el hagyományai, szűk értelmiségi-művészi réteg szerénynek mondható kísérletekkel tartja fenn a keleti szlovák irodalmat.Janek István: Szlovák-magyar kapcsolatok 1939–1944
Az irodalmi nyelv fejlődése során, de különösen a csehszlovák állam fennállása idején a szlovák irodalmi nyelvet tudatosan közelítették a cseh nyelvhez. Az evangélikus értelmiség zöme kezdetben inkább a cseh nyelv használatát támogatta. A »bibličtina« a huszita gyökerekkel és folytonossággal bíró [Cseh(-Morva)] Testvérület (csehül Jednota bratrská; latinul Unitas Fratrum) szentírásfordításán, az ún. »Králicei Biblián« (csehül Bible Kralická) alapult, és a lutheránus-evangélikus egyházközségekben a liturgikus nyelv és ennek hatására a felső-magyarországi evangélikus szlovák kegyességi nyelvének normája volt a XVII-XIX. században, Bernolák és Štúr fellépéséig. A közös eredet mellett ezek okán is a szlovák és a cseh nyelv irodalmi normája a mai napig nagyfokú hasonlóságokat mutat. Főképp nyelvtani eltérések alakultak ki közöttük, ezért egy csehnek, vagy egy szlováknak nem okoz nagy gondot megérteni a másik nyelvén írott szövegeket. A szlovák nyelvjárások eltéréseket mutatnak a szlovák sztenderd nyelvtől és a cseh nyelvtől is.
A szlovák ábécé
A, Á, Ä, B, C, Č, D, Ď, Dz, Dž, E, É, F, G, H, Ch, I, Í, J, K, L, Ĺ, Ľ, M, N, Ň, O, Ó, Ô, P, R, Ŕ, S, Š, T, Ť, U, Ú, V, X, Y, Ý, Z, Ž
A q, w csak idegen nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban (például watt) fordul elő.
A szlovákot elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a csehtől már nem olyan egyszerű. Segítségünkre lehet, hogy csak a szlovákban léteznek az ä, ĺ, ľ, ô, ŕ, és csak a csehben léteznek a ě, ř, ů betűk.
Hangtan és helyesírás
Magánhangzók A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is. a: mint a palóc nyelvjárásbeli rövid á [a]: kefa [kɛfa] (kefe) á: mint a magyar á [aː]: dáva [daːva] (ad) ä: mint a magyar e [ɛ]: päť [pɛc] (5), de az archaikus ejtése [æ] päť [pæc] (csak m, p, b, v után fordul elő) e: mint a magyar e [ɛ]: veľmi [vɛʎmi] (nagyon) é: hosszú, nyílt e [ɛː]: zdravé [zdravɛː] (egészséges) i, y: mint a magyar i [i]: chlapi(férfiak) [xlapi], ryba ['riba] (hal) í, ý: mint a magyar í [iː]: cudzí(idegen) ['t͡sud͡ziː], dlhý ['dl.ɦiː] (hosszú) o: nyíltabb, mint a magyar o [ɔ]: koč ['kɔt͡ʃ] (kocsi) ó: nyíltabb, mint a magyar ó [ɔː]: Tótová ['tɔːtɔvaː] (Tótné, vagy Tót lánya) u: mint a magyar u [u]: ulica ['uʎit͡sa] (utca) ú: mint a magyar ú [u:]: kľúč ['kʎuːt͡ʃ] (kulcs)
Megjegyzés:az i, í lágyítja az előtte álló d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány új keletű idegen szót, és a hímnemű élő melléknév többesszáma: pekní), az y, ý nem. Néhány szóban viszont etimológiai okokból írnak y, ý-t i, í helyett. Az l, r mássalhangzók magánhangzóként is viselkedhetnek, és hosszúak is lehetnek pl.: dlhý [dl.ɦiː] (hosszú), dĺžeň [dlː.ʒɛɲ] (ékezet), srdce [sr.t͡sɛ] (szív), sŕdc [srːt͡s] (szívek – birtokos eset – genitivus)
Ragozáskor figyelni kell, hogy egy hosszú magánhangzó után ugyanabban a szóban nem következhet még egy hosszú hang, ilyenkor a ragok is rövidülnek.
Kettőshangzók ia: rövid i előtétű rövid, palócos á [ɪ̯a] (lágyít!): žiak [ʒɪ̯ak] ie: rövid i előtétű magyar e [ɪ̯ɛ]: miesto ['mɪ̯ɛstɔ] iu: rövid i előtétű magyar u [ɪ̯u]: biura ['bɪ̯ura] ô: rövid u előtétű nyílt o [ʊ̯ɔ]: kôň [kʊ̯ɔɲ] A latin eredetű szavakban előforduló ia, iu nem kettőshangzó! (reštaurácia, gymnázium)
Mássalhangzók Bilabiális Labio-dentális Alveoláris Palato-alveoláris Veláris Palatális Glottális Orrhang m [m] n [n] n/ň [ɲ] Zárhang b [b] p [p] d [d] t [t] g [g] k [k] d/ď [ɟ] t/ť [c] Zár-réshang dz [d͡z] c [t͡s] dž [d͡ʒ] č [t͡ʃ] Réshang v [v] f [f] z [z] s [s] ž [ʒ] š [ʃ] ch [x] h [ɦ] Félhangzó (v [ʊ̯]) j [j] Oldalsó hang l [l] l/ľ [ʎ] Pergőhang r [r]
A szlovák nyelvtan a mássalhangzókat zöngésség és lágyság alapján csoportosítja. zöngésség alapján lehet: zöngétlen (neznelé): [p], [t], [k], [c], [f], [t͡s], [t͡ʃ], [s], [x] zöngés (znelé): [b], [d], [g], [ɟ], [v], [d͡z], [d͡ʒ], [z], [ɦ] pár nélküli zöngés (zvučné): [m], [n], [ɲ], [j], [l], [ʎ], [r] lágyság alapján: semleges (obojaké): [m], [b], [p], [v], [f], [z], [s], [r] kemény (tvrdé): [n], [d], [t], [g], [k], [x], [ɦ], [l] lágy (mäkké): [ɲ], [ɟ], [c], [d͡z], [t͡s], [d͡ʑ], [t͡ʃ], [ʒ], [ʃ], [j], [ʎ]
A b, c, dz, f, g, j, k, m, p, r, v, x, z betűk kiejtése megegyezik a magyarral ([b], [t͡s], [d͡z], [f], [g], [j], [k], [m], [p], [r], [v], [ks], [z]).
Példák: Hybe ['ɦibɛ], Levice ['ʎɛvit͡sɛ], cudzí ['t͡sud͡zi:], Fatra ['fatra], Magura ['magura], Dunaj ['dunaj], zrážka ['zra:ʃka], Komárno ['koma:rno], Poprad ['poprat], Muráň ['mura:ɲ], veľký ['vɛʎki:], textil [tɛkstil], Zlieskov ['zʎɪ̯ɛskou].
A lágy mássalhangzók után csak lágy i, í; a kemény mássalhangzók után csak kemény y, ý állhat. A semleges mássalhangzókhoz tartoznak a kiválasztott szavak (vybrané slová), amely szavakban a mássalhangzók után y, ý áll. Ezeket Martin Hattala határozta meg az orosz szótőalakok keménysége/lágysága alapján. Néhány szónak ezáltal kettős alakja született, például byť-biť (létezni-verni). Az f után csak a fyzika szóban van y.