Ifjabb Antall József (Pestújhely, 1932. április 8. – Budapest, 1993. december 12., születésekor: dörgicsei és kisjenei ifjabb Antall József Tihamér) magyar politikus, könyvtáros, orvostörténész, muzeológus, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke a rendszerváltás után 1990-től 1993-ig.
Családja Antall József ősi kisnemesi családban született. Apja, id. Antall József (1896–1974) jogász, hivatalnok, az FKgP egyik alapítója, több minisztérium dolgozója volt, a második világháború alatt menekülteket mentett, valamint a nevéhez fűződik az első magyar létminimum-számítás.
Édesanyja Szücs Irén, akinek apja, Szücs István is politikai pályát járt be, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt köztisztviselő, nyugdíjba vonulása előtt a népiskolai oktatásért felelős helyettes államtitkár volt, majd 1927–1935 között országgyűlési képviselő.
Antall Józsefnek egy testvére volt, Antall Edit. Antall Edit lányának, Héjj Editnek lett a férje Jeszenszky Géza későbbi külügyminiszter.
Feleségétől, Fülepp Klárától (1934–2022), akivel 1952-ben a budapesti piarista kápolnában házasodtak össze, két gyereke született: Antall György ügyvéd és Antall Péter fotóriporter.Elhunyt Antall Józsefné
Tanulmányai Gyermek- és ifjúkorát a családi neveltetés határozta meg, melynek meghatározó elemei a demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet voltak.
Az elemi iskolát Pestújhelyen végezte, ahol gyermekkorát töltötte, majd 1942-től a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult. 1948-ban a gimnáziumot államosították, így az ugyanott működő állami Ady Endre Gimnázium diákja lett, és ott érettségizett 1950-ben.Csiffáry Gabriella, Magyar politikusok az iskolapadban, Budapest, 2021, 461.
Már 16 évesen eldöntötte, hogy politikai pályára lép – amire később természetesen sokáig nem volt lehetősége. Az érettségi után az ELTE Bölcsészettudományi Karának 12 éven át volt hallgatója, 1950 és 1954 között nappali, majd kiegészítő szakon tanult. Történelem – magyar nyelv és irodalom szakon szerezte középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomáját. Szakdolgozatát Eötvös József népiskolai politikájából, bölcsészdoktori disszertációját Eötvös József politikájáról valamint az 1867-es kiegyezés előkészítéséről írta. Néprajzi, antropológiai, jogi, közgazdasági és orientalisztikai tárgyakat is hallgatott.
Életút a miniszterelnökségig 220px|bélyegkép|balra|Antall József miniszterelnök-jelölt és Tölgyessy Péter, az ellenzék vezetője az Országgyűlés alakuló üléséről szóló megállapodás aláírásán 1990. április 28-án. A diploma megszerzése után Antall a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. 1955-ben az Eötvös József Gimnáziumban kezdett tanítani, ahol 1956 októberében a forradalmi bizottság élére került. Részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében és a Keresztény Ifjú Szövetség megalapításában. A forradalom leverését követően a szovjet és a kollaboráns magyar hatóságok többször őrizetbe vették, szabadlábra helyezése után is folyamatosan kihallgatták és vizsgálatot folytattak ellene, ennek ellenére továbbra is taníthatott. 1955 és 1957 között a budapesti Eötvös József Gimnáziumban magyar nyelvet tanított. 1957-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumba helyezték át fegyelmi eljárással, ám 1959-ben politikai magatartása miatt végleg eltiltották a pedagógusi pályától.
Ezt követően két évig könyvtárosként dolgozott. 1963-ban a Magyar életrajzi lexikonba ő írta meg nyolcvan orvos életrajzát, s ekkor ismerte fel, hogy a gyógyítás története fontos, és részben feldolgozatlan tudományos téma. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban előbb mint tudományos kutató dolgozott, majd igazgatóhelyettes, 1974-től pedig mb. főigazgatója, 1985-től főigazgatója volt az intézetnek (felettese, egyben segítője Schultheisz Emil volt előbb főigazgatóként, majd egészségügyi miniszterként). Több száz orvostörténeti publikációja jelent meg, s számos művet lektorált, szerkesztett. Elsősorban Benedek István orvostörténeti köréhez, a Hiúzokhoz kapcsolódott. 1968 és 1990 között szerkesztője, illetve főszerkesztője volt az Orvostörténeti Közleményeknek. Kutatásai kapcsán számos alkalommal került kapcsolatba külföldi orvosokkal, történészekkel. 1986-ban a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnöke lett.
Először 1974-ben kapott nyugati országokba való kiutazást lehetővé tevő, ún. kék útlevelet, ekkor előbb Svájcba hívták, majd az NSZK-ban tartott több egyetemen is előadást (Düsseldorf, Marburg, Köln, Bonn, München).
Élete során több III/III-as ügynök írt róla jelentést, akik közül talán a festőművész Mikus Gyula fia, Mikus Gyula a legismertebb.
Miniszterelnöksége bélyegkép|Az 1990-es önkormányzati választások előtt Csoóri Sándor hívására kapcsolódott be az MDF munkájába, a párt rendezvényein 1988 elejétől vett részt. Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. március 22-én jött létre, s az akkor már pártszerűen működő Magyar Demokrata Fórum Antallt is delegálta a megbeszélésekre. Antall az alkotmánymódosítást előkészítő I/1-es bizottságában dolgozott. Számos indítványa, kompromisszumkészsége, szakmai felkészültsége tette egyre ismertebbé.
Antall Józsefet 1989. október 21-én elsöprő többséggel választották meg a küldöttek a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnökévé, s ez alapján egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Az 1990-es választások győztese az MDF lett, megszerezve a mandátumok 42,49%-át (Antall a budapesti területi listáról jutott mandátumhoz), így május 23-án ő alakíthatott kormányt. Aznap este az Országgyűlés 219 igen, 126 nem és 8 tartózkodással választotta meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, egyúttal kormányprogramjának irányelveit is elfogadta. Ezzel 1948 óta ő lett az első olyan miniszterelnök, aki nem volt kommunista. Nagy szenzációnak nevezte azt a kijelentést, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni. Ezt a kijelentést hamarosan sokan, köztük az ellenzék, sőt, még a párton belül is támadták, mivel a lélekben szót kihagyva úgy értelmezték, hogy ezzel megnyitotta a revíziót és vissza kívánja szerezni a trianoni békeszerződés értelmében elvesztett magyar területeket. Ezzel kapcsolatban az MDF egyik alapító tagja, Kiss Gy. Csaba is támadta kijelentését és azzal érvelt, hogy ez rontja a szomszédos országokkal való kapcsolatot is.
Antall az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és a Független Kisgazdapárt (FKgP) koalícióját vezette, s kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külpolitikai feltételeit. Az Antall-kormány fogadtatta el és hajtotta végre az átalakulást elősegítő törvényeket, a gazdaságot pedig növekedési pályára állította a ciklus végére. balra|bélyegkép|Antall Jacques Chirackal az Európai Demokrata Unió (EDU) konferenciáján (1993) 1989 őszén az ellenzéki pártokat még az motiválta, hogy ha mégis a régi pártállami erők jutnának hatalomra az első szabad választások után, akkor a parlament kétharmados törvényeken keresztül ellent tudjon állni a restaurációs törekvéseknek. Az MDF azonban a választáson, még a KDNP-vel és az FKgP-val kötött koalíciója révén sem jutott kétharmados többséghez. Ezért Antall az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött a legnagyobb ellenzéki párttal, a liberális a Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ), mely alapján a kétharmados törvények témakörét húszra csökkentették. Ez a megállapodás lefektette a magyar demokrácia parlamenti működésének alapjait, ugyanakkor hozzájárult Magyarország euroatlanti orientációjához. Cserébe az SZDSZ kívánta adni a köztársasági elnök személyét és Antall támogatta és elfogadhatónak tartotta a posztra az SZDSZ jelöltjét, Göncz Árpádot, akit az országgyűlés sikeresen megválasztott. bélyegkép|Antall Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel Budapesten (1990) 1991. február 15-én ő írta alá Václav Havel csehszlovák és Lech Wałęsa lengyel elnökkel a Visegrádi Együttműködést. Nagy szerepet vállalt a Varsói Szerződés felbomlásában és a KGST megszüntetésében, valamint a megszálló szovjet csapatok 1991-es kivonásában. 1991-ben Strasbourgban Robert Schuman-díjjal tüntették ki Európa egyesítéséért és Magyarország európai kapcsolatainak bővítésért végzett tevékenységéért.
Miniszterelnökként Antall felügyelte a piacgazdaság előmozdítását és a külföldi befektetések vonzását célzó jogrendszer létrehozását. A kormánykoalíció a privatizáció és a kapitalizmus elemeinek megvalósítása közben próbálta stabilizálni a széteső gazdaságot, míg az MDF populista jobboldala a „nemzeti kérdésről”, a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek kérdésén dolgozott, és megpróbálta a kormány programjának középpontjába helyezni. A kormánypárt figyelmét az eszkalálódó szociális problémák helyett fokozatosan a rendszerváltást követően szabadabbá vált hazai médiakörnyezet felett kontroll megszerzése kötötte le. Ez az éles belpolitikai csatározásoktól fűtött időszak Médiaháború néven került be a közbeszédbe és a korabeli sajtóba.Inotai Edit: A médiaháborúktól a szinte teljes hegemóniáig, 24.hu, 2020. június 13.Háborúban született, a hatalom szolgálatába állt (dokumentumfilm), 444.hu/Youtube, 2019. április 24.
A kapitalista rendszerhez történő visszatérés és az azt kísérő reformok Antall hivatali ideje alatt komoly társadalmi-gazdasági nehézségeket okoztak az ország számára. A Kádár-korszak teljes foglalkoztatottságáról (azaz a gyárkapun belüli rejtett munkanélküliségről) 14%-ra ugrott a munkanélküliségi ráta. 1989 után közel 1 millió munkahely szűnt meg, amely tömeges elszegényedéshez vezetett. Sokan önkizsákmányoló kényszervállalkozók lettek vagy az előző rendszerből örökölt kiterjedt szociális ellátórendszerbeBódi Ferenc - Helyi szociális ellátórendszer Magyarországon / A szociális ellátórendszer kifejlődése Magyarországon, történeti háttér, nemzeti sajátosságok (Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011) Majtényi György - A Kádár-kor társadalma / MTA doktori értekezés (A Magyar Tudományos Akadémia Repozitóriuma, 2020) menekültek.Torontáli Zoltán - Egy film, amelyből mindennél jobban megértheted a 90-es évek elejét (G7.hu, 2018.02.04.) Az infláció éves szinten mindegy 23-35 százalék között nőtt. (A bérek és a nyugdíjak indexálását nem beleszámítva.) A lakosság több mint egyharmadának életszínvonala a létminimum alá csökkent. Robbanásszerűen nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek és a társadalmi különbségek, ami irritálta az embereket. Az 1993-ban tetőző halálozási rátával együtt közel hét évvel csökkent a férfiak születéskor várható élettartama.Csurgó Dénes - Miért haltak bele magyarok ezrei a rendszerváltásba? (444.hu, 2023.07.20.) A korrupció és a feketegazdaság szintén drasztikus méreteket öltött. A korábbi kommunista időszak alatt szélesebb hatalomgyakorlási jogkörrel felruházott rendfenntartó szervek alulfinanszírozottsága és hanyag munkavégzése miatt a közbiztonság is mélypontra került az 1990-es évek elején. A bűnözési mutató – különösen Budapesten – öt év alatt közel háromszorosára növekedett.
A belpolitika területén Antallnak pályafutása során nehézségekkel kellett szembenéznie: mivel az egykori Szovjetunió csak az ország kőolajfogyasztása 80%-át szállította kedvezményes áron, ötödét így a világpiacon kellett beszereznünk, az Antall-kormány 65%-kal kénytelen volt a benzin árát rendeletileg megemelni. A miniszterelnök szeptemberben szerette volna az ország nehéz, de nem reménytelen helyzetét a lakosság tudomására hozni, de az elkészült műsor bemutatását a Magyar Televízió akkori elnöke letiltotta. Az spontán kialakuló taxisblokád után az FKgP a koalíciós kormányból való kilépése arra kényszerítette, hogy 1992 februárjában átalakítsa a kabinetet, ez az végül megmentette kormányát a bukástól. Az MDF-en belül Antallt folyamatosan támadta Csurka István, aki később önálló mozgalmat indított, létrehozva 1993-ban a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP).
Betegsége, halála és temetése bélyegkép|220px|Síremléke a Fiumei úti sírkertben. Melocco Miklós szobrász műve