A Vatikán, hivatalos nevén Vatikánvárosi Állam, illetve gyakori magyar elnevezéssel Vatikánváros (, ), Róma területébe ékelődő, tengerparttal nem rendelkező, szuverén városállam. Területe 0,44 km², ezért a világ legkisebb területű független állama; hivatalos adatok szerint 2024. december 31-én 882 ember lakott a területén. Határának teljes hossza Olaszországgal közös, így az állam enklávé az olasz fővároson belül.
A Vatikánvárosi Államot az Apostoli Szentszék és az Olasz Királyság között 1929. február 11-én aláírt, június 7-én hatályba lépett Lateráni Szerződés hozta létre a római kérdés rendezéseként. Alapvető rendeltetése az, hogy területi és intézményi biztosítékot nyújtson a Szentszék, valamint a pápa egyházi küldetésének tényleges és látható függetlenségéhez. A Vatikánvárosi Állam ezért a nemzetközi jogban sajátos, úgynevezett eszközjellegű állam: állami szervezete nem egy hagyományos nemzeti közösség politikai önszerveződését, hanem a már korábban is fennálló Szentszék függetlenségét szolgálja.
A Vatikánvárosi Állam nem azonos az Apostoli Szentszékkel, a Római Kúriával, a pápasággal, a történelmi Pápai Állammal vagy a világméretű katolikus egyházzal. A Szentszék a pápa és az őt az egyetemes egyház kormányzásában segítő központi szervek nemzetközi jogalanyisággal rendelkező együttese; a Vatikánvárosi Állam ezzel szemben 1929-ben létrehozott területi állam. A két jogalanyt a pápa személye és feladata kapcsolja össze, de jogrendjük, szervezeteik, vagyonuk, költségvetésük és nemzetközi szerepük nem minden tekintetben esik egybe.
Az államfő és uralkodó hivatalánál fogva a mindenkori római pápa. A Vatikán választásos abszolút monarchia: a pápa rendelkezik a legfőbb törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalommal, amelynek rendes gyakorlását az alaptörvény és más jogszabályok alapján állami szervekre ruházza. Egyházi jellegére tekintettel a politikatudományi és ismeretterjesztő irodalom gyakran teokratikus monarchiaként is jellemzi. Az államnak saját jogrendje van, amely szervezetileg elkülönül a katolikus egyház általános kánonjogi rendjétől, ugyanakkor a kánonjogot elsődleges normatív forrásként és alapvető értelmezési szempontként ismeri el.
Vatikánváros vallási, történeti és kulturális jelentősége messze meghaladja területi és demográfiai méreteit. Itt található a Szent Péter-bazilika, a Szent Péter tér, az Apostoli Palota, a Sixtus-kápolna, a Vatikáni Múzeumok, a Vatikáni Apostoli Könyvtár és a Vatikáni Apostoli Levéltár. Az állam egész területét 1984-ben felvették az UNESCO világörökségi jegyzékébe.
Elnevezése A Vatikán név az ókori latin Vaticanus, illetve Ager Vaticanus helynévből ered. Az Ager Vaticanus eredetileg a Tevere jobb partján, az ókori Rómával szemben fekvő, a Vatikáni-dombot és tágabb környezetét magában foglaló vidéket jelölte. Az elnevezés távolabbi etimológiája nem tisztázott. A szakirodalomban felmerült az etruszk eredet, valamint a latin vates („jós”) és vaticinari („jövendölni”) szavakkal való kapcsolat, ezek azonban nem tekinthetők bizonyítottnak.
A Vatikán szó a köznyelvben és a sajtóban gyakran metonimikusan a pápára, a Szentszékre vagy a Római Kúriára is utal. Az ilyen használat nem mindig jogilag pontos: például a Szentszék diplomáciai kapcsolatai, a Római Kúria egyházkormányzati döntései és a Vatikánvárosi Állam közigazgatási intézkedései különböző jogalanyokhoz és szervezetekhez tartozhatnak.
Jogi és intézményi helyzete A Vatikánvárosi Állam és az Apostoli Szentszék Az Apostoli Szentszék történeti és nemzetközi jogi személyisége nem a Vatikánvárosi Állam lététől függ. A Szentszék 1870 és 1929 között, területi állam nélkül is fenntartotta diplomáciai kapcsolatait, követeket küldött és fogadott, valamint nemzetközi szerződéseket kötött. A Lateráni Szerződés nem a Szentszéket hozta létre, hanem elismerte szuverenitását, és létrehozta azt a területi államot, amely a pápa és a központi egyházkormányzat függetlenségének gyakorlati biztosítékául szolgál.
A Vatikánvárosi Államnak területe, lakossága, állampolgársága, jogrendje, közigazgatása, bíróságai, rendőri szervezete, pénzneme, postája és távközlési rendszere van. A Szentszék ezzel szemben a katolikus egyház központi kormányzatának jogalanya, amelynek diplomáciai hálózata, nemzetközi képviselete és egyházkormányzati intézményei vannak. A Vatikán területén működő intézmény ezért nem szükségképpen a Vatikánvárosi Állam szerve: a Római Kúria dikasztériumai, a Vallási Művek Intézete és a Szentszék kommunikációs intézményei eltérő jogállásúak.
Viszonya Olaszországhoz A Lateráni Szerződés rögzíti az állam területét, a Szentszék és Olaszország viszonyának alapjait, a határforgalom és a közszolgáltatások egyes kérdéseit, valamint több római és Rómán kívüli szentszéki ingatlan különleges jogállását. Olaszország elismeri a Szentszék teljes tulajdonjogát, kizárólagos hatalmát és szuverén joghatóságát a Vatikán felett; a Szentszék pedig elismerte az Olasz Királyság fennhatóságát Róma felett.
Az olasz területen fekvő, de a Szentszékhez tartozó meghatározott ingatlanok – köztük a Lateráni bazilika, a Santa Maria Maggiore-bazilika, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika, a Lateráni palota, a Castel Gandolfo-i pápai palota és több kúriai épület – nem részei Vatikánváros területének. A Lateráni Szerződés alapján mentességeket és a diplomáciai képviseletekéhez hasonló sérthetetlenséget élveznek; ezt szokás extraterritoriális jogállásnak nevezni. E területek jogi helyzete nem jelent olaszországi vatikáni felségterületet: az ingatlanok olasz területen maradnak, de különleges mentességek vonatkoznak rájuk.
A Szent Péter tér Vatikánváros része, ugyanakkor a Lateráni Szerződés külön rendelkezése alapján rendes körülmények között az olasz rendőrség felügyeli egészen a bazilikához vezető lépcsőkig. A tér szabadon megközelíthető Róma felől, és nincs rajta állandó útlevél- vagy vámellenőrzés.
Földrajz
Fekvés és határok Vatikánváros a Tevere jobb partjától nyugatra, a történelmi Róma központjának közelében, a Vatikáni-domb és a hajdani vatikáni mezők egy részén fekszik. Területe megközelítőleg trapéz alakú. Nyugati, északi és déli határának nagy részét középkori és kora újkori falak alkotják; keleti határa a Szent Péter tér nyitott peremén, valamint egyes épületek vonalán húzódik. A tér olasz területtel érintkező határát a burkolatba illesztett fehér márványvonal jelzi.
Az állam 0,44 km²-es területének jelentős részét a vatikáni kertek foglalják el. A beépített területekhez tartozik a bazilika és a tér, az Apostoli Palota és a múzeumok együttese, a Kormánypalota, a vasútállomás, a szolgáltató és igazgatási épületek, továbbá több kápolna, lakóépület és intézmény. A terület a pápai udvar és az egyházi kormányzat történeti fejlődése következtében alakult ki, nem pedig szabályos várostervezéssel.
Domborzat és vízrajz A Vatikáni-domb nem tartozik Róma hagyományos hét dombjához. A terület legmagasabb pontjai a kertek nyugati és északnyugati részén találhatók; kelet felé a felszín a Szent Péter tér irányába lejt. Állandó természetes vízfolyás nincs az állam területén. A kertek szökőkútjait és vízrendszereit részben a római vízellátó hálózat, történetileg pedig a 17. században helyreállított Aqua Paola táplálta.
Éghajlat Éghajlata Rómáéhoz hasonló, meleg nyarú mediterrán éghajlat. A tél többnyire enyhe és csapadékos, a nyár meleg és száraz; a csapadék maximuma általában ősszel jelentkezik. A kis terület, a sűrű beépítés, a nagy kiterjedésű burkolt felületek és a kertek helyi mikroklimatikus eltéréseket okozhatnak. A következő táblázat a közeli Roma–Ciampino meteorológiai állomás 1971–2000 közötti adatait mutatja, ezért Vatikánváros tágabb római éghajlati környezetét szemlélteti, nem önálló vatikáni mérősorozatot.
Kertek és területhasználat A mintegy 23 hektáros vatikáni kertek az állam közel felét foglalják el. Kialakulásuk a középkorig nyúlik vissza: III. Miklós pápa a 13. század végén gyümölcsöst, gyepes területet és kertet létesített a pápai rezidencia mellett. A reneszánsz és a barokk idején a kerteket teraszokkal, szökőkutakkal, szobrokkal, kis épületekkel és fasorokkal bővítették. Itt található többek között a IV. Piusz-villa, a Lourdes-i barlang másolata, a Szent János-torony, a Mater Ecclesiae-kolostor, a Kormánypalota, a heliport, valamint a Vatikáni Rádió egyes történeti épületei.
Története
Ókor és a keresztény kezdetek Az ókori Ager Vaticanus a Tevere jobb partján, a városfalakon kívül fekvő, részben mocsaras és áradásoknak kitett vidék volt. A római korban villák, kertek, utak és temetők létesültek rajta. Caligula uralkodása alatt kocsiversenypálya építését kezdték meg Agrippina kertjeiben; az építményt Nero idején fejezték be, ezért a történeti irodalom gyakran Nero cirkuszaként említi. A ma a Szent Péter téren álló egyiptomi obeliszk eredetileg e cirkusz középvonalán állt; V. Szixtusz pápa 1586-ban helyeztette át jelenlegi helyére Domenico Fontana tervei alapján.
bélyeg|bal|Nero cirkuszának és a későbbi bazilikáknak egy rekonstrukciója A 64-es római tűzvész után Nero több keresztényt kivégeztetett a vatikáni kertek és a cirkusz környezetében. A korai keresztény hagyomány Péter apostol római vértanúságát és temetését ehhez a területhez kapcsolta. A fejjel lefelé történő keresztre feszítés részletes motívuma későbbi apokrif hagyományból ismert. A cirkusztól északra, a Via Cornelia mentén fekvő nekropoliszban a 2. században egy tiszteleti emlékhely alakult ki azon a helyen, amelyet Péter sírjával azonosítottak. A 20. századi ásatások feltárták a császárkori temető jelentős részét és a korai kultusz régészeti környezetét; a leletek értelmezése a régészet, az ókortörténet és a korai kereszténység kutatásának tárgya.
A 4. század első felében, I. Constantinus uralkodása alatt monumentális, öthajós bazilikát emeltek a Péter sírjának tartott hely fölé. Az építkezés pontos kezdete és kronológiája a kutatásban vitatott, de a bazilika a konstantini keresztény építészet egyik legnagyobb vállalkozása volt. Az épület tájolását és padlószintjét a sírhelyhez igazították, ezért a domboldal jelentős részét feltöltötték, a nekropolisz egy részét pedig befedték. A régi Szent Péter-bazilika hamarosan a keresztény zarándoklat, a pápai liturgia és az uralkodói reprezentáció egyik központjává vált.
A késő antik és kora középkori bazilika liturgikus, temetkezési, karitatív és közösségi funkciókat egyaránt ellátott. Környezetében kolostorok, diakóniák, zarándokszállások és nemzeti közösségek házai jöttek létre. A korai keresztény liturgia zsidó és bibliai hagyományok, valamint a görög–római és helyi kulturális környezet kölcsönhatásában fejlődött; a vatikáni bazilika szertartási életét a fennmaradt liturgikus, régészeti és irodalmi források alapján rekonstruálják.
A középkori vatikáni negyed A pápák székesegyháza és elsődleges rezidenciája a középkor nagy részében a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház és a hozzá tartozó palota volt. A Vatikán eközben elsősorban Péter apostol sírjának zarándokhelyeként és a pápai szertartások egyik színhelyeként fejlődött. Szümmakhosz pápa az 5–6. század fordulóján palotát és zarándokok ellátását szolgáló épületeket emeltetett a bazilika közelében. A különböző népek zarándokházai – köztük frank, fríz, szász és lombard intézmények – a bazilika körüli településrész kialakulásához járultak hozzá.
800 karácsonyán III. Leó pápa a régi Szent Péter-bazilikában császárrá koronázta Nagy Károlyt. Az esemény a nyugati császári hatalom középkori újjászervezésének és a pápaság–frank királyság kapcsolatának kiemelkedő állomása volt; a későbbi Német-római Birodalom intézményi formája azonban csak hosszabb fejlődés eredményeként alakult ki.