Alaszka (angolul Alaska, IPA: ) az Amerikai Egyesült Államok egyik exklávé tagállama. (A másik Hawaii.) 1959. január 3-án vált az ország 49. tagállamává. Területe alapján a legnagyobb, lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állam. Keletről a kanadai Yukon, délkeletről Brit Columbia határolja (amely elválasztja az Egyesült Államoktól). Az állam északi és északnyugati határait a Jeges-tenger alkotja, nyugatról és délről pedig a Csendes-óceán határolja.
Neve Neve az Alyeska („nagy ország”, „nagy föld” vagy „szárazföld” jelentésű) aleut szóból származik. Első európai felfedezői és meghódítói, az oroszok nyelvén a neve Аля́ска (Alaszka), innen került át a név a többi európai nyelvbe.
Földrajz bélyegkép|balra|160px|Alaszka domborzati térképe bélyeg|265px|Alaszka méretei az USA központi területéhez képest Alaszka (Hawaii mellett) az USA egyik olyan állama, amely nem szomszédos az összefüggő egységet alkotó 48 tagállam egyikével sem, úgynevezett exklávé. Az USA legnagyobb területű tagállama, 1 717 856 km² területű. Ha képzeletben a 48. szélességi fok alatti államokra helyezzük, Minnesotától Texasig és Georgiától Kaliforniáig húzódik.
A partvonal – a számtalan szigettel együtt – közel 54 700 kilométer hosszú (apály idején). A délen húzódó szigetlánc az Aleut-szigetek, ahol több aktív vulkán is található, soruk egészen az Anchorage-tól nyugatra lévő Mount Spurrig húzódik.
Alaszkában található Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a Denali (6194 méter). (Egyébként a kontinens északi felének 20 legmagasabb hegyéből 17 itt van.)
A legközelebbi amerikai (USA) államtól a távolsága (Washington állam) körülbelül 800 km.
Régiók A – sokak által szubkontinensnek is nevezett – állam hat földrajzi régióra oszlik.
„Serpenyőnyél” (Panhandle) Mintegy 650 kilométer hosszú partszakasz a kanadai Brit Columbia tartomány mellett, előtte számtalan szigettel. Alaszka többi részétől a Saint Elias-hegység választja el. Itt található Juneau és a korábbi központ, Sitka is (a Baranov-szigeten). A tenger közelsége és délebbi fekvése miatt itt a legenyhébb a klíma.
Dél-Közép-Alaszka A csendes-óceáni partvidék ezen részén található a legtöbb nagyobb város (Anchorage, Wasilla, Kodiak), a Transzalaszkai Csővezeték végállomása, Valdez és a vasúthálózat egyik fő csomópontja, Seward. Délnyugat-Alaszka Magába foglalja az Alaszkai-félszigetet és az Aleut-szigeteket. Az itt élők főként halászattal és halfeldolgozással foglalkoznak, a kopár szigeteken leginkább csak meteorológiai és katonai bázisok találhatók.
Nyugat-Alaszka Nagy része a Yukon és a Kuskokwim folyók által létrehozott síkság, fátlan tundra, melyet délről a Kuskokwim-hegység, északról a Brooks-hegység határol. A területen rengeteg kisebb-nagyobb tó található.
Belső-Alaszka A Brooks- és az Alaszkai-hegység, illetve a Yukon-síkság és a kanadai határ közti terület. Akárcsak Nyugat-Alaszkában, itt is a Yukon és Kuskokwim folyók és mellékfolyóik határozzák meg a táj arculatát, a legtöbb település ezek mentén található. A legnagyobb város a Tanana melletti Fairbanks.
Sarkvidéki területek A Brooks-hegység és a tőle északra lévő tundra, mely jóformán teljesen mentes a növényzettől. Az egész régió az északi sarkkörön túl fekszik, s mert a sark felé nyitott, a hideg északi szél még inkább csökkenti az átlaghőmérsékletet. Ugyanakkor itt fekszenek Alaszka olajmezői, s így viszonylag sokan élnek az embert próbáló körülmények között.
Nemzeti parkok és nemzeti vadvédelmi területek bélyeg|265px|A Root-gleccser az USA legnagyobb területű nemzeti parkjában, a Wrangell-Saint Eliasban
Térkép Alaszka nemzeti parkjaival és közúthálózatával Denali Nemzeti Park Gates of the Arctic Nemzeti Park Glacier Bay Nemzeti Park Katmai Nemzeti Park Kenai Fjords Nemzeti Park Kobuk Valley Nemzeti Park Lake Clark Nemzeti Park Wrangell-Saint Elias Nemzeti Park Alaska Maritime Nemzeti Vadvédelmi Terület Alaska Peninsula Nemzeti Vadvédelmi Terület Arctic Nemzeti Vadvédelmi Terület Becharof Nemzeti Vadvédelmi Terület Innoko Nemzeti Vadvédelmi Terület Izembek Nemzeti Vadvédelmi Terület Kanuti Nemzeti Vadvédelmi Terület Kenai Nemzeti Vadvédelmi Terület Kodiak Nemzeti Vadvédelmi Terület Koyukuk Nemzeti Vadvédelmi Terület Nowitna Nemzeti Vadvédelmi Terület Selawik Nemzeti Vadvédelmi Terület Tetlin Nemzeti Vadvédelmi Terület Togiak Nemzeti Vadvédelmi Terület Yukon Delta Nemzeti Vadvédelmi Terület Yukon Flats Nemzeti Vadvédelmi Terület
Története
Alaszka őslakói Alaszka első lakói a mai Bering-szoros helyén lévő földhídon érkező ősemberek lehettek. Az alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően fennálló szárazföldi kapcsolat Ázsia és Amerika között a geológusok szerint kb. i. e. 25 000 és i. e. 9000 között létezett. A régészek többsége három nagy vándorlási hullámot feltételez. Az első i. e. 25 000 és i. e. 15 000 közé esik, ekkor érkezett a legtöbb indián törzs őse. A tlingitek, ejakok és atapaszkák elődei i. e. 14 000 és i. e. 9000 között telepedtek le a területen. A legkésőbbi őskori bevándorlók az i. e. 10 000–i. e. 6000 (esetleg i. e. 4000) közti időszakban jöttek, ők az eszkimók és az aleutok felmenői.
A régészek a kő- és csonteszközök alapján a legkorábbi időszakban két kultúra-csoportot különítenek el. Az egyik az ún. paleoarktikus kultúrkör (másik elnevezéssel denali kultúrkör), kb. i. e. -től i. e. 8000-ig. Az ide sorolható, Alaszka-szerte megtalálható eszközök kidolgozási technikája egyértelműen kapcsolódik a szibériai és északkelet-ázsiai leletekhez. A másik őskori kultúrkör a valamivel korábbra (i. e. -tól) datált paleoindián kultúrkör, melynek egyik jellemző képviselője, a Clovis-kultúra a késő jégkorszakban alakult ki, az eljegesedés határától délre, majd annak visszahúzódásával északabbra is elterjedt. Mivel ezen kultúra eszközei nem állíthatók párhuzamba ázsiai csoportokéval, feltételezhető, hogy helyileg létrejövő, valódi „bennszülött” kultúrával van dolgunk. Több kutató talált kapcsolatot az amerikai kontinens délebbi területein élő korai indián kultúrákkal, ill. a paleoarktikus kultúrkörrel – mely már csak a kronológia miatt is valószínűsíthető. Alaszka legelső lakóinak életéről igen kevés lelőhely tanúskodik; a vázlatos képet csak újabbak felfedezése módosíthatja.
I. e. 6000 körül Alaszka több részén is új, kiforrott eszközkészítési technikájú csoportok tűntek fel. Az egyik feltételezés szerint ezek a kontinens központi területein élők voltak, amelyek a felmelegedő éghajlat következtében északra húzódó erdőket követve vándoroltak. Egy másik elmélet a helyi kultúrák tagjainak tartja őket, akik nemcsak a felmelegedés nyitotta új területek, hanem az egyes csoportok differenciálódó kultúrája miatti elkülönülés következtében szóródtak szét. Vannak, akik az Alaszka belsejében élő atapaszkák őseit vélik megtalálni ezen időszakban, mások azonban vitatják az ún. északi archaikus kultúrának a későbbi fejlődésre gyakorolt hatását.
I. e. 4000-től kezdődően a rendelkezésünkre álló adatok száma megnő, innentől kezdve már nemcsak általában tudjuk leírni a korai alaszkai kultúrákat, hanem négy régiót is meg tudunk határozni. (Az így meghatározott egységek nem ekkor alakulnak ki, de korábbi történetükre csak ezen adatok alapján következtethetünk vissza. Az itt következő felosztás tehát nem csak i. e. 4000-től érvényes.)
Az első kultúra előfordulási területe az Alaszkai-félsziget Bristol-öböl felőli részétől az egész keleti partvidéket magába foglalja, folytatódik az északi partok mentén, sőt túlnyúlik Alaszkán, egészen Grönlandig. Fő jellemzői az igen finoman megmunkált kőeszközök, melyek mérete meglehetősen kicsi. Ezek a különleges tárgyak minden átmenet nélkül tűnnek fel; a legvalószínűbb, hogy készítésük technikája Északkelet-Ázsiából ered.
A második elkülöníthető kulturális egység Délkelet-Alaszka. Az itt élőknek főként a tenger szolgált élelemforrásként (melyet csak szezonális jelleggel használhattak ki), a számtalan sziget közti közlekedés miatt jól épített csónakokkal rendelkeztek. Téli szállásként a partok mentén nagy ideiglenes településeket hoztak létre.
Délnyugat-Alaszkában aleut és eszkimó nyelveket beszélő törzsek éltek együtt (a két nyelv közös ősre, az eszkaleutra megy vissza, de különválásuk ideje kérdéses). Életük alapja szintén a tengeri élőlényekre való vadászat volt. A területre szinte minden irányból érkeztek betelepülők, hatásuk miatt az évezredek során sok kis kiterjedésű kultúra fel- és eltűnése jellemzi a régiót.
Belső-Alaszka hatalmas területein az atapaszka nyelveket beszélő népek ősei éltek. Eredetük tisztázatlan, régészeti bizonyítékok se ázsiai, se amerikai eredetüket nem támasztják alá, csak annyi bizonyos, hogy jelentősen különböztek a part mentén lakóktól. Főként rénszarvasra vadásztak, de a folyók mentén a lazachalászat is előfordult.
Orosz-Amerika bélyeg|260px|A Szent Mihály-székesegyház Novoarhangelszkben (Sitka)
Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származású Vitus Bering volt. Már 1728-as expedíciója során behajózott a – később róla elnevezett – szorosba, a nagy köd miatt azonban nem látta az amerikai szárazföldet; végül 1741 júliusában pillantotta meg a déli partokat, egy napra kikötött a Kodiak-szigeten, majd az Aleut-szigetek mentén indult visszafelé. (1772-ben Benyovszky Móric útja is érintette a szigetláncot.)
A fennhatóságuk alá került Alaszka (akárcsak korábban Szibéria) az oroszok számára főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos (elsősorban a tengeri vidrákat vadászták). Az első telep 1773-ban létesült, feltehetően az Unalaska-szigeten található Captain's Harbornál. Az Orosz-Amerikának elnevezett terület közigazgatási központja 1792-től Kodiak (ez volt az első, 1784-től kezdve egész évben fennálló telep), majd 1808-tól Új-Arhangelszk (későbbi, amerikai nevén Sitka). A szőrmekereskedelmet felügyelő Orosz-amerikai Társaság azonban nem tudott nyereségesen működni, mivel egyrészt a szállítás költségei igen magasak voltak, másrészt az őslakosok (különösen a tlingitek) támadásai állandó és komoly veszélyt jelentettek, ezért a földrajzilag és anyagilag is jobb helyzetben lévő brit és amerikai kereskedőkkel folytatott konkurenciaharc kimenetele sem lehetett kétséges. Az oroszok benépesíteni sem nagyon tudták a területet, mert az orosz telepesek nem találtak jó körülményeket a területen, és a legtöbb orosz is csupán kényszer hatására érkezett Alaszkába. Ráadásul fennállt a veszélye akár egy esetleges brit, vagy amerikai támadásnak is. Az Orosz Birodalom miután anyagi helyzeténél fogva a fenntartását tovább finanszírozni nem tudta, sőt a krími háborúban is súlyos vereséget szenvedett, eladta a területet az Egyesült Államoknak.
Bár az oroszok nagy többsége elhagyta az országot, de még ma is létezik orosz kisebbsége. A legtöbb helység temetője is máig őriz cirill betűs sírokat.
Az USA 49. tagállama