Az angol nyelv (angolul: the English language) az indoeurópai nyelvcsalád nyugati germán nyelvek ágába tartozó nyelv. Jelenleg egyike a Föld leggyakrabban használt nyelveinek.

A nyelv dialektusokra oszlik (jelentősebbek: brit, amerikai, ausztráliai), és megvan az esélye, hogy a latin nyelvhez hasonlóan több nyelvre tagolódik. Azonban a médiában beszélt angol a tájnyelvek csökkenéséhez és az egyetlen beszélt változathoz is vezethet.

Ismeretes még az úgynevezett Pidgin English (pidzsin-angol) verzió is, amelyet a Karib-tenger környékén beszélnek, s amely egyfajta afrikanizált és erősen leegyszerűsített angol nyelvet jelent. Az ún. Basic English az angol nyelv mesterségesen 850 szóra csökkentett változata, amelyet Charles Kay Ogden angol nyelvész alkotott meg. Ennek használata meglehetős önfegyelmet kíván az angolul tudótól, mivel sok fogalmat körül kell írni, amelyre van angol szó. A Basic Englishhez hasonló, egyszerűsített angol nyelven írt változata a Wikipédiának is létezik.

Története

Beszélőinek száma A statisztikák szerint 446 millió anyanyelvi beszélője van napjainkban. A Föld lakosságához képest az anyanyelvi beszélők száma százalékosan csökken, viszont a világ első számú másodikként használt nyelve az angol. Kb. 650 millióan beszélik jól első vagy második nyelvként és 2-3 milliárd közé teszik azok számát, akik néhány szót értenek a nyelvből.

Az Európai Unió egyik hivatalos és munkanyelve. Az angolul tanulók közül csak több mint minden 100. tud az alapszintnél (néhány száz szó) jobban, viszont ezt a nyelvet tanulják a világon a legtöbben. Egyben a legelterjedtebb számítógépes nyelv is.

Nyelvtana

Az angol főleg izoláló nyelv, vagyis a mondatokban a fő nyelvtani funkciókat a szavak sorrendje határozza meg. Ugyanakkor indoeurópai örökségként számos példáját hordozza a flexiónak – mint rendhagyásnak. Emellett mutatkoznak – a pongyolább köznyelvben egyre gyakrabban – bizonyos agglutináló vonások is.

Peter sees Laura. Péter Laurát látja. („ő lát” kifejezése agglutinációval see látni -s E/3) Laura sees Peter. Laura Pétert látja. (pusztán a szórend megváltoztatásával megváltozik az alany és a tárgy) Laura saw Peter. Laura látta Pétert. (múlt idő flexióval see > saw)

A mai angolban már nincsenek esetek, az eredeti esetragok lekoptak, a mai ragok újabb fejlemények. Érdekes az -s rag hármassága: pluralis drop csepp → drops cseppek sing. genitivus drop → drop's cseppnek a... (pluralis -s után időnként elmarad) igéknél Sing./3 drop leejteni → drops leejt.

Főnevek A köznevek kis betűvel íródnak, mint a magyarban. Néhány kivételtől eltekintve (például raincoat) nem használ összetett szavakat, emiatt szókincse legfeljebb közel 500-600 ezerre tehető.

A többes számot egy szóvégi közvetlenül kapcsolt -s betű jelzi, ritka kivételek vannak. Ezek vagy a régi alapszavak (man → men, woman → women, ox → oxen, mouse → mice, louse → lice, die/dice → dice/dies,(a dice-dice az eredeti; a die-nak kétféle többes száma lehet) deer → deer (∅), goose → geese, foot → feet, tooth → teeth, child → children stb...), ezek egy része már angolban is archaizáló hatású (brother → brethren/brothers, child → childer) vagy jövevényszavak (bureau → bureaux v. bureaus, appendix → appendices v. appendixes), melyek közül sok a latinból átvett jövevényszó, amelyek esetén a többes szám jele az -a (medium → media, datum → data, millennium → millennia).

A legalapvetőbb főneveket (külső és belső testrészek, rokonsági jelölők, növények, elvont alapvető fogalmak) az angol a germán alapnyelvből örökölte, egy részük az indoeurópai alapnyelvig is visszavezethető. Ezek a szavak gyakran szinte teljesen egybeesnek a nyugati germán nyelvek szavaival, a különbség sokszor szinte nyelvjárási (angol finger, német Der Finger, die Finger, angol hand, német Die Hand, die Hände stb.).

Igék, igeragozás A szabályos igék egyes szám harmadik személyű ragja -(e)s, a múlté és a befejezett melléknévi igenévé -(e)d. Időbeni folyamatok és azok lezártságának kifejezésére fejlett, más nyelvekben (például német, francia) is szokásos szerkezeteket használ (például I have done it = megcsináltam (és kész van), I am doing it = folyamatosan csinálom, I have been doing it = már régóta csinálom vö. francia je l'ai fait, német ich habe es gemacht).

A leggyakrabban használt igék általában rendhagyóak és szinte teljes állományuk a germán alapnyelvből származik. A megfelelésük a nyugati germán nyelvekkel emiatt szembeötlő: a tőhangváltó magánhangzók írásban gyakran egybe is esnek más germán nyelvekkel, kiejtésük az angol magánhangzóeltolódás miatt azonban eltérhet: angol: drink, drinks, drank, drunk és a német: trinken, trinkt, trank, hat getrunken, angol swear, swears, swore/sware, sworn és német schwören, schwört, schwor, hat geschworen stb.

Az angol gyakorlatilag izoláló nyelv. Ez azt jelenti, hogy a szavak grammatikai jelentése nem a szavakhoz kapcsolt ragokból derül ki, mint a magyarban, (például alanyeset: ház, tárgyeset: házat, részes eset : háznak stb.), hanem a mondatban elfoglalt helyükből. A szórend a germán nyelvek közül így talán itt a legkötöttebb.

I see the house. Én látom a házat.

The house sees me. A ház lát engem.

Ha a house a mondat elején áll, akkor "ház" a jelentése, ha az ige után a mondat belsejében, akkor pedig "házat". Az I és a me különbsége mutatja, hogy az alany és tárgy eset a régi angol nyelvben is alakilag elkülönült: I: én, me: engem. A you esetében azonban ez az alaki elkülönülés már nem látható: you: te, téged. Érdekesség, hogy a you eredetileg: ti, titeket, ön, ököket, maga, magukat jelentésben volt használatos, ahogyan a mai svédben ritkán látjuk (ni: ti, Ön). A tegeződés alak a német és svéd du angol megfelelőjével, a thou-val történt. A magázódás azonban általánossá vált, így a you vette át a thou szerepét is. A you-t így a magyarban a következőkkel fordítjuk: te, téged, ti, titeket, ön, önöket, maga, magukat.

I see you. " Én látni téged".

You see me. "Te látni engem".

Ha egy ige tárgyi vonzatot kap, akkor az egész jelentése megváltozik. Az ige kijelentő mondatban szinte mindig a második helyen áll, megelőzi az alany, és követi a tárgy. Sok esetben, ha egy tárgyas igének nincs tárgya, mást jelent, mintha tárggyal áll.

I return. Én visszatérek.

I return it. Én visszatérítem ezt (visszaadom).

The airplane is just taking off. A repülőgép épp most száll föl.

She is just taking her clothes off. Ő épp most veszi le a ruháit.

Szokatlan lehet az igéknél, hogy a magyar nyelv sokkal több igeképzőt használ, mint az angol. Jó példa erre a kérni, kérdez szó. Az angol mindkettőt az ask szóval fejezi ki, míg a magyar a kér szóhoz képzőt rak, s a jelentések megoszlanak: kér, kér-d-ez, kérdi.

A legtöbb esetben a magyarhoz hasonlóan különbséget tesz a „hogyan?” és „milyen?” kérdésre felelő szavaknál, például: nicely (szépen), nice (szép). Kivételt képez például a fast (gyors, gyorsan) szó, illetve igen szembetűnő módon a hard (kemény, keményen) és a hardly (alig) szavak alkotta szópár is.

Az angol nyelvben az igéknek három alakját különböztetjük meg. Ezek jelen, a múlt és az összetett múltat képző alakok. Például a give(s), gave, given: 'ad', 'adott', 'adva'. Az első kettő a mai magyar nyelvben is megtalálható, jóllehet, a jelentésük kicsit eltér. A harmadik alak egyfajta igenév, amely állhat jelzőként is (hasonlóan a magyarhoz, példa: ő feladott nekem egy könyvet, a feladott könyvet el kell olvasni), de általában múlt idejű igealakot fejez ki. Önállóan csak jelzőként állhat, igei jelentésben csakis segédigével párosítva használatos: I have given it to you. Neked adtam (és még nálad van). Az magyar adtam megfelelője a have given. Jelentése befejezett jelen, amely a múlt egy különleges formája, a cselekmény a múltban kezdődött és véget is ért, de a hatása tart a jelenben, illetve az eredményét a jelenben látjuk.

Fontos, hogy olyan igét, aminek mindhárom alakja eltér egymástól, csak az ősi germán alapnyelvi örökségből találunk. Minden más esetben a jelen idejű igéhez kapcsolt d-s múlt jelentkezik mindkét múltnál (pl: face, faced, faced: szembesül).

Bizonyos ősi germán szavaknál az első és a második alak között van különbség, de a második és harmadik alak között már nincs: say, said, said, tell, told, told (mondani, mondott, mondva). Ritka eset, de előfordul, hogy mindhárom alak megegyezik: set, set, set (helyezni), put, put, put (tenni, rakni).

Számnevek A múltbeli tizenkettes számrendszer egykori használatát tükrözi,Matematikai kisenciklopédia, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1968, 136. oldal hogy a számoknak 1-től 12-ig saját megnevezésük van (one , two , ..., ten , eleven , twelve ).

SzámAngol névMegjegyzés1one2two3three4four5five6six7seven8eight9nine10ten11eleven12twelve13thirteen13-tól 19-ig minden szám -teen-re végződik (rendhagyóak: fifteen 15, eighteen 18)20twenty21twenty-one21-től 99-ig az egyeseket jelölő számnevet kötőjellel kapcsoljuk a tízeseket jelölő számnévhez, ez a szabály nagyobb számokon belül a tízesek és egyesek helyi értékén álló számokra ugyanígy érvényes30thirty40forty50fifty60sixty70seventy80eighty90ninety100[one]/[a] hundred101one hundred [and] one234two hundred [and] thirty-four1000[one]/[a] thousand73 365 189Seventy-three million three hundred sixty-five thousand one hundred [and] eighty-nine

Helyesírás Az angol alapvető ABC-be viszonylag kevés, 26 karakter tartozik bele, természetesen a hangzók száma több. A karakterek közül csak az i ékezetes, azért a leírt angol szavak kiejtésének tanulásában általában nagy segítséget nyújt, ha a tanulandó szavak IPA leírását is látjuk. Bizonyos esetekben, főleg egyes máig jövevényszavaknak tartott szavaknál az angol írás további ékezetes betűket is használhat. Nem meglepő módon, ezek közül a leggyakrabbak a francia jövevényszavak, például: fiancé, de ide tartozik a német Doppelgänger szó is.

Nagy- és kisbetűk használata

Nagybetűt a latinnal analóg módon használ. Így a legtöbb köznév kisbetűvel íródik, ugyanakkor nagy kezdőbetűvel írja a tulajdonneveket, közterületek neveiben a Street, Road stb. szavakat is, az országnevekből képzett mellékneveket (English, Japanese), a hónapok és napok nevét (January, Monday), az iskolai tantárgyak nevét (Science, History) – bár ezeket nem minden esetben –, a könyvek, filmek stb. címében előforduló szavakat (kivéve a névelőket, elöljárókat és a kötőszavakat). A személyes névmások közül kizárólag az egyes szám első személy – vagyis az én – (I) szintén nagy kezdőbetűvel írandó.

Szókincs