A zenei kogníció a zenei jelenségeket támogató mentális folyamatok megértésének interdiszciplináris megközelítése. A pszichoakusztika és az érzékelés területéről ered. Az emberek zenei felfogásáról szóló kognitív elméletek magukba foglalják az idegtudományt, a zeneelméletet, a zeneterápiát, a számítástechnikát, a filozófiát és a nyelvészetet.

Történet

A zenei kogníciót az 1980-as években ismerték fel, mint tudományágat, a Society for Music Perception and Cognition, a European Society for the Cognitive Sciences of Music, és a Music Perception című folyóirat megalakulásával. A zenei kogníció azt kutatja, hogyan érzékeli az elme a zenét, amit hall. Ehhez kapcsolódóan foglalkozik azokkal a kognitív folyamatokkal, amelyek a zenészek előadása közben aktiválódnak. Ahogy a nyelv, a zene is egyedi emberi jelenség, amely kétségkívül központi szerepet játszott az emberi megismerés kezdeteiben. Azt, hogy a zene milyen kognitív kérdéseket világíthat meg, kevéssé vizsgálták, sőt, másodlagos fontosságúnak ítélték. A zenei kogníciót egyre inkább elismerik, mint a megismerés teljes megértéséhez nélkülözhetetlen tényezőt, így mind fogalmilag, mind módszertanilag hozzájárulhat a kognitív tudomány fejlődéséhez.

A tárgyhoz tartozó témák többek között az alább felsoroltak:

A hallgató csoportstruktúra észlelése (motívumok, frázisok (zenei gondolatok), zenei részek) Ritmus és ütem (észlelés és produkció) Hangnem inferenciainferencia: következtetés, következmény, dedukció Elvárás (beleértve a dallamelvárást (:en: Melodic expectation)) Zenei hasonlóság Érzelmi, affektív, vagy arousal reakció Kifejező, zenei előadás

A kognitív zeneelmélet néhány szegmense azt írja le, hogyan észleli a hallgató a hangokat. A hangok észlelésével foglalkozó tudományág a pszichoakusztika, a hangok zeneként való értelmezésével foglalkozó terület pedig zenei kognícióként ismert.

Az 1970-es években a zene akusztikus és perceptuális tulajdonságai miatt szerepelt tudományos kutatásokban, olyan viszonylag új keletű tudományterületeken, mint a pszichofizika és a zenepszichológia. A zenetudósok sokat kritizálták ezeket a kutatásokat, mondván az érzékelés és észlelés alacsony szintjeire koncentrálnak, gyakran szegényes ingereket használva (pl. kisebb ritmustöredékek), illetve csak a nyugati klasszikusok repertoárjára szorítkoznak, valamint figyelmen kívül hagyják a zene tágabb szociális és kulturális kontextusban kifejeződő szerepét. Habár, a kognitív forradalom felhívta a kutatók figyelmét ennek az aspektusnak a fontosságára.

Visszatekintve, húsz évvel ezelőtt a zenét vagy egyáltalán nem említették a pszichológia könyvek, vagy csak a hangmagasság- és ritmusészlelés alfejezetében szerepelt. Mára felismerték fontosságát a látás és a nyelv mellett, mint olyan információban gazdag forrás, amely a kogníció olyan különböző aspektusainak vizsgálatát teszi lehetővé, amelyek képesek pszichikai folyamatok (elvárások, érzelmek, észlelés és emlékezés) aktiválására, illetve terápiában való alkalmazásra. A zenetudósok és kutatók szerepe az utóbb említett területen nagyobbnak tűnik, mint valaha. Elképzelhető, hogy a zenei kogníció kiemelkedő tudományággá fejlődik, hozzájárulva az élet egészének jobb megértéséhez és irányításához.

Az utóbbi évek kutatásai

Az utóbbi évek kutatásiPurwins, H., Hardoon, D. (2009). Trends and perspektives in Music Cognition Research and Technology. Connection Science, 21(2-3). 85-88. (számítógépes idegtudomány) törekvéseinek eredménye például a szilícium retina és a Henry Markram vezette Blue Brain projekt, amelynek célja az agyműködés molekuláris szinten történő digitális modellezése. A hallás - ezen belül különösen a zene - területén végzett neurológiai kutatások kezdenek felzárkózni a látáskutatás eredményei mellé. A Brain Computer Interface (BCI) és az agyi képalkotó eljárások (például EEG) gyors fejlődése szintén hozzájárult a zenekutatás előrehaladásához. A képalkotó eljárások lehetővé teszik, hogy a zenével kapcsolatos agyi folyamatokat közvetlenül vizsgálják, pszichológiai kísérletek és az alanyok szóbeli visszajelzéseire való hagyatkozás helyett.

Az utóbbi évek kutatásai többek között az alábbi területeket érintették:

zenei képességek veleszületettsége magzatok zeneészlelése (magnetoenkefalográfiásmagnetoenkefalográfia: az EEG-hez hasonló eljárás, amely az agy mágneses aktivitását regisztrálja vizsgálatok) dallamok előrejelzése és generálása Bayes-hálók, klaszterezés, ritmikus önhasonlóság és speciális dallam-reprezentáció kombinációjával (Paiement et al., 2006)Paiement, J-F., Eck, D., Bengio, S. (2006). Probabilistic Melodic Harmonization. Lecture Notes in Computer Science, 4013/2006. 218-229. hangmagasság, hangszín és ritmus megkülönböztetése újszülötteknél (Stefanics et al., 2007)Stefanics, G., Háden, G., Huotilainen, M., Balázs, L., Sziller, I., Beke, A., Fellman, V., Winkler, I. (2007). Auditory temporal grouping in newborn infants. Psychophysiology, 44(5). 697-702. zenei időzítés észlelése és a mozgástervezés közötti összefüggések az aktív tanulás szerepe a hangok meghatározott kritériumok alapján történő csoportosításában (Adiloglu et al., 2008)Adiloglu, K., Annies, R., Henrich, F. F., Paus, A., Obermayer, K. (2008). Geometrical Approaches to Active Learning. Autonomous Systems Self-Organization, Management, and Control, Springer, pp. 11-19. Bayes-hálók alkalmazása a dallamelvárás, ritmusfelismerés és egyéb zenei jelenségek területén automatikus műfaji besorolás vizsgálata szimbolikus megközelítésből (olyan technikákkal, mint például a sztochasztikus nyelvi modell, amit sikerrel alkalmaztak a *szövegkategorizáció vizsgálata során) (Pérez-Sancho et al., 2008)Pérez-Sancho, C., Rizo, D., Kersten, S., Ramirez, R. (2008). Genre classification of music by tonal harmony. International Workshop on Machine Learning and Music, Helsinki, Finland. funkcionális főkomponens-analízis (functional principal component analysis, FPCA) alkalmazása a kvantitatív zenei előadásmód elemzésben (Almansa, Delicado, 2009)Almansa, J., Delicado, P. (2009). Analysing musical performance through functional data analysis: rhíthmic structurse in Schumann's Traumerei. Connection Science, 21(2-3). 207-225. komplex zenei művek létrehozásának modellje (Hoover, Stanley, 2009).Hoover, A. K., Stanley, K. O. (2009). Exploiting functional relationships in musical composition. Connection Science, 21(2-3). 227-251.

Fordítás

Megjegyzések

Források

Külső hivatkozások A Society for Music Perception and Cognition honlapja A European Society for the Cognitive Sciences of Music honlapja Az Universiteit van Amsterdam zenei kognícióról szóló blogja A Blue Brain projektről magyarul A Brain Computer Interface-ről magyarul: 1, 2 A főkomponens-analízis