Polyáni Tuzson János (Szászcsanád, 1870. május 19. – Budapest, 1943. december 18.) magyar botanikus, paleobotanikus, egyetemi tanár, a Tuzson Arborétum alapítója és névadója, az MTA tagja. Élete 1887–1890 között a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián tanult, erdész oklevelet 1892-ban szerzett. 1899-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd állami ösztöndíjjal 1896–97 között a müncheni Lajos–Miksa Egyetem és a Berlini Egyetemen tanult. A növényhisztológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett 1903-ban, az MTA levelező tagja (1909. ápr. 29.).
A Selmecbányai Erdészeti Akadémia növénytan tanára, majd a Budapesti Műegyetem magántanára lett. Emellett 1907-től éveken át szerkesztette a Növénytani Közlemények botanikai folyóiratot. 1912-ben vette át a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani Intézetének vezetését; egyúttal ő lett a Füvészkert igazgatója is.
Elhunyt 1943. december 18-án, örök nyugalomra helyeztetett 1943. december 21-én a református egyház szertartásai szerint a Farkasréti temetőben.
Munkássága Kutatóként főleg a fás növények szövettanával, növényföldrajzával és ősnövénytani vizsgálatokkal foglalkozott; sokat tanulmányozta a bükkfa korhadásának folyamatát.
Ő végezte el az ipolytarnóci kovásodott ősfenyő fatörzs szövettani összehasonlító vizsgálatát, és az ő meghatározása alapján nevezték el a fatörzset Pinus tarnóciensisnek.
A későbbi Tuzson Arborétum alapjául szolgáló fenyvespusztai erdőbirtokot 1925-ben vásárolta meg, és ott főleg messzi országokból hozatott örökzöldeket ültetett.
Tudományos testületekben 1909. április 29-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
Emellett tagja volt: a földművelési minisztérium központi kísérletügyi bizottságának, a természettudományi társulat választmányának, az országos erdészeti egyesület igazgató választmányának.
Fontosabb művei Anatomiai és physiologiai vizsgálatok a vörösfenyő fáján. 1899 (doktori értekezés) A bükkfa korhadása és konzerválása. Budapest, 1904 Adatok egyes növénykórt okozó gombafajok ismeretéhez. Budapest, 1904. (Erdészeti Lapok) Anatomisched und mykologische Untersuchungen über die Zersetzung und Konservierung des Rothbuchenholzes. Berlin, 1905 A növényvilág fejlődéstörténete. (Sillabus). Budapest, 1907 (Szabad Egyetem) A növényország filetikai és palaeontologiai fejlődéstörténetének alapvonásai (A M. T. Akadémia III. osztályán 1909. február 15-én előterjesztett dolgozat)
Emlékezete
Az utódai által alapított Tuzson emlékplakettet rendszeresen a Nyíregyházi Főiskola ugyancsak róla elnevezett botanikus kertjében, a Tuzson János Konferencián adják át. 2017. május 28-án emléktáblát avattak a professzor tiszteletére Taron.Nógrád Hírlap, 2017. május 29. 3. oldal
Jegyzetek
Források
Tar Tuzson arborétum Tuzson János Konferencia hetedszer is OSZK gyászjelentések
További információk Tuzson Balázs: Nagyapám, Tuzson János. A 150 éve született erdész, botanikus emlékére; Digitalis Kft., Bp., 2020
Kategória:Magyar botanikusok Kategória:Magyar paleobotanikusok Kategória:Magyar mikológusok Kategória:MTA-tagok Kategória:1870-ben született személyek Kategória:1943-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek