Észak-Amerika első transzkontinentális vasútvonala (eredetileg "Pacific Railroad", később "Overland Route" néven ismert) egy 1863 és 1869 között épült, 1912 mérföld (3077 km) hosszúságú, normál nyomtávolságú összefüggő vasútvonal volt, amely az Amerikai Egyesült Államok meglévő keleti vasúthálózatát az iowai Council Bluffsnál kötötte össze a csendes-óceáni partvidékkel a San Francisco-öbölben lévő Oakland Long Wharfnál.Vernon, Edward (Ed) "Travelers' Official Railway Guide of the United States and Canada" Philadelphia: The National General Ticket Agents' Association. June, 1870, Tables 215, 216 A vasútvonalat három magántársaság építette a kiterjedt amerikai földtámogatások által biztosított közterületeken.Pacific Railroad Act of 1862, §2 & §3 Az építkezést állami és amerikai kormányzati támogatási kötvényekből, valamint a társaságok által kibocsátott jelzáloglevelekből egyaránt finanszírozták.Pacific Railroad Act of 1862, §5 & §6 A Western Pacific Railroad Company 132 mérföld (212 km) hosszúságú pályát épített az út nyugati végpontjától, Alamedától/Oaklandtől a kaliforniai Sacramentóig. A Central Pacific Railroad Company of California (CPRR) 690 mérföld (1110 km) hosszúságú pályát épített Sacramentótól keletre a Utah állambeli Promontory Summitig. A Union Pacific Railroad (UPRR) 1085 mérföldett (1746 km) épített az út keleti végpontjától, a Missouri folyó menti Council Bluffs és Omaha településektől Nebraska államban, nyugat felé a Promontory Summitig.Executive Order of Abraham Lincoln, President of the United States, Fixing the Point of Commencement of the Union Pacific Railroad at Council Bluffs, Iowa, dated March 7, 1864 (38th Congress, 1st Session SENATE Ex. Doc. No. 27).Cooper, Bruce C., "Riding the Transcontinental Rails: Overland Travel on the Pacific Railroad 1865–1881" (2005), Polyglot Press, Philadelphia, . p. 11."Appleton's Railway and Steam Navigation Guide". New York: D. Appleton & Co., December 1870. p. 236.
A vasút 1869. május 10-én nyitotta meg az átmenő forgalmat Sacramento és Omaha között, amikor Leland Stanford, a CPRR elnöke ünnepélyesen beütötte az arany "utolsó szeget" (amit később gyakran "arany sínszegnek" neveztek) egy ezüst kalapáccsal a Promontory-csúcson.Bowman, J. N. "Driving the Last Spike at Promontory, 1869 California Historical Society Quarterly, Vol. XXXVI, No. 2, June 1957, pp. 96–106, and Vol. XXXVI, No. 3, September 1957, pp. 263–274.Hill, Thomas "The Last Spike" San Francisco: Thomas Hill (privately published). January 1881. A következő hat hónapban elkészült az utolsó szakasz Sacramentótól a San Francisco-öbölig. Az így létrejött parttól partig tartó vasúti összeköttetés forradalmasította az amerikai Nyugat megtelepedését és gazdaságát. A nyugati államokat és területeket összehangolta az Unió északi államaihoz, és az utasok és áruk parttól partig történő szállítását lényegesen gyorsabbá, biztonságosabbá és olcsóbbá tette.
Az első transzkontinentális vasúti utasok 1869. szeptember 6-án érkeztek meg a Pacific Railroad eredeti nyugati végállomására, az Alameda terminálra, ahol átszálltak az Alameda nevű gőzhajóra, hogy az öbölön át San Franciscóba szállítsák őket. A vasút vasúti végállomását két hónappal később áthelyezték a mintegy egy mérfölddel északabbra fekvő Oakland Long Wharfhoz, amikor annak bővítése befejeződött, és 1869. november 8-án megnyitották az utasok előtt. A San Francisco és az Oakland Pier közötti szolgáltatást továbbra is kompok biztosították.
A CPRR végül megvásárolta az UPRR által épített 53 mérföld (85 km) hosszúságú szakaszt Promontory Summit-tól (MP 828) Ogdenig (MP 881), amely a két vasút vonatai közötti átszállóállomás lett. A transzkontinentális vasútvonal a köznyelvben Overland Route néven vált ismertté a Chicagóba tartó fő személyszállító vasúti szolgáltatás neve után, amely 1962-ig a vonalon közlekedett.Cooper, Bruce Clement (Ed), The Classic Western American Railroad Routes. New York: Chartwell Books(US) / Bassingbourn: Worth Press (UK); 2010. ; ; BINC: 3099794. pp. 44–45.
Eredet
Az Egyesült Államok partjait összekötő vasútvonal építésének korai hívei között volt Dr. Hartwell Carver, aki 1847-ben benyújtotta az amerikai kongresszusnak a "Javaslat a vasútvonal építésére a Michigan-tótól a Csendes-óceánig tartó vasútvonalra" című dokumentumot, amelyben kongresszusi chartát kért ötlete támogatására.Carver, Dr. Hartwell "Proposal for a Charter to Build a Railroad from Lake Michigan to the Pacific Ocean" Washington, DC, January 18, 1847 Centpacrr.com"Dr. Hartwell Carver's Proposal to Build a Railroad from Lake Michigan to the Pacific Ocean" CPRR.orgCarver's 1847 proposal records himself as having written a newspaper article on the subject in 1837. Some sources say that he wrote such an article in 1832.
Előzetes feltárás
A kongresszus beleegyezett az ötlet támogatásába. A hadügyminisztérium irányítása alatt 1853 és 1855 között folytak a Csendes-óceáni Vasút felmérései. Ezek kiterjedt expedíciósorozatot tartalmaztak az amerikai nyugaton a lehetséges útvonalakat keresve. A feltárásokról készült jelentés alternatív útvonalakat írt le, és hatalmas mennyiségű információt tartalmazott az amerikai Nyugatról, amely legalább 400 000 négyzetmérföldet (1 000 000 km²) fedett le. Tartalmazta a régió természetrajzát és a hüllők, kétéltűek, madarak és emlősök illusztrációit."Reports of Explorations and Surveys, to ascertain the most practicable and economical route for a railroad from the Mississippi River to the Pacific Ocean, made under the direction of the Secretary of War, in 1853-4." 12 Volumes. Washington, DC: US Government Printing Office, 1855–61
A jelentés azonban nem tartalmazta a lehetséges útvonalak részletes topográfiai térképeit, amelyek a megvalósíthatóság, a költségek becsléséhez és a legjobb útvonal kiválasztásához szükségesek lettek volna. A felmérés elég részletes volt ahhoz, hogy megállapítsa, hogy a legjobb déli útvonal a Gila folyó és Mexikó határától délre, a nagyrészt üres sivatagban, Arizona és Új-Mexikó leendő területein keresztül vezet. Részben ez motiválta az Egyesült Államokat a Gadsden-vétel befejezésére.Woodward, C. Vann "Reunion and Reaction: The Compromise of 1877 and the End of Reconstruction". Oxford: Oxford University Press (1991) p. 92
1856-ban az amerikai képviselőház csendes-óceáni vasúttal és távíróval foglalkozó különbizottsága jelentést tett közzé, amelyben a javasolt csendes-óceáni vasúti törvényjavaslat támogatását javasolta:
Lehetséges útvonalak Az amerikai kongresszus erősen megosztott volt abban a kérdésben, hogy hol legyen a vasút keleti végállomása – egy déli vagy egy északi városban.Zelizer, Julian E. (Ed) "The American Congress: The Building of Democracy". Kerr, K. Austin, Chapter 17: Railroad Policy (pp. 286–297). New York: Houghton Mifflin Co. (2004). p. 288
Három útvonalat fontolgattak: Az északi útvonal nagyjából a Missouri folyó mentén, a mai Montana északi részén keresztül Oregon Territoryba vezetett. Ezt a durva terepviszonyok és a nagy téli havazás miatt nem tartották kivitelezhetőnek.Később az Northern Pacific Railway (NP) talált és épített egy jobb útvonalat az Egyesült Államok nyugati részének északi részén, Minnesotától a Csendes-óceáni partvidékig. A Kongresszus 1864-ben jóváhagyta, és közel 40 millió hold (160 000 km2) földtámogatást kapott, amelyet arra használt fel, hogy Európában pénzt szerezzen. Az építkezés 1870-ben kezdődött, és a fővonalat 1883. szeptember 8-án nyitották meg a Nagy-tavaktól egészen a Csendes-óceánig. Egy középső útvonal, amely a nebraskai Platte folyót követi a wyomingi South Passig, az Oregon Trail nagy részét követve. A hó ezen az útvonalon továbbra is gondot jelentett. Egy déli útvonal Texason, Új-Mexikó területén és a Sonora-sivatagon keresztül, amely a kaliforniai Los Angelesbe vezet. Az 1848-as felmérés során a földmérők megállapították, hogy a legjobb útvonal az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó közötti határtól délre vezet. Ezt az 1853-as Gadsden-vétel oldotta meg.Gadsden Purchase, 1853–1854 U.S. Department of State, Office of the Historian.A déli útvonal 1880-ban épült meg, amikor a Southern Pacific Railroad áthaladt Arizona területén.
Miután kiválasztották a központi útvonalat, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati végállomásnak Sacramentónak kell lennie. A keleti végállomással kapcsolatban azonban jelentős nézetkülönbségek voltak. A Missouri folyó 250 mérföldes (400 km) szakasza mentén három helyszínt vettek fontolóra:
A Missouri állambeli St. Joseph, amelyet a Hannibal and St. Joseph Railroad vágányain keresztül lehetett megközelíteni. Kansas City (Kansas/ Leavenworth, Kansas, a Leavenworth, Pawnee and Western Railroad-on keresztül, amelyet Thomas Ewing Jr. és később John C. Frémont irányított. Council Bluffs, Iowa / Omaha, Nebraska, megközelíthető a Union Pacific finanszírozója, Thomas C. Durant által tervezett Mississippi and Missouri Railroad és az új Union Pacific vasútvonal meghosszabbításán keresztül, amelyet szintén Durant irányított.
Council Bluffsnak számos előnye volt: Jóval északabbra feküdt a polgárháborús harcoktól Missouriban; ez volt a legrövidebb út a Wyomingban található Sziklás-hegységben található South Passhoz; és egy termékeny folyó mentén vezetett, ami ösztönözte volna a letelepedést. Durant 1857-ben, amikor még ügyvéd volt, felbérelte a későbbi elnököt, Abraham Lincolnt, hogy képviselje őt egy üzleti ügyben, amely egy Missouri folyón átívelő hídról szólt. Most Lincoln volt felelős a keleti végpont kiválasztásáért, és Durant tanácsára támaszkodott. Durant Omaha mellett érvelt, és annyira biztos volt a választásban, hogy elkezdett földet vásárolni Nebraskában.
Kulcsszereplők
Asa Whitney A központi útvonal vasútvonalának egyik legkiemelkedőbb bajnoka Asa Whitney volt. Ő egy Chicagótól és a Nagy-tavaktól Észak-Kaliforniáig tartó útvonalat képzelt el, amelyet az útvonal mentén élő telepeseknek eladott földekből finanszírozott volna. Whitney sokat utazott, hogy üzletemberek és politikusok támogatását kérje, térképeket és röpiratokat nyomtatott, és számos javaslatot nyújtott be a Kongresszusnak, mindezt saját költségén. 1845 júniusában egy csapatot vezetett a javasolt útvonal egy részén, hogy felmérje annak megvalósíthatóságát.Whitney, Asa "A project for a railroad to the Pacific". New York: George W. Wood (1849) p. 55
A csendes-óceáni vasútvonal építésének megkezdésére vonatkozó törvényt (Memorial of Asa Whitney, magyar nyelven Asa Whitney emlékműve néven) először Zadock Pratt képviselő terjesztette be a kongresszusba. A kongresszus nem cselekedett azonnal Whitney javaslata alapján.
Theodore Judah
Theodore Judah lelkes támogatója volt a központi útvonal vasútjának. Erőteljesen lobbizott a projekt mellett, és elvállalta az útvonal felmérését a zord Sierra Nevadán keresztül, ami a projekt egyik legfőbb akadálya volt.
1852-ben Judah volt az újonnan megalakult Sacramento Valley Railroad főmérnöke, az első vasútvonal, amely a Mississippitől nyugatra épült. Bár a vasút később csődbe ment, miután a kaliforniai Placerville környéki könnyű placer aranylelőhelyek kimerültek, Judah meg volt győződve arról, hogy egy megfelelően finanszírozott vasút Sacramentóból a Sierra Nevada hegységen keresztül eljuthat a Nagy-medencébe, és csatlakozhat a keletről érkező vasútvonalakhoz.Markham, Edwin "The Romance of the 'C.P.' " SUCCESS (magazine). New York: The Success Company, Vol. VI, Number 106, March, 1903. pp. 127–130