300px|bélyegkép|Országok az 501.V2 megerősített eseteivel (2021. március 6-i állapot)
A SARS-CoV-2 béta variáns (más néven 501.V2, N501Y.V2 vagy B.1.351) a SARS-CoV-2 egy mutációval létrejött vírusvariánsa.
A mutánst a Dél-afrikai Köztársaságban mutatták ki kelet-fokföldi Nelson Mandela Bayben 2020. október végén, amiről az egészségügyi minisztérium 2020. december 18-án számolt be. A filogeográfiai elemzések szerint a variáns Nelson Mandela Bayben jelenhetett meg 2020 júliusában vagy augusztusában.
A variáns okozhatta Dél-Afrikában a COVID-19 második hullámát, és gyorsabban terjedhetett, mint más addig jelen lévő vírustörzsek. Mutációk
A variáns tartalmazza az N501Y mutációt, ami az Ausztráliából és a kenti grófságból elterjedő VOC-202012/01 (más néven B.1.1.7, VUI-202012/01 vagy N501Y.V1) variánsokban is jelen megtalálható.
Ezen kívül az 501.V2-ben két további mutációt találtak, ami a VOC-202012/01-ben nem volt megtalálható: az E484K-t és a K417N-et, viszont hiányzik az 501.V2-ből az VOC-202012/01-ben megtalálható 69–70del törlés. A dél-afrikai variáns ezért nem tűnik úgy, hogy a britből származik, helyette több azonos, ám független N501Y mutációról van szó.
Terjedése 2020. december 24-én ismertté vált, hogy Nigériában egy új SARS-CoV-2-variáns jelent meg. Ez a dél-afrikai 501.V2-től és a brit VOC-202012/01-től egyaránt különbözik, noha az N501Y mutáció ugyanúgy megtalálható.
Németországban a variáns először 2021. január elején jelent meg. Január 12-én a mutációt egy ember, aki 2020. december 13-án Dél-Afrikából tért vissza, Zollernalb járásba hozta be. 2020. december 31-én a WHO újabb számokat közölt.
2021. január elején több, a Hochfügen sípályával kapcsolatos személy megbetegedett, tüneteik a COVID-megbetegedésre utaltak. A teszteredményeket később az Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal szekvenálta, és kijelentette, hogy 501.V2-fertőzésekről van szó.
2021. január 16-án jelentették először Dániában a variánst.
Az Amerikai Egyesült Államokban a dél-karolinai egészségügyi hatóságokat 2021. január 27-én este értesítették a Centers for Disease Control and Preventionön keresztül, hogy az 501.V2-t kimutatta egy teszt az Amerikai Egyesült Államokban. Dél-Karolina ezután kevéssel egy második esetet is kimutatott. Mindkét eset férfiakat érintett, akik nem voltak Dél-Afrikában, és egymással nem érintkeztek. A CDC 2021. március 2-ig 65 bejelentett esetről számolt be a B.1.351-mutációval 17 állambanó.
Az Egyesült Királyság hatóságai 2021. január végén és február elején a veszélyeztetett területeken végzett tömeges teszteknél Bristolban február 2-ig 11 esetet találtak az E484K variánsból, valamint Liverpoolban egy 32 esetből álló gócot, ami bár ugyanarra a mutációra utal, mint az E484K, de nem az 501.V2-koronavírusról van szó, hanem feltehetően az eredeti vírusvariánsról. Kutatási eredmények A kutatók és a hivatalos források szerint egészséges fiatalokban az 501.V2 prevalenciája más variánsokénál magasabb volt. E variáns gyakrabban okoz súlyosabb betegséget másoknál. A dél-afrikai egészségügyi hatóság is figyelmeztetett arra, hogy ez hozhatta el a világjárvány 2. hullámát az országba, mivel gyorsabban terjed a korábbi variánsoknál.
A kutatók kimutatták, hogy a variáns a tüskeglikoprotein receptorkötő doménjének 3 mutációja miatt tapad könnyebben az emberi sejtekre: ezek az N501Y (az 501. helyen lévő aszparagin cseréje tirozinra), a K417N és az E484K. Ezek közül 2, az E484K és az N501Y a receptorkötő motívumban (RBM) találhatók.
Az N501Y mutációt az Egyesült Királyságban is kimutatták. Két, az 501.V2-ben talált mutáció, az E484K és a K417N, nincsenek a 202012/01 variánsban. Ezenkívül az 501.V2-ben nincs jelen a 69–70. aminosavak deléciója. E484K mutáció Az E484K egy SARS-CoV-2-mutáció, ahol a mutáció a receptorkötődési doménben (RBD) történt, ami a „semlegesítő antitestek előli meneküléssel” van összefüggésben. Ez a menekülési mutáció megváltoztathatja a koronavírus elleni oltóanyagok hatékonyságát. Az E484K mutációt egy béta variánssal való újrafertőződéssel hozták összefüggésbe Brazíliában, amiről ismert, hogy ez az első újrafertőződési eset egy E484K mutációval. Az antigenitás megváltozásának lehetőségét egy, a SARS-CoV-2 tüskefehérjéjének variánsainak semlegesítésére képes rendelkező monoklonális antitest „menekülési mutációjaként” írták le. Az oltások hatékonysága 2021. január 4-én a The Telegraph arról számolt be, hogy Sir John Bell oxfordi immunológus az oltásoknak köszönhető rezisztenciát az 501.V2-vel szemben valószínűtlennek tartotta. Ugyane napon Shabir Madhi vakcinológiaprofesszor a CBS News-on szintén azt mondta, hogy lehetséges, hogy az 501.V-vel szemben az oltások nem teljesen hatnak. Simon Clarke, a Readingi Egyetem sejtbiológia-professzora szerint a tüskefehérje további mutációi a vírust az oltással szemben ellenállóbbá teheti. Lawrence Young, a Warwicki Egyetem virológusa kifejtette, hogy a több mutáció „biztos meneküléshez vezethet az immunrendszer elől”.
A Pfizer és a BioNTech kutatói 20 vértesztet elemeztek, és 2021 elején kimutatták, hogy az N501Y (az 501.V2 egyik mutációja) ellen véd az oltásuk. További kutatásokat folytattak a védelem mértékének meghatározása.
Az AstraZeneka AZD1222 oltóanyagánál viszont jelentős hatásveszteség történt az enyhe vagy középsúlyos fertőzéssel szemben, így Dél-Afrika ennek beadását 2021 februárjában kivezette. Azonban a WHO tájékoztatást adott ki arról, hogy az oltás a súlyos fertőzésekkel szemben továbbra is véd. Kate Kate O'Brien, a WHO oltásspecialistája szerint minden oltóanyagnál kevésbé jelentős a viszonylag enyhe, mint a súlyosabb fertőzésekkel szemben a hatás. Ez alapján elvárhatónak tartotta, hogy az oltás a súlyos esetekkel szemben hatásos, ezenkívül a T-sejtek immunválaszban fontos reakciója erős. További variánsok Indiában a B.1.617 a B.1.351 mutáció és a B.1.1.7 kombinációjával alakult ki. E „kettős mutáns” 2021. április közepén Maharastra új fertőzési eseteinek 60%-áért felelt, és később is gyorsan terjedt.tagesschau.deindianexpress.com Jegyzetek
Fordítás
Források
Béta