bélyegkép|263px|Lisztharmat gomba A lisztharmatgombák a tömlősgombák törzsébe (Ascomycota) tartozó kórokozók, amelyek a növények lisztharmatbetegségéért felelősek. Gazdasági szempontból a legnagyobb károkat okozó növénykórokozók közé sorolhatók. Számos termesztésbe vont gabona-, zöldség-, gyümölcs- és dísznövényfajtát károsítanak. A csoportba körülbelül 900 faj tartozik, ezek közül több mint száz Magyarországon is előfordul.

Életmód A lisztharmatgombák mindegyike obligát biotrófKövics Gy. (2009): Növénykórtani vademecum. Angol-magyar magyar-angol szakszókincs etimológiai és fogalmi magyarázatokkal. NOFKA Kiadó, Debrecen, 470 o. szervezet, azaz csak élő növényi szöveteken (vagy egyesek szövetekben) képesek növekedni és szaporodni, élő gazdanövényre van szükségük a hosszabb távú életben maradáshoz. A biotróf táplálkozásra szolgáló módosult hifacsúcs, a hausztórium biztosítja a növényekből való tápanyagfelvételt a gomba számára. Többségüknél csak a hausztórium jut be a növényi epidermisz sejtjeibe, de egyes fajok benőnek a levelekbe, ekkor a hausztóriumok a mélyebben található növényi sejtrégekben találhatók. Az életmódjuk telintetében leginkább epifitonok ("fenn lakók", helyesebben: epiparaziták), kisebb részben endofitonok (helyesebben: endoparaziták). Ennek használatával elkerülhető az endofiton (endophytes, ang.) téves fogalom-használat!

Védekezés A gyakorlati növényvédelemben általában vegyszerekkel (fungicidekkel), agrotechnikai módszerekkel és ellenálló növényfajták nemesítésével igyekeznek a kórokozók elszaporodását meggátolni. Az integrált és ökológiai növényvédelemben ásványi eredetű anyagokkal (pl. szilikátok, paraffinolaj, nátrium-bikarbonát), növényi olajokkal (pl. narancsolaj), valamint más mikroorganizmusokkal, pl. a lisztharmatok természetes ellenségeivel is védekeznek ezen kórokozók ellen.

Szaporodás, életciklus A lisztharmatgombák többsége szexuális és aszexuális módon egyaránt képes szaporodni. Az aszexuális szaporodás konídiumokkal (exogén ivartalan szaporítóképletekkel) történik. A konídiumok hifákon található konídiumtartókon képződnek egyesével vagy láncokban. A képződés módja és a konídiumtartók, konídiumok alakja az egyes nagyobb lisztharmatgomba-csoportokra (nemzetségekre) jellemző tulajdonság. A gomba ily módon szaporodó formáját anamorf, vagyis ivartalan alaknak nevezzük. Mivel az anamorf alak számtalan konídiumot képez, főként ez a forma felelős a gazdanövények nagymértékű megfertőzéséért és a gyors terjedésért.

Több faj esetében megfigyelték az ún. mikrociklikus konídiogenezist. Ennek során a konídiumok a csírázás után minimális hifális növekedést követően közvetlenül hozzák létre a konídiumtartókat.

A szexuális szaporodás a tömlősgombákra általában jellemző módon történik: a női ivarszerv (aszkogónium) egy ún. trichogin t (párzófonalat) növeszt a hímivarszerv (anterídium) irányába, amin az utóbbi sejtmagjai eljuthatnak a női ivarszerv sejtmagjaihoz. A különböző párosodási típusú sejtmagok páronkénti elrendeződésével magpáros (dikariotikus) hifák alakulnak ki. Ezek és monokariotikus hifák alakítják ki a lisztharmatgombák termőtesteit, amelyeket kazmotéciumoknak nevezünk. Egyes dikariotikus hifákban (aszkogén sejtek) a két sejtmag összeolvad (azaz kariogámia zajlik le), majd számfelező osztódás (meiózis) játszódik le, amely haploid sejtmagokat eredményez. A magok tovább osztódhatnak mitotikusan. A keletkezett sejtmagokból alakulnak ki az aszkospórák az aszkuszon (tömlőn) belül. Az aszkospórák a megfelelő időjárási körülmények között kiszóródnak és új fertőzéseket indítanak. A terjedésben (és gyakran a faj áttelelésében is) a konídiumoknak (és a micéliumnak) van fontosabb szerepe.

A termőtestben keletkező aszkuszok száma és az azokban képződő spórák száma csoportonként (nemzetségre, esetleg fajra) jellemző bélyeg lehet. A kazmotéciumok a legtöbb esetben függelékeket hordoznak, amelyek alakja szintén jellemző tulajdonság az egyes nemzetségekben, vagy a nemzetségeken belüli kisebb csoportokban. Az egyszerű, hifaszerű függelékek általában a lágyszárú növényeket fertőző lisztharmatokra jellemzők. A fás szárúak kórokozóinak függelékei általában bonyolultabbak: elágazók, vagy hurkokat, esetleg csavarokat képeznek.

Abban az esetben, amikor a gombák anamorf és teleomorf alakja egyaránt ismert, ezeket együttesen holomorf nak nevezzük. A lisztharmat gombák esetében valósult meg legkorábban az "Egy gomba - egy név" alapelv, amely a tömlősgombák közé helyezi a kevés anamorf formátumú liszharmat gombafajt is (pl. Pseudoidium spp., Erysiphales, Ascomycetes).Kövics G J (2015): Minek nevezzelek? Sarkalatos változások a gombák elnevezésében. Növényvédelem 51(11): 515-523. o. https://real-j.mtak.hu/23683/11/novenyvedelem_2015_11.pdf

Források

Braun, Uwe & Takamatsu, Susumu (2000). Phylogeny of Erysiphe, Microsphaera, Uncinula (Erysipheae) and Cystotheca, Podosphaera, Sphaerotheca (Cystotheceae) inferred from rDNA ITS sequences - some taxonomic consequences. Schlechtendalia 4. 1-33. o. Cook, R.T.A. & Braun, U. (2009). Conidial germination patterns in powdery mildews. Mycological Research 113 (5) 616-636. o. https://doi.org/10.1016/j.mycres.2009.01.010.https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S095375620900029X Kövics G J (2015): Minek nevezzelek? Sarkalatos változások a gombák elnevezésében. Növényvédelem 51(11): 515-523. o. Braun, Uwe (2011). The current systematics and taxonomy of the powdery mildews (Erysiphales): an overview. Mycoscience 52(3): 210-212 o. https://doi.org/10.1007/S10267-010-0092-1.

Hivatkozások

Kategória:Tömlősgombák