Georgij Joszifovics Gurevics, () (Moszkva, 1917. április 24. – Moszkva, 1998. december 18.) szovjet-orosz tudományos-fantasztikus irodalomtörténész, kritikus.
Élete
Apja építész volt. Középiskolai tanulmányai után az Építészeti Intézetben tanult. 1936 szeptemberében túrázás közben letartóztatták, s mint társadalomra veszélyes elemet három év munkatáborra ítélték. 1939-ben belépett a Vörös Hadseregbe. Harcolt a második világháborúban, több kitüntetéssel szerelték le 1945 novemberében. 1946-ban elvégezte a moszkvai Szövetségi Ipari Intézetet, ezután építészmérnökként dolgozott. A sportról írt novellákat és esszéket, ezután érdeklődése a sci-fi felé fordult.
Dolgozott a rádióban, foglalkozott a tudomány népszerűsítésével, valamint több folyóirat munkatársa is volt. A Детская энциклопедия (Gyermekenciklopédia) szerkesztésében is részt vett. Az 1950-es és 1960-as években az emberi öregedés elleni küzdelemmel foglalkozott, többek közt az akkor létrehozott kijevi Gerontológiai Intézetben.Георгий Гуревич. Древо тем (Книга замыслов). A halhatatlanság gondolatát a Мы из Солнечной системы című antológiában és más történetekben népszerűsítette. 1957-ben lett a Szovjet Írószövetség tagja, 1987-ben Jefremov-díjjal tüntették ki. Bebörtönzésének kiadatlan emlékeit, kéziratait a Szaharov Központ őrzi.
Magyarul megjelent művei
A Naprendszer fiai; ford. Enyedy György; Európa, Bp., 1967 A képzelet birodalmai (tanulmány, Galaktika 31., 1978) Nálunk a Földön (novella, Galaktika 85., 1987) De hisz fából vannak (novella, Ház kísértettel c. antológia, WORLD SF, 1988, )
Jegyzetek
Források
Életrajza a fantlab.ru-n, munkái részletes bibliográfiájával Részletes életrajza a bvi.rusf.ru/ oldalon
Fordítás
Kategória:Orosz sci-fi-szerzők Kategória:1917-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek