Mózes Viktor, másképp Mózes Wigdor (Avasújfalu, 1895. július 8. – Budapest, 1975. december 16.) szabósegéd, gyárigazgató. 220px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (12-1-2) Élete Mózes Márton fia. Édesanyját fiatalon elvesztette, apja alkalmi munkákból tartotta el három gyermekét. Tizenkét éves korában szabósegéd lett Fehérgyarmaton. 1914-ben Budapestre került és tagja lett a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyletének. 1915-ben önként jelentkezett katonának, azonban a következő évben dezertált és a háború végéig Budapesten bujkált. A szakszervezetben és 1918-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban tevékenykedett. Részt vett az őszirózsás forradalom tömegmozgalmaiban, 1919 tavaszán belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg V. gyalogezredének 12. századában harcolt mint szakaszparancsnok. A harcok során súlyos megsebesült. A proletárdiktatúra bukása után az MSZDP-ben kommunista illegális munkát szervezett. 1922 szeptemberében letartóztatták, a Gerő Ernő és társai elleni per idején három hónapot töltött fogházban, de bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezték. Kiszabadulása után ismét az MSZDP-ben dolgozott, ahonnan 1924-ben kizárták.
1925 áprilisában részt vett a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakításában. A következő év tavaszán beválasztották a KMP Központi Bizottságába, és a párt berlini pártiskolájába küldték, ahol barátságot kötött Lengyel Gyulával. Az MSZMP több röpiratának volt felelős kiadója, vállalva az ezzel járó rendőri eljárást. 1927 februárjában letartóztatták a párt vezetőit, ezért azt az utasítást kapta, hogy vonuljon emigrációba. Távollétében őt is perbe fogták és elítélték. Az osztrák fővárosban találkozott a letartóztatásból nemrég szabadult feleségével és három gyermekével. Néhány hónappal később családjával a Szovjetunióba emigrált, ahol tagja lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1927 októberétől szabóként dolgozott, amíg az orosz nyelvet nem sajátította el. 1932 áprilisától a Könnyűipari Népbiztosság ruhaipari részlegének minőségi főellenőre, majd 1938-ig egy ruhaipari gyár igazgatójaként dolgozott. Ezután koholt vádak alapján elítélték és Szibériába száműzték. Több mint egy évtizedet töltött száműzetésben.
1954-ben visszatért Magyarországra. 1955 februárjában kinevezték a Vörös Október Férfiruhagyár szociális igazgatójává, s egyben tagja lett az üzemi bizottságnak és póttagja a kerületi Pártbizottságnak az 1963-as nyugdíjazásáig. 1957 és 1966 között tagja volt az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának.
Felesége Rozenfeld Amália (1895–1968) volt, Rozenfeld Márton és Friedman Róza lánya, akit 1917. június 6-án Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.
A Fiumei úti sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában nyugszik (12-1-2).
Díjai, elismerései Munka Érdemrend (1958) A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1963)Magyar Közlöny, 1963. január 29. (5. szám) Munka Érdemrend arany fokozata (1968)Magyar Közlöny, 1968. december 8. (97. szám) Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozata (1975)Magyar Közlöny, 1975. április 8. (22. szám) Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem (1975)Magyar Közlöny, 1975. december 5. (79. szám)
Jegyzetek
Források
Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1975-ben elhunyt személyek Kategória:KMP-tagok Kategória:MSZDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek Kategória:Magyar szabók Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:A magyar Vörös Hadsereg tagjai Kategória:Szibériába száműzött személyek