A Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum (korábban Központi Könyvtár) az Egyetemváros központi helyén áll. 1966 és 1969 között épült Tolnay Lajos tervei szerint. A könyvtár egy kétszintes, lapos, hatalmas üvegfelületekkel beépített épületből és egy ehhez nyakrésszel kapcsolódó raktártömbből áll. A „főépület” földszintjén hivatali és üzemi helyiségek, a tanácsterem, a Selmeci Műemlékkönyvtár és egy könyvesbolt helyezkedik el, míg az emeletet szinte teljes egészében a mintegy 2700 m²-es olvasóterem foglalja el. Az épületben több jelentős képzőművészeti alkotás található: a földszinten Barcsay Jenő Beszélgetők című márványmozaikja, az olvasóteremben Domanovszky Endre Disputa című gobelinje, a Műemlékkönyvtár bejáratánál pedig régi selmeci professzorok mellszobrai. A könyvtárépület mellett, a keleti oldalon áll Vilt Tibor Vasmunkás című szobra, a nyugati oldalon pedig Kanizsai László napórát formázó OMBKE emlékoszlopa.
A könyvtár gyakorlatilag a Nehézipari Műszaki Egyetem alapításával elkezdte működését: egyrészt az új tanszékek szükségszerűen azonnal elkezdték a könyvbeszerzéseiket, másrészt a Sopronból érkező oktatók, tanszékek hozták magukkal a legszükségesebb könyveket. A könyvtári ügyek kezelését eleinte egy tanársegéd intézte, de hamar szakképzett könyvtáros, Várhegyi Miklós, majd Uhlmann Aladár vette át a feladatot. A könyvtárat az első időkben – minthogy az egyetemnek még nem voltak épületei – a Fráter György Gimnázium egyik tantermében helyezték el, csak 1952-ben költözött be az Egyetemvárosba, az E/3-as kollégiumba. Ennél jobb körülmények közé került a könyvtár 1959-ben, amikor beköltözött az A/1-es épület második emeletére. A Központi Könyvtár épülete 1969-ra épült fel, és augusztus 21-én nyílt meg az olvasók számára, akiket egy hatalmas és látványos olvasóterem fogadott, a szabadpolcokon mintegy könyv és 400 folyóirat volt elhelyezve.
A könyvtár az eltelt évtizedekben sokat változott, amit egyfelől az egyetemen megjelent humán karok indukáltak, másfelől a könyvtári informatika megjelenése és egyre erősebb jelenléte. A nem műszaki karok (Állam- és Jogtudományi Kar, Gazdaságtudományi Kar, Bölcsészettudományi Kar, Egészségügyi Kar, Bartók Béla Zeneművészeti Intézet) létrejöttével összefüggésben kiszélesedett a könyvtár gyűjtőköre, megváltoztak a beszerzési arányok. A másik fontos változás az 1970-es évektől a számítástechnika fokozatos bevonása volt, amelynek révén a könyvtár összes szolgáltatását számítógépes rendszerek segítik.
Egyetem létesítése Miskolcon bélyegkép|263px|A régi főépület
1949. augusztus 19-ei dátummal jelent meg az 1949. évi 23. törvény, amely Nehézipari Műszaki Egyetem létesítéséről rendelkezett Miskolcon. A törvény 1. paragrafusa így szól: „A felsőfokú műszaki szakemberképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet (továbbiakban: Egyetem) kell létesíteni.” A 2. §: „Az egyetem bánya- és kohómérnöki karra, valamint gépészmérnöki karra tagozódik.” A törvény augusztusban keletkezett, az oktatást pedig már szeptemberben el kellett kezdeni. A város az oktatás céljára a Fráter György Gimnáziumot, a mai Földes Ferenc Gimnáziumot biztosította az egyetem számára, kollégiumnak pedig egy szállodát. Az oktatás 1949. szeptember 18-án kezdődött meg egy közös fizikaórával, mindhárom kar hallgatói számára. Az egyetemi épületek tervezése is elkezdődött Janáky István vezetésével, 1950-ben pedig az építési munkálatok is a Dudujka-völgyben, az Avas és Miskolctapolca között. Az építkezések előrehaladása lehetővé tette, hogy 1952-ben a teljes soproni kohómérnöki kar, majd 1959-ben a bányamérnöki kar is Miskolcra költözzön.
A következő évtizedekben az egyetem „külső” főiskolai karokkal bővült (Dunaújváros, Kazincbarcika, Sárospatak), de ezek hosszabb-rövidebb időszak után leváltak az egyetemről, illetve a kazincbarcikai kar megszűnt. Nagy jelentőségű változás történt a Nehézipari Műszaki Egyetem életében, amikor megérkeztek a „humán” karok, és ezzel az egyetem klasszikus universitas lett, amit 1990-ben megváltozott neve is jelez: Miskolci Egyetem. 1981-ben indult el a jogi, 1987-ben a közgazdasági, 1992-ben pedig a bölcsészképzés. 1997-ben csatlakozott az egyetemhez Zenepalotában folyó zeneművészeti képzés, 2001-ben pedig elkezdődött az egészségügyi oktatás is. Mindezek mellett az egyetem hagyományos karai – a megváltozott ipari-gazdasági folyamatok következtében – folyamatos megújulásuk során részben profilt módosítottak és nevet is változtattak: Anyag- és Vegyészmérnöki Kar, Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar, Gépészmérnöki és Informatikai Kar.
Az egyetem könyvtára A kezdeti évek Az egyetem létrehozásával a könyvtárat okiratilag ugyan nem alapították meg, de egyrészt az új tanszékek azonnal elkezdték könyvtáruk létrehozását és a könyvbeszerzéseiket, másrészt a Sopronból érkező oktatók, illetve tanszékek hozták magukkal gyűjteményeiket. Csakhamar bebizonyosodott azonban, hogy a beszerzési igényeket megfelelően koordinálni kell, és ezzel a feladattal Sajó Istvánnét, a kémiai tanszék tanársegédét bízták meg. Gyorsan kiderült, hogy ez a feladat nem fér bele egy oktató munkaidejébe, azt egy főfoglalkozású könyvtárosra kell bízni. Az első szakképzett könyvtáros Várhegyi Miklós volt, aki 1950-től 1952-ig látta el a feladatot. Őt Uhlmann Aladár követte, aki addig a Miskolci Városi Könyvtárat vezette. A könyvtár első gyűjtőköri leírását Várhegyi Miklós készítette el 1950-ben:
01 Bibliográfia, katalógusok 02 Könyvtárügy, könyvtártan 03 Általános enciklopédiák 031 Műszaki, technikai és természettudományi lexikonok 032 Szótárak, szakszótárak 300 Társadalomtudományok aktuális kérdései 50 Matematika, természettudományok egész területe 600 Alkalmazott tudományokból: 60 Közös kérdések 62 Mérnöki tudományok, technika 66 Kémiai technológia, kémiai iparok 67 Mechanika, technológiai iparágak 69 Építőipar
Ez a leírás kezdetben alkalmas volt a könyv- és folyóirat-beszerzés elindítására. A külföldi könyveket az IBUSZ könyvosztályán, a szovjet beszerzéseket a „Horizont” külkereskedelmi vállalaton keresztül lehetett intézni, emellett közvetlen (német, osztrák, francia, amerikai stb.) kapcsolatok is voltak. A belföldi beszerzések az akkor még működő magán-könyvkereskedők segítségével valósultak meg. Már 1949-ben 1088 könyvet szereztek be, 1950-ben 4304 darabot, 1955-ben -t, 1960-ban -et. A könyvtár beszerzési kerete az első teljes évben, 1950-ben meglepően nagy, forint volt (egy akkoriban drágának számító angol nyelvű könyv ára 288 Ft volt). Az állomány növekedésében nagy ugrást jelentett, amikor 1959-ben, a soproni könyvtár megosztása révén kötet került Miskolcra. A könyvtár szakképzett személyzete, illetve annak hiánya hosszú ideig problémát jelentett, Várhegyi Miklós mellett például egyetlen kisegítő dolgozott. 1952-ben ötfős, 1959-ben pedig kilencfős volt a létszám, majd a soproni könyvköltöztetés miatt még további öt személyt kaptak. 1959-ban került a könyvtárhoz az első diplomás könyvtáros, Tóth Beáta személyében.
A Központi Könyvtár fejlődése Az egyetem könyvtára 1959 körül jutott el arra a pontra, amikor a három karú, 28 tanszékes egyetem számára a központi könyvtári funkciókat már csak nehezen tudta betölteni. Ennek számos oka közül Zsidai József, a könyvtár új vezetője három megoldandó pontot emelt ki: új könyvtárépület, hasznavehető könyvtári állomány, szakember-ellátottság. Az új könyvtári épület megépítésére ígéret volt, átadásának időpontja is megvolt: 1965. Az állománynövekedésben nagy szerepet kapott a nemzetközi kiadványcsere, 1960-ra már negyven ország 218 intézményével volt cserekapcsolatban a miskolci könyvtár. Emellett módosítottak a Központi Könyvtár és a tanszékek beszerzési arányain, és megerősítették a könyvtárközi kölcsönzést is. 1969-re az állomány elérte a kötetet. 1962-ben – a hatékonyság érdekében – lépéseket tettek egy működőképes könyvtári szerkezet kialakítására, és ez a folyamat 1969-re fejeződött be. Ekkor a struktúra az Igazgatóságból, a Gyarapítási és Feldolgozó Osztályból, az Olvasószolgálati és Tudományos Osztályból, a Folyóirat- és Különgyűjtemények Osztályból, a Tanszéki Könyvtárak Módszertani Csoportjából és a Gazdasági és Gondnoki Csoportból állt össze. Ezzel párhuzamosan javult a személyi ellátottság mennyiségi és főleg minőségi vonatkozásban is.
A könyvtár az új épületben bélyegkép|A könyvtár épülete délnyugat felől, 1976-ban Az egyetem létesítésekor a könyvtárat a Fráter György Gimnázium egyik tantermében rendezték be, ahonnan 1952 novemberében költözött be az Egyetemvárosba, a már elkészült E/3-as kollégiumban kialakított 250 m²-es helyiségbe. Innen 1959-ben költözött sokkal jobb körülmények közé, az A/1-es épület második emeletére, egy körülbelül 800 m²-nyi területre. Itt már kialakíthattak önálló kölcsönzői részt, olvasótermet, külön raktárrészt és néhány irodahelyiséget is. A viszonylag kedvező körülmények ellenére már 1961-ban felmerült egy egyetemi könyvtárépület felépítésének gondolata. Az első építészeti tervek azonban nem voltak megfelelőek, ezért Zsidai József irányításával új tervezési programot állítottak össze az építészek számára. Tolnay Lajos építész ennek figyelembe vételével készíthette el a könyvtár terveit.
A könyvtár helyszínéül az egyetem parkterületének olyan részét jelölték ki, ami jól megközelíthető a tanulmányi épületek és a kollégiumok felől is. Az építkezés 1966-ban kezdődött, és a Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtárát 1969. augusztus 21-én nyitották meg az olvasók előtt. A könyvtár egy kétszintes, lapos, hatalmas üvegfelületekkel beépített, látványos épület lett, amihez a nyugati oldalon egy vasbeton raktártömb csatlakozik. A „főépület” földszintjén helyeztek el bizonyos hivatali és üzemi helyiségeket, a tanácstermet, a Selmeci Műemlékkönyvtárat és egy könyvesboltot. Az előcsarnok egyik falán Barcsay Jenő Beszélgetők című márványmozaikja kapott helyet. Az emeletet szinte teljes egészében a 2702 m²-es olvasóterem foglalja el. Az olvasóterem egyik falán helyezték el Domanovszky Endre Disputa című hatalmas, 15×3 méteres gobelinjét. A raktárépület hatszintes, polcfolyóméterre, körülbelül kötet (könyvek és folyóiratok) tárolására tervezték, de 1982-es alapítása után az Egyetemi Levéltár iratanyagát is itt helyezték el. 1969-ben a könyvtár több mint kötettel rendelkezett, az évi gyarapodás hozzávetőleg kötet és 2500 folyóirat volt.
Az új könyvtárépületben javult a könyvtári szolgáltatások színvonala, a könyvtárosok számára a munkavégzés feltétele, rendeződött a helyigény, még a költségvetés és a személyi állomány is javult. Az új helyszín az olvasószolgálat számára adott a legtöbbet, az alapterület 13-szorosa lett a korábbinak. Az olvasóteremben mintegy kötetet helyeztek el szabadpolcon, a szabadon használható folyóiratok száma 400 körül volt. Az olvasók 70%-a egyetemi hallgató és oktató, 30%-a külső olvasó volt. Az 1980-as évek közepén az évi beszerzés mintegy 13 ezer könyvből, 2200 folyóiratból és más dokumentumból állt. Az összállomány könyvet és folyóiratot foglalt magában. Ekkoriban 430 olyan folyóirat volt, ami Magyarországon csak a miskolci könyvtárban volt fellelhető. A gyűjtőkör alaposan kibővült, mert a korábbi műszaki karokkal rendelkező egyetem nyitott a klasszikus értelembe vett universitas irányába, fokozatosan újabb humán karokkal bővült. E törekvés nyomán először 1981-ben a jogi intézet (1983-tól kar), 1987-ben a gazdaságtudományi kar jött létre. A későbbiekben a bölcsészettudományi, a zeneművészeti és az egészségügyi képzés is megjelent az oktatási palettán.
A változások a könyvtár beszerzési arányain is meglátszottak. Az új beszerzések alakulása 1979 után:
!align="center"|Év||Műszaki és természettudomány|| Humán tudomány |- |1979||align="center"|63%||align="center"|37% |- |1984||align="center"|52%||align="center"|48% |- |1989||align="center"|44%||align="center"|56% |- |1989||align="center"|17%||align="center"|83%