Dömötör Tekla, kevésbé közismert, férjezett nevén Dobrovits Aladárné (Budapest, 1914. január 13. – Budapest, 1987. november 16.) magyar néprajzkutató, néprajztudós, a történelem (néprajz) tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár.
Kutatási területe elsősorban a magyar néphit, népszokások, népköltészet, népi színjátszás, de rendszeresen kitekintett más népek hiedelemvilágára, néprajzára is (Mitológiai ábécé, Germán, kelta regék és mondák, Kergarec pokoljárása – Breton népmesék stb.)
Életpályája Dömötör Miklós (1881–1920) újságíró és Márton Irén (1883–1972) tanítónő gyermekeként született református hitre tért zsidó polgárcsaládban. Középiskolai tanulmányait 1923 és 1931 között a Ráskai Lea Leánygimnáziumban végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetemen angol–német szakos tanári diplomával végzett 1936-ban. 1936–1937-ben a budapesti Magyar Wolframlámpagyár tisztviselőjeként helyezkedett el, majd az Új Idők Lexikonának készítésében vett részt. 1937-ben szerezte meg bölcsészdoktori fokozatát. Disszertációját a német passiójátékokról írta. Ebben az időszakban elsősorban a középkori irodalom, a színháztörténet, a klasszika-filológia, továbbá a néprajz érdekelte.
Férje, Dobrovits Aladár 1939-ben párizsi ösztöndíjat kapott, így a Louvre egyiptomi részlegében helyezkedett el, csatlakozva a kint élő Honti Jánoshoz. Házassága révén Dömötör Tekla is kiutazhatott Párizsba, így egy évig a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. A második világháború kitörésekor a házaspár hazatért. 1941-ben megszületett első lányuk, Dorottya. A kisgyerekes anya ekkor gépelésből, fordításokból élt, az apa a Szépművészeti Múzeumnak dolgozott. A háborús helyzet eszkalálódása nyomán, a svájci emigrációban lévő Kerényi Károly apósa megkérte a családot, költözzenek a zugligeti Kerényi-villába, hogy a nagy értékű könyvtárat biztonságban tudhassa. Itt katonaszökevényeket, zsidó származású barátokat is sikeresen bújtattak, igazolványokat, keresztleveleket hamisítottak.
1945–1946 között a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) elnökségének munkatársa volt. 1946–1953 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott tudományos munkatársként. 1953-ban Ortutay Gyula hívta az ELTE Bölcsészettudományi Kar Folklore tanszékére oktatónak. Ezzel tudományos pályája választott szakterületén is folytatódhatott. 1958–1966 között párhuzamosan a Színháztudományi Intézet osztályvezetőjeként is dolgozott. 1960-ban szerezte meg az irodalomtudományok (folklór) kandidátusa fokozatot. 1972-ben szerezte meg az MTA doktora címet (a történelem (néprajz) tudományok doktora). 1973–1984 között az ELTE BTK Folklore Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1987-ben hunyt el Budapesten.
A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.
Munkássága Első publikációja az Ethnographia című magyar néprajzi tudományos szaklapban jelent meg 1938-ban. A háború alatt azonban kénytelen volt fordításokból megélni, utána pedig Kerényi Károllyal fenntartott baráti kapcsolata miatt nem dolgozhatott szakterületén.A Kerényi elleni támadások inkább a későbbiek során erősödtek fel, nem közvetlenül a háború után Számos külföldi szakfolyóiratban is jelentek meg cikkei. 1972-ben jelent meg A magyar népszokások című műve, amely angol, német és francia nyelven is megjelent, és méltán tekintik máig is a magyar néprajztudomány egyik alapművének. Műveit a nagyközönség is nagy érdeklődéssel fogadta. Több műve jelent meg nagyobb példányszámban, ezek közül néhány több kiadást is megért. 1987-ben jelent meg önéletírása Táltosok Pest-Budán és környékén címmel.
Családja Férje 1937-től Dobrovits Aladár (1909–1970) művészettörténész, egyiptológus, muzeológus, egyetemi tanár. 1963-ban elváltak. Két lányuk Dobrovits Dorottya művészettörténész (1941–1988) és Dobrovits Katalin (1947. augusztus 11.).
Főbb művei A passiójáték – Összehasonlító tanulmány a német irodalom köréből, egyetemi doktori értekezés, (Minerva Könyvtár. 104. Pécs, 1936) Népi eredetű-e az európai vallásos színjáték?, Ethnographia–Népélet, 1938 Állatalakoskodások a magyar népszokásokban, Ethnographia–Népélet, 1940 Ludus in cunabilis Christi, (Antiquitas Hungarica, 1949) Népies színjátszó hagyományaink és az iskoladráma, (Az ELTE Bölcsészettudományi Karának évkönyve. 1952/53., Budapest, 1953) Adalékok a magyar farsangi játékok történetéhez, (Színháztörténeti Értesítő, 1953) Szerk.: Régi magyar vígjátékok. Szerk. Bóka László. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta (Magyar klasszikusok, Budapest, 1954) A magyar Lázár-dráma nagyszebeni előadásához, Filológiai Közlöny, 1955 Irodalom és folklór (Az ELTE évkönyve, 1955, Budapest, 1956) Az aranyláncon függő kastély, Francia, olasz, portugál és spanyol mesék. Vál., szerk., az utószót írta., illusztráció: Heinzelmann Emma, (Népek meséi, Budapest, 1956, 1965, 1977; németül: Budapest, 1967; 3. kiad. 1971) Literature and Folklore. Problems of Research in Old Hungarian Dramatic Art. – Erscheinungeformen des Charivari im ungarischen Sprachgebiet. (Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Philologica, 1957) Principal Problems of the Investigation on the Ethnography of the Industrial Working Class in Hungary, (Acta Ethnographica, 1957) Történeti rétegek a magyar népi színjátszásban, Ethnographia, 1957 Árpád-házi Imre herceg és a csodaszarvas mondája, Filológiai Közlöny, 1958 Regélő hétfő (Ethnographia, 1958; angolul: „Regelo” Monday. The First Monday after Epiphany, Acta Ethnographica, 1959) A magyar színjátszás és a dráma története, Ardó Máriával, Haraszti Árpádnéval, (Színjátszó akadémia. 12., Budapest, 1959) A szinjátszás funkciója falun, Színháztudományi Intézet, Budapest, 1960 Száll az ének – Mítoszok, mondák, legendák a világirodalomból, Vál. Jólesz László, illusztráció: Szecskó Tamás, a bevezető tanulmányt írta (Általános iskolai tanulók könyvtára. 2., Budapest, 1960) Kardos Tibor–Dömötör Tekla: Régi magyar drámai emlékek I–II., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960 Drámatörténet és nacionalizmus, Filológiai Közlöny, 1961 Ünnepi szokások és népi színjátszás Magyarországon a feudalizmus évszázadaiban, kandidátusi értekezés, Budapest, 1961 A misztériumjáték. – Új esztendő, vígságszerző, Világosság, 1962 Magyar színháztörténet, Budapest, 1962 Honti János: Válogatott tanulmányok, Vál., szerk., Budapest, 1962 Drámai műfajok hazánkban a XVI. században, (Theatrum, 1962) Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában, Színháztörténeti Könyvtár. 13., Színháztudományi Intézet, Budapest, 1963 Les variantes hongroises des légendes médiévales du cerf. (Littérature hongroises – littérature européenne, Budapest, 1964) Naptári ünnepek – népi színjátszás, Monográfia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964, 1979, 1983, A mondakutatók nemzetközi értekezlete Budapesten, Ethnographia, 1964 A magyar néphit és népszokások – Kelet és Nyugat között, Ethnographia, 1964 Germán, kelta regék és mondák, Vál., szerk., illusztráció: Csillag Vera. (Regék és mondák, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1965, 1976, 1979, 1982, 1996, 1998, 2001, 2003, 2005, 2007, litván nyelven: Vilnius, 1993, 2006) Magyar népköltészet, egyetemi jegyzet, Budapest, 1966. 1969 A népi színjátszás Európában. 8 táblával, Színházi tanulmányok, 16., Színháztudományi Intézet, Budapest, 1966 A pünkösdi király, Világosság, 1967 Népi színjátéktípusok, (Műveltség és hagyomány, Budapest, 1968) Kergarec pokoljárása – Breton népmesék, Vál., szerk., az utószót írta., Ford. Zsámboki Zoltán, illusztráció: Lóránt Lilla, (Népek meséi, Budapest, 1968) A mesemondó szikla – Észak-amerikai, indián, néger, eszkimó, fehér telepes és kanadai francia népmesék, Vál., szerk., az utószót írta, illusztráció: Würtz Ádám, Népek meséi. Budapest, 1969 Les traces du théâtre hongrois au moyen age et à l’époque de la renaissance, Revue d’Histoire du Théâtre, 1970 Mitológiai ábécé, többekkel, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1970. 1972, 1978, 1985 Az álruhás istenség szálláskeresése, Világosság, 1971 Magyar népszokások, Fényképezte Korniss Péter. 24 táblával. (Magyar népművészet. 6., Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1972, 1977, , 3. jav. kiad. 1983, , angolul, németül és franciául is és 2. angol, francia és német kiad. 1977; 3. német kiad. 1989) A népszokások költészete, Monográfia és doktori értekezés is, 8 táblával, Budapest, 1974, 1983 Egy hajdúsági vámpírper a XVIII. században, Világosság, 1975 Mai népi hiedelmek. Szerk., a bevezető tanulmányt írta, Az ELTE Ókori Történeti Tanszékeinek kiadványai, 10., Budapest, 1975 Dobrovits Aladár: Egyiptom és az ókori Kelet világa, I–II. köt., Összegyűjtött tanulmányok, Sajtó alá rend. Gaál Ernővel és Kákosy Lászlóval, Budapest, 1975 Honti János, Kismonográfia, (A múlt magyar tudósai), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, , német átdolgozott kiadás: János Honti. Leben und Werk. Helsinki, 1978 Manga János, Ethnographia 1977/4, 574. A tipizálás a népmondában, Ethnographia, 1977 Rákóczi Ferenc a magyar népmondákban, (Rákóczi-tanulmányok. A II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak előadásai. Szerk. Gyenis Vilmos, Sinkovics István, Budapest, 1978) Folklorisztikai tudománytörténet, Szöveggyűjtemény, Szerk. Katona Imrével és Voigt Vilmossal, Budapest, 1978 Magyar gonoszjáró napok, Világosság, 1978 Kovács Ágnes köszöntése, Ethnographia, 1979 Etnológiai széljegyzetek az öregkorhoz, Világosság, 1980 Ortutay Gyula nemzetközi tevékenysége, Ethnographia, 1980 A ráböjtölés, Artes Populares, 1980 Ortutay Gyula: A nép művészete. Vál., szerk. Bodrogi Tiborral. O. Gy. műveivel, a bibliográfiát összeáll. Falvy Zoltánné, Budapest, 1981 A magyar nép hiedelemvilága, Monográfia, 40 táblával, Corvina Kiadó, Budapest, 1981, 1982, , németül és angolul: Budapest, 1982 Szerelem, szerelem, halálos gyötrelem, Világosság, 1982 Luby Margit: Bábalelte babona. Szerk., az előszót írta, a jegyzeteket összeállítottaː Mohay Tamás, Budapest, 1983 Szájhagyomány és írásbeliség a középkori epikában Magyarországon, (Eszmetörténeti tanulmányok a középkorról, Szerk. Székely György, V. Kovács Sándor, Budapest, 1984) Róheim Géza újrafelfedezése, Világosság, 1985 A halhatatlanságra vágyó királyfi Honti Jánosról, Élet és Irodalom, 1986. 4. A magyarországi ördög-ikonográfia problémái, Ethnographia, 1986; Folklór, folklorisztika és etnológia, Budapest, 1986 Régi és mai magyar népszokások, 8 táblával, (Néprajz mindenkinek, 3., Budapest, 1986) A lidérc szerető – Vágy és csalóka Erósz a magyar néphitben, (Erósz a folklórban. Erotikus jelképek a néphagyományban, Szerk. Hoppál Mihály és Szepes Erika, Budapest, 1987) Eredetmondák – hitvilág a gyimesi csángóknál, Könyv-Világ 1987/5. Előszavával: Salamon Anikó: Gyimesi csángó mondák és ráolvasások, Sajtó alá rend. Mohay Tamás, a bevezető tanulmányt írta, illusztráció: Nagy András. Budapest, 1987 Táltosok Pest-Budán és környékén, Visszaemlékezés, Budapest, 1987 Lengyel Dénes, Ethnographia 1988/3-4 Hungarian Folk Customs, (3. jav. kiad. New York–Budapest, 1988) A női munkatilalomhoz fűződő etiológiai mondák, Létünk, 1988 A magyar néphitkutatás története és főbb kérdései, (Népszokás – néphit – népi vallásosság, Szerk. Hoppál Mihály, Budapest, 1990) (Főszerkestésében): Magyar néprajz VI. – Népszokás, néphit, népi játék, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990 Magyar néprajz VII. – Népszokás, néphit, népi vallásosság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, (egyik szerzőként és a szerkesztőbizottság tagjaként is)
Az interneten (OSZK) megtekinthető munkái A mesemondó szikla – Észak-amerikai, indián, néger, eszkimó, fehér telepes és kanadai francia népmesék, Vál., szerk., az utószót írta, illusztráció: Würtz Ádám, Népek meséi. Budapest, 1969 Magyar népszokások, Fényképezte Korniss Péter. 24 táblával. (Magyar népművészet. 6., Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1972, 1977, , 3. jav. kiad. 1983, Naptári ünnepek – népi színjátszás, Monográfia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964, 1979, 1983, A népszokások költészete, Monográfia és doktori értekezés is, 8 táblával, Budapest, 1974, 1983