Az SMS Ostfriesland a Német Császári Haditengerészet egyik csatahajója volt, a Helgoland-osztály másodikként megépített egysége. A Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) I. csatahajórajához (Geschwader I) lett beosztva és jórészt ennek a kötelékében szolgált az első világháború alatt. Testvérhajóihoz, a Helgolandhoz, a Thüringenhez és az Oldenburghoz hasonlóan az Ostfriesland is részt vett a háború nagy hadműveleteiben az Északi-tengeren, így a legnagyobb tengeri összecsapásában, a skagerraki csatában is, valamint több bevetésben a Balti-tengeren.
Az 1918 végén a német flotta modern egységeit Scapa Flow-ban internálták a béketárgyalások idejére, de a Helgoland-osztály négy egysége Németországban maradhatott. Az elsüllyesztett hajók helyett az antant végül ezeket a hajókat is követelte. Az osztozkodás során az Ostfrieslandot az Egyesült Államok kapta meg és rövid szolgálat után bombázási hadgyakorlatok célpontjaként süllyesztették el 1921 júliusában.
Építés Az Ostfrieslandot Ersatz Oldenburg néven rendelte meg a Német Császári Haditengerészet (Kaiserliche Marine) az Oldenburg partvédő páncélos pótlására. Nevét a birodalom északnyugati részén lévő Kelet-Frízföld régió után kapta. A megépítésére a wilhelmshaveni Kaiserliche Werft kapott megbízást és a 31-es építési számot kapta.Gröner 24. o. A gerincét 1908. október 19-én fektették le és nem egészen egy évvel később bocsátották vízre 1909. szeptember 30-án. Keresztelését a legősibb fríz nemesi nemzetség egyik tagja, Innhausen és Knyphausen hercegnője végezte. A felépítmény megépítése és a páncélzattal való ellátása után 1911. augusztus 1-én vette át a haditengerészet, nem egészen három évvel építésének kezdete után. Felszereltségét úgy alakították ki, hogy egy csatahajóraj törzsét is fedélzetére tudja venni. A teljes építési költsége 43 579 000 arany márkát tett ki.
Technikai adatok
A csatahajó hosszúsága 167,2 m, szélessége 28,5 m, merülése 8,94 m, vízkiszorítása 24 700 tonna volt. Meghajtásáról 15 gőzkazán és három 4-hengeres gőzgép gondoskodott, melyek mindegyike 1-1 hajócsavart forgatott meg. A gépek teljesítménye 28 000 LE volt, amivel 21,2 csomós csúcssebességet tudott elérni. 3200 tonnás szénkészlettel és 10 csomós sebesség mellett a hatótávolsága 5500 tengeri mérföld volt. 1915-öt követően a kazánjait úgy módosították, hogy olajat fecskendezhessenek a szénhez. Olajból 197 tonnát vihetett magával. Legénységéhez 42 tiszt és 1071 sorállományú tengerész tartozott.
Fő fegyverzetét 12 darab 30,5 cm-es, 50 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú alkotta, melyeket hat lövegtoronyban helyeztek el (6×2). A másodlagos tüzérségét 14 darab 15 cm-es, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú alkotta, melyeket a hajó két oldalán középen kazamatákban helyeztek el. Rendelkezett még 14 darab 8,8 cm-es, 45 kaliberhosszúságú löveggel is, melyek közül kettőt később hasonló paraméterű légvédelmi ágyúra cseréltek 1914-ben. Az Ostfrieslandnak volt hat víz alatti 50 cm-es torpedóvetőcsöve is. A vízvonal mentén középen a Krupp által gyártott 300 mm vastag cementált páncélzat borította. Hasonló vastagságú páncélzattal rendelkeztek a lövegtornyai elől és oldalt valamint a barbetták is. A fedélzetén a páncélvastagság 63,5 mm volt.
Világháború előtt Átadása után az Ostfriesland első parancsnoka Walter Engelhart sorhajókapitány lett és szeptember 15-ig menetpróbákat hajtott végre, majd 22-én a Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) I. csatahajórajához (Geschwader I) osztották be.Staff 43. o. Egyéni, majd a rajjal közös gyakorlatok után novemberben részt vett a flotta hadgyakorlatain. 1912. április 24-én a Hugo von Pohl altengernagy vezette csatahajóraj zászlóshajója lett váltva a Westfalent. A Hochseeflotte hagyományos július-augusztusban sorra kerülő nyári útja, melyet rendszeresen a norvég vizekre tettek, félbeszakadt a második marokkói válság miatt és helyette a Balti-tengeren került sor rá.Staff 8. o. Az Ostfriesland és a flotta többi hajója a következő két év során számos hadgyakorlaton vett részt. Pohl 1912. szeptember 29-én átadta a raj vezetését Wilhelm von Lans ellentengernagynak. Az Ostfriesland nyerte az 1912-13-as Kaiserschiesspreist, a császár után elnevezett tüzérségi verseny díját. A hajó tüzérségi tisztje Friedrich Beesell sorhajóhadnagy volt és ő felelt a hajóraj egységeinek tüzérségi felkészítéséért.Hildebrand, Röhr & Steinmetz 201. o.
1914. július 14-én vette kezdetét a hagyományos nyári út Norvégiába, mely az utolsó békeidőkbeli művelete volt a Császári Haditengerészetnek. A flotta tüzérségi gyakorlatokat tartott Skagennél Dániától északra, mielőtt folytatta volna az útját július 25-én. Másnap a flotta megkezdte visszaútját Ausztria-Magyarország Szerbiának küldött hadüzenete miatt. Az egész flotta gyülekezett a Skadenes-foknál 27-én és magas készültségi fokot elrendelve indult haza.Staff Vo. 2, 14. o. Ausztria-Magyarország és Szerbia között július 28-án tört ki a háború és egy héten belül minden európai nagyhatalom belépett a konfliktusba. Július 29-re az I. csatahajóraj összes egysége visszatért Wilhelmshavenbe.Staff Vol. 1, 11. o.
Első világháború A világháború első nagyobb tengeri ütközetére 1914. augusztus 28-án került sor Helgoland közelében. A Wangerooge megerődített szigetének közelében állomásozó Helgoland 04:30-kor parancsot kapott az Ostfrieslandhoz való csatlakozásra. 05:00-kor a két csatahajó találkozott a sérült Frauenlob és Stettin könnyűcirkálókkal. A hajók 07:30-ra visszatértek a kikötőbe.Stumpf 40-42. o. Szeptember 7-én az Ostfriesland és a Hochseeflotte többi egységével együtt kihajózott Helgoland szigetéhez gyakorlatozás céljából. Októberben az Ostfrieslandot egy pár 8,8 cm-es légvédelmi ágyúval (akkor megjelölése szerint ballonelhárító ágyúval) szerelték fel.
Az Ostfriesland részt vett a Hochseeflotte első előretörésében az Északi-tengeren 1914. november 2-3-án. Ennek során nem találkoztak össze brit egységekkel. A következő hadműveletre december 15-16-án került sor, mely Friedrich von Ingenohl tengernagy támadó stratégiájának első lépését képezte. Eszerint Franz Hipper ellentengernagy I. felderítőcsoportjának (Aufklärungsgruppe I) csatacirkálói az angol partok ellen intézett támadásaikkal kifutásra késztetik a Grand Fleet kisebb részeit, melyeket a lesben várakozó Hochseeflotte elé vontak és megsemmisítették volna.Herwig 149-150. o. December 15-én hajnalban a Hochseeflotte kifutott a Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés végrehajtására. Az este folyamán 12 német dreadnought (modern csatahajó), köztük az Ostfriesland és három testvérhajója valamint 8 pre-dreadnought (régi csatahajó) 10 tengeri mérföldre (19 km) megközelített egy hat csatahajóból álló brit köteléket. A kísérő rombolók között zajló kisebb összecsapások alapján Ingenohl úgy vélte, hogy a teljes Grand Fleettel áll szemben és ezért a császár utasításaira, miszerint kerülni kell a brit főerőkkel való harcot, a visszavonulás mellett döntött.
1914. január 24-én a doggerbanki csata alatt, melynek során David Beatty tengernagy meglepte az I. felderítőcsoport egységeit, az Ostfrieslandot az I. csatahajóraj többi egységével együtt Hipper túlerővel harcoló csatacirkálóinak támogatására küldték és 12:33-kor hajóztak ki a II. csatahajóraj régi csatahajóival együtt. A csatahajók már nem tudtak beavatkozni a küzdelembe és 19:05-re visszatértek a Schillig-révhez. Ebben az ütközetben veszett oda a Blücher páncélos cirkáló a brit hajók összpontosított tüzében, míg a Seydlitz csatacirkáló súlyosan megrongálódott a hátsó tornyaiban lévő kivetőtölteteinek lángra kapása miatt. A csata után nem sokkal a császár menesztette Ingenohlt és Hugo von Pohl tengernagyot nevezte ki a Hochseeflotte új parancsnokának február 2-án.Tarrant 43. o.
Az I. csatahajóraj vezetését 1915. február 16-án Eckermann altengernagy vette át és a nyolc egysége (Nassau- és Helgoland-osztály) 1915. február 22-én gyakorlatozás céljából a Balti-tengerre hajózott, mely művelet március 13-ig tartott. Az Északi-tengerre való visszatérése után a hajók eseménytelen bevetéseken vettek részt március 29-30-án, április 17-18-án, április 21-22-én valamint május 29-30-án. Augusztus 4-ig a flotta nem hajtott végre újabb hadműveleteket, mikor az I. csatahajóraj ismét a Balti-tengerre hajózott újabb hadgyakorlatok végrehajtására.Staff Vol. 1, 43. o. A hónap során Ernst-Oldwig von Natzmer sorhajókapitány vette át a hajó parancsnokságát Engelhardttól.Hildebrand, Röhr & Steinmetz 200. o.
Hadműveletek a Rigai-öbölben
A Balti-tengeren az I. csatahajóraj az 1915 augusztusában a Rigai-öbölbe tett előretörésre kijelölt haderő része volt. A nyolc csatahajón kívül a haderőhöz tartozott még a Von der Tann, a Moltke és a Seydlitz csatacirkáló, számos könnyűcirkáló, 32 romboló és 13 aknaszedő. A terv szerint az aknaszedők több sávban megtisztították volna az orosz aknamezőket, hogy az őket követő nagy egységek kiiktathassák az öbölben tartózkodó orosz haditengerészeti erőket, köztük a Szlava régi csatahajót. A németek ezt követően maguk telepítettek volna aknamezőket, melyekkel megakdályozták volna újabb orosz hadihajók érkezését az öbölbe.Halpern 196. o. Az Ostfriesland és a többi nagy hajó többsége az öblön kívül maradt a hadművelet egész ideje alatt. A Nassau és a Posen csatahajókat augusztus 16-án az aknaszedők támogatására és a Szlava semlegesítésére rendelték, melyet azonban nem sikerült ártalmatlanítaniuk. Három nap alatt az orosz aknamezőkön sikerült folyosókat létesíteni és a flottilla augusztus 19-én behatolt az öbölbe, de az antant tengeralattjáróinak feltűnésének hírére másnap elrendelték a visszavonulást.Halpern 197-198. o. Augusztus 26-ra az I. csatahajóraj egységei visszatértek Wilhelmshavenbe. Ezen a napon Erhard Schmidt altengernagy vette át a raj parancsnokságát.
Újabb előretöréseket hajtott végre a Hochseeflotte szeptember 11-12-én és október 23-24-én, de ellenséges erőkkel nem találkoztak. Utóbbi volt az utolsó hadművelet a súlyosan megbetegedett Hugo von Pohl tengernagy vezetésével, helyét Reinhard Scheer altengernagy vette át. Scheer elsősorban a korlátlan tengeralattjáróháború folytatását támogatta, de annak politikai okokból való felfüggesztése miatt a felszíni flotta aktívabb alkalmazását sürgette és erre februárban a császár engedélyt adott neki.Tarrant 50. o. Scheer első előretörését az Északi-tengerre március 5-7-én vezette, melyet március 21-22-én és március 25-26-án újabbak követtek.
Lowestofti rajtaütés Scheer következő hadművelete során az Ostfriesland a csatacirkálók Yarmouth és Lowestoft elleni rajtaütését támogatta április 24-én. Hipper hajói 10:55-kor hagyták el a Jade torkolatát és a Hochseeflotte nagyobbik része 13:40-kor követte őket. A Seydlitz útközben aknára futott és emiatt vissza kellett fordulnia. A többi csatacirkáló ellenállás nélkül támadta Lowestoftot, majd Yarmouth felé továbbhaladva a Harwichban állomásozó különítmény (Harwich Force) cirkálóival találkoztak. Rövid tűzpárbaj után a britek visszavonultak. Ekkor Scheer, akit értesítettek a Grand Fleetnek kifutásáról Scapa Flow-ból, szintén a visszavonulás mellett döntött.Tarrant 54. o.
Skagerraki csata Az Ostfriesland részt vett a skagerraki csatába torkolló hadműveletben 1916. május 31-én. A Hochseeflotte ismét azzal a szándékkal hajózott ki, hogy a brit flotta egy kisebb részét elfogja és megsemmisítse, még mielőtt az ellenséges főerők beérhettek volna. Az Ostfriesland a hadművelet során az I. csatahajóraj élén a csatasor kilencedik egységeként haladt Scheer zászlóshajója, a Friedrich der Große mögött és a Thüringen előtt. Az I. csatahajóraj előtt a III. csatahajóraj Kaiser- és König-osztályú csatahajói haladtak. A II. csatahajóraj elavult pre-dreadnoughtjai a csatasor hátsó részét képezték. Az Ostfriesland szolgált az I. csatahajóraj parancsnokának, Erhardt Schmidt altengernagynak zászlóshajójaként, aki egyben Scheer után a második volt a parancsnoki rangsorban.Tarrant 286. o.Campbell 200. o.