Rámánudzsa (dévanágari: रामानुज, nyugati átírással: Ramanuja) vagy másképp Rámánudzsácsárja középkori hindu filozófus, teológus, a visistádvaita-védánta iskola ihletője.
A srívaisnavizmus követője volt, aki megpróbálta racionálisabb alapokra helyezni a srívaisnavita vallási szemléletet. A védánta rendszerén belül a monista nézetet vallotta és egyedül a tudást tekintette az üdvösség eszközének. A szrírangami templom főpapjaként hetvennégy egyházmegyét hozott létre.http://www.kagylokurt.hu/12812/orientacio/darsanak/ramanudzsa-es-a-sri-vaisnavak.html
A neki tulajdonított főbb művek: Sríbhásjam Védántadípa és a Védántaszátra (a Védánta-szútrákhoz írt kommentárok) a Gítához írt kommentár Védárthaszangraha (saját álláspontjának kifejtése) Saranágatigadja (Isten iránti önátadásról) Srírangagadja (a Sríranga templom és fő istensége által kiváltott tiszteletről és magasztalásról) Vaikunthagadja (a megszabadult állapot természetéről) Nithagrantha (a vallási tiszteletről)
Kapcsolódó cikkek Védánta
További információk Rámánudzsa és a srívaisnavák
Jegyzetek
Források Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
Kategória:Indiai guruk Kategória:Hindu filozófusok Kategória:Ind filozófia Kategória:A 11. században született személyek Kategória:A 12. században elhunyt személyek