Görögország kultúrája több ezer éves múltra tekint vissza. Az európai gondolkodás és művészetének meghatározó alapjaMazlish, Bruce. Civilization And Its Contents. Stanford University Press, 2004. p. 3. Web. 25 Jun. 2012.a mükénéi kultúrától a klasszikus Görögországon és a Római Birodalmon át a Bizánci Birodalomig terjed. Görögország volt a nyugati kultúra és a demokrácia bölcsője. Maradandót alkottak a matematikában, a csillagászatban, az orvostudományban, a fizikában és a filozófiában is.Myres, John. Herodotus, Father of History. Oxford: Clarendon Press, 1953. Web. 25 Jun. 2012. Az irodalomban figyelemre méltó művek jelentek meg. Számos műfajban alkottak örök életű remekművet. Népszerűek voltak a lírai, epikai művek, valamint a dráma is közismert volt.Peter Krentz, Ph.D., W. R. Grey Professor of History, Davidson College. "Greece, Ancient." World Book Advanced. World Book, 2012. Web. 8 July 2012.

Kulturális intézmények

Szárazföld: Akropolisz (Athén) Thesszaloniki Régészeti Múzeum

| Rodosz: Rodoszi Archeológiai Múzeum Rodoszi Hidrobiológiai Intézet Nagymesteri palota (Rodosz) Hafiz Ahmed Aga Könyvtár

| Kréta: Régészeti Múzeum (Iráklio)

| Más szigetek:

Kulturális világörökségek

Művészetek Ókor A görög volt a legelső művészi kultúra Európában, amely a természetábrázolás elevenségét a szellem kifejező erejével tökéletes egységbe olvasztotta. Az ókori görög művészet történetét három korszakra osztják:Uj Idők Lexikona 11-12. (Budapest, 1938) 1. archaikus kor a Kr. e. 8. sz.-tól a perzsa háborúkig (Kr. e. 480-ig). 2. A klasszikus kor a perzsa háborúktól Nagy Sándor haláláig (480—323. Kr. e.). 3. A hellenisztikus kor Nagy Sándor halálától Augustus koráig (323—30. Kr. e.).

Építészet Az ókori Görögország A legrégibb nyomok szerint a görögök anyaga vályog és fa volt, később tértek át a kőépítkezésre. Szerkezeti elemei az oszlop, s a rajta nyugvó gerenda, amely a cserépfedésű nyeregtetőt hordja. Az oszlopok kiképzése szerint megkülönböztetnek dór, ión és korinthoszi oszloprendet vagy stílust. A legnagyobb szabású épülettípusa a templom, amely visszavezethető a megaronra.Uj Idők Lexikona 11-12. (Budapest, 1938) G / Görög építészet

A görög templom alapformája téglalapalakú, oszlopsor veszi körül és meneteles fedelű, az egész kőszerkezetű. A templomokon, különösen a későbbi korban, reliefdíszeket alkalmaztak (frízek). Legszebbek az olympiai, paestumi, selinuszi dór templomok, az athéni Parthenon, az ión stílusú Erekhtheion, az efezoszi Artemizion.

Az ógörög építészet legismertebb épületei a templomok és a színházak. Ezeken kívül épültek sztoák (oszlopcsarnokok), gymnazionok és síremlékek (mauzoleion). A virágzás korában a városépítészet és rendezés terén is jelentős előrehaladást tettek (Athén).A Pesti Hirlap Lexikona A-Z (Budapest, 1937) G / Görög művészet

A lakóházaknak igen kevés emléke maradt fenn, a hellenizmus korából például a priénéi ásatások tártak fel ilyeneket: téglás oszlopos udvar (peristylion) körül helyezték el a szobákat, mint ez a későbbi pompeii lakóházaknál is látható.

Bizánci Görögország

A bizánci kor alatt épült templomok legjellegzetesebb pontja a görög kereszt alaprajz volt. A kupola az építészet egyik kedvelt eleme volt. A bizánci oszloprendek a ióni és korinthoszi oszlopok keveréke.

Modern Görögország

A török hódoltság alatt főleg görög ortodox templomok épültek. Miután Görögország újra független lett a 19. század folyamán, a neoklasszikus építészet vált jellemzővé. Jelentős építészek befolyásolták az építészetet, mint például Theophil Hansen , Erns Ziller és Stamatios Kleanthis. A templomok neobizánci stílusban épültek.Manos G. Birēs, Marō Kardamitsē-Adamē, Neoclassical architecture in Greece

A második világháború után hatalmas társasházak épültek a nagyobb városközpontokban. Az első felhőkarcolók az 1960-as években épültek, mint például az OTE-torony és az Athéni Tornyok (Πύργος Αθηνών). Az 1970-es években indult el a szállodaépítési program, amelynek célja volt, hogy javítsa az ország turisztikai infrastruktúráját. A kükladikus építészet hagyományait az építőipar kortárs produktumainak formavilágában is figyelembe veszik.

Festészet Az ókori Görögország

Az ókori festmények nagy része megrongálódott vagy elveszett. A görög festészet főleg az emberi alakot tanulmányozta. Képesek voltak ábrázolni tömegeket, szenvedélyeket és érzelmeket. Jellemző volt a falfestmény készítése is. Több freskó is készült Mükénében, a knosszoszi épületegyüttesben és Tirünszban.

Bizánci Görögország

Az ikonfestészet tilalma alatt megerősödött a keleti hatás. Amikor ez a tilalom megszűnt, az alakok továbbra is stilizáltak maradtak. A festett jelenetek szimmetrikusak, az alakok elmélyültek voltak. Több freskó is jó állapotban maradt fenn. Például az északi és déli fal frízei, melyen kiterjesztett szárnyú, térdelő angyalok láthatóak, amint szigorú ünnepélyességgel hódolnak a kis Jézust tartó Szűz Máriának. Modern Görögország

A függetlenség után a romantika volt a jellemző stílus. Jelentős festők: Nikólaosz Jízisz, Jeórjiosz Jakovídisz, Nikifórosz Lítrasz, Konsztandínosz Volanákisz és Theódorosz Vrizákisz.

A mai görög festészetben és szobrászatban a modern nyugati irányzatok a hangadók, a nonfiguratív irányzat valamennyi ágának akadnak művelői. Egy-két kiválóságot, valamint Párizsban vagy az Egyesült Államokban működő művészt kivéve, a nagy többség a konformizmus jegyét viseli magán.

Szobrászat Ókori Görögország

A legkorábbi görög szobrok fából (→ xoanon), a Kr. e. 6. sz.-tól mészkőből, majd főleg márványból vagy bronzból készültek. Uj Idők Lexikona 11-12. (Budapest, 1938) G / Görög művészet

Az archaikus kornak legjellemzőbb szobra a ballábbal előre lépő, kezeit törzséhez szorító erőteljes férfiszobor, az ún. teneai Apollon. Az archaikus női szobrok szigorú, párhuzamos redőkezelését az arc különös, finom mosolya és a gazdag színezés enyhíti. A legművészibbek köztük az athéni Akropoliszon előkerült kék és piros színekben pompázó leányszobrok (koré). A kora archaikus plasztika tömbszerű tömörségét és kifejező erejét kitűnően egyesíti a celosi Artemisz szobor. Az athéni Akropolis-múzeum borjúvivő alakja (moskhophoros) a Kr. e. VI. sz. első évtizedéből az archaikus ember és állatábrázolás remek példája, valamivel később készültek a korfui templom homlokzat-díszei, köztük egy ijesztő tekintetű futó Görgő (Medusa) alakjával. Kr. e. 550 körül keletkezhettek a siphnosiak delphoi-i kincsesházát díszítő márványdomborművek, az istenek és a gigászok küzdelmének ábrázolásával. A londoni British Museum xanthosi harpyia emléke a halottak és a haláldémonok alakjaival a görög vallásos művészet egyik legérdekesebb emléke.

A dél-itáliai archaikus görög szobrászat remekei a selinusi középső vártemplom metopéi. A korai görög sírdombormű egyik legismertebb példája az athéni Aristion emlék. Kr. e. 500 körül készültek az ún. aiginai szobrok. Az archaikus és a klasszikus kor közti átmeneti időszakban keletkezett az ún. ludovisi trónus (Róma, Museo Nazionale), előlapján a tengerből felbukkanó Aphrodité (Aphrodite Anadyomene, más értelmezés szerint az alvilágból felszálló Persephone) alakjával, oldalain az istennő ruhás és ruhátlan ábrázolásával. A kora klasszikus istenszobrok remeke az 1929-ben az Artemision hegyfoknál a tengerből kihalászott villámsújtó Zeusz kemény, de nemes vonásaival (uo. került elő egy nem sokkal későbbről származó vágtató bronzló és a rajta ülő lovászfiú alakja).

Jellemzőek voltak a monumentális szobrok, melyek nagyrészt márványból vagy bronzból készültek. A korra jellemző szobor volt a kurosz (ruhátlan ifjú). Tökéletesen ábrázolták az emberi testet.

Jelentős szobrok: Pheidiász Zeusz és Pallasz Athéné szobra, Mürón Diszkoszvető szobra és Polükleitosz Lándzsavívó szobra.

Bizánci Görögország A kereszténység tiltotta a szobrok készítését. Ez idő alatt csak domborművek készültek, ezekből is csak kevés maradt fenn.

Modern Görögország

A nyugat befolyással volt a görög építészetre, jellemző irányzat volt a neoklasszicizmus. A szobrok fő témája az ókori görög antikvitás, a szabadságharc és fontos történelmi személyek voltak. Jelentős szobrász volt Leonídasz Drószisz (szobrai megtalálhatóak Athén főiskoláján), Joánisz Kószosz, Janúlisz Halepász és Jeórjiosz Bonánosz.

Irodalom Az ókori Görögország

Az első görög nyelvű írásos töredékek (táblákon, agyagedényeken) a mükénéi típusú városokból maradtak ránk — ezeket a krétai eredetű, de a görög nyelv rögzítésére átalakított lineáris B írással jegyezték le.

Mükénét és a többi, hasonló kultúrájú várost az i. e. 12. század közepén a bevándorló dór törzsek pusztították el. Az ezután következő görög sötét korban az írásbeliség jóformán megszűnt, és amikor a kor végén, i.e. 800 táján újra megjelent, az már nem a szótag-, hanem betűírás (a máig fennmaradt görög ábécé őse) volt.

A sötét korban az irodalom legősibb formáinak tekinthető mítoszok alapvetően a szájhagyomány részeiként terjedtek, és csak az i. e. 8. századtól, a poliszok megerősödése után kezdték lejegyezni őket.

A lantkísérettel előadott eposzok verselése időmértékes volt, fő sortípusa a hexameter. A műfaj főleg Kis-Ázsia görög nyelvű városaiban virágzott. Ebben az időszakban alakultak ki az elbeszélő és lírai költészet első formái is.

A dráma két fő műfaja a tragédia és a komédia lett.

Bizánci Görögország

Modern Görögország

Az újgörög irodalom szoros szálakkal kapcsolódik az antikvitáshoz. Mindenekelőtt az ezernyi változáson átment, s talán éppen ezért örök életű görög nyelv a közvetlen kapcsolat a távoli múlt és a jelen között. Az újgörög irodalom azonban mégsem az esztétikailag és nyelvileg egyaránt megmerevedett, bizánci literatúrából alakult ki.

Konstantinápolynak a törökök által való elfoglalása és a bizánci birodalom bukása (1453) után megsemmisült a görögség önálló nemzeti élete s ezzel a klasszikus görög nyelv használata aránylag gyorsan háttérbe szorult. Helyébe a népnyelv lépett, mely egyre több idegen, főképp szláv elemet vett fel és megbontotta a klasszikus nyelv grammatikai és mondatszerkezetét. Ekképp keletkezett az újgörög nyelv, amely igen lassan tudott irodalmat alakítani. 1453 után századokig nem alkotott jelentősebb művet, s csak a 18. sz. közepe óta jött lendületbe. Francia, angol, olasz hatások alatt, a Nyugat irodalmi formáihoz csatlakozva, indult meg az alkotó munka.Tolnai Új Világlexikona 17. Táv-Vég (Budapest, 1930) U / Ujgörög irodalom A legfontosabb kérdés a nyelv-kérdés volt : visszatérjenek-e a klasszikus görög nyelvhez, vagy fejlesszék ki a népnyelvet irodalmi nyelvvé. Ezt a kérdést Adamankos Koráén munkássága vitte előbbre, mégpedig a népnyelv javára. Az első , kiváló újgörögköltő, Dionysios Solamosa népköltészet forrásához ment vissza; mellette unokatestvére, Aristoteles Valaprilis működött hasonló szellemben : az előbbi főként a lírát, az utóbbi a francia romantikus stílusú drámát és epikát művelte. Velük szemben azonban egy merev akadémikus irány érvényesült, melynek vezére, A. It. Ronganis, szinte uralkodó hatalom lett bizánci szellemű elméletével és gyakorlatával. A görög szabadság kivívása óta egyre élénkült az irodalmi élet, de az akadémikus irány uralkodott sokáig. A XIX. sz. közepetájáról Lalakosias és Markoras költők nevei emelkednek ki, s a versben a népies, a prózában a klasszicizáló nyelv kezdett uralomra jutni. A sz. második felében új áramlatok hoztak nagy vitát, Rhoedis fellépésével, s a 19. sz. vége felé ez az új nemzedék diadalra vitte a népnyelvet mind a versben, mind a prózában. Ez irány nagy tehetségei: Drosinis, Palamas és Psieharis, az első kettő költő, a harmadik nyelvtudós.

A 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben kialakuló újgörög kultúra és irodalom forrása és szülőanyja az európai kultúra és irodalom volt.

A 20. századból kiemelhető még Níkosz Kazandzákisz a Zorbász, a görög című regényével.

Filozófia