A Frank Királyság, vagy a hivatalos dokumentumokban fellelhető latin nevén: Regnum Francorum — elterjedt, de nem hivatalos közkeletű nevén: Frank Birodalom — az V. században, Gallia északi részén létrejött történelmi állam(482–843). A frankok országának státusza hivatalosan csak királyság volt és nem császárság (birodalom). Nagy Károly még római császárrá koronázása után is külön viselte a frank király titulust a római császár mellett.Nagy Károly volt a birodalom első császára. Charlemagne cikk, Encyclopedia Britannica Url: A frankok germán törzse Frízia felől, a rómaiak szövetségeseként érkezett a kései Római Birodalomba, ahol évszázados államalakulatot hozott létre. Két nagy csoportjuk a száli és a ripuári frankoké. A 9. századra (esetleg még korábban) ez az elkülönítés már értelmét vesztette, de a jogrendszerben jó ideig tovább élt.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a frank állam lett a legerősebb germán állam, a világon elsőként itt alakult ki és szilárdult meg a feudális rendszer.

A Frank Birodalmat a két egymást követő dinasztia, a Merovingok és a Karolingok idején többször is felosztották. A frank királyok hatalmas magánbirtokként tekintettek birodalmukra, és egy-egy uralkodó örökségét gyakran felosztották fiai között. Részben emiatt igen nehéz pontosan meghatározni az egyes frank királyságok határait, fennállásuk idejét és uralkodójuk kilétét.

A Frank Birodalom története

A legkorábbi frankok

A korai frank történelem még mindig sok ponton tisztázatlan. Legfontosabb forrásunk, a gall–latin krónikás, Tours-i Szent Gergely (573-594), akinek Historia Francorum (A frankok története) című műve az 594-ig lezajlott eseményekkel foglalkozik, idéz elveszett és máshonnan nem ismert munkákat (Alexander Sulpiciustól és Frigeridustól), és felhasználja a több jelentős frank személyiséget is ismerő Gergely saját tapasztalatait is. A Historia mellett van néhány korábbi római forrásunk is, Ammianus Marcellinus és Sidonius Apollinaris.

A népvándorlás korának szakértői közül sokan azon az állásponton vannak, hogy a frank törzs több kisebb germán népcsoport egyesülésével jött létre, amelyek szálláshelye a Rajna völgye és a tőle közvetlenül keletre elhelyezkedő területek voltak. Ennek okaként azokat a társadalmi változásokat jelölik meg, amelyek a Római Birodalom és a markomannok között 166-ban kezdődött háború és a 2. és 3. században bekövetkező újabb konfliktusok nyomán növekvő zűrzavar miatt indultak meg. Tours-i Szent Gergely állítása szerint a frankok eredetileg Pannóniában laktak, és onnan települtek át a Rajna partjára. A mai Hollandia egy északkeleti területének (a Római Birodalom egykori határától északra) elnevezése (Salland) talán a száli frankok nevéből származik.

250 körül frankok egy csoportja, Róma gyengülését kihasználva egész Tarragonáig (a mai Spanyolországban) hatolt, és egy évtizedig sanyargatta a vidéket, míg a római erők legyőzték és elkergették őket. Mintegy negyven évvel később a frankok a Schelde-menti régiót szállták meg, és ellenőrzésük alá vonták a Britanniába vezető vízi utakat; a rómaiak lecsendesítették, de kiűzni nem tudták őket.

Az önállóság előtt

355-358-ban II. Constantius idején a frankok újra ellenőrzésük alá vonták a rajnai hajózási útvonalat, de ismét sikerült megbékíteni őket, Gallia Belgica provincia egy jelentős részének átadásával. Ezután 358-tól a frankok Róma szövetségesei, s határvédelmi feladatokat láttak el. 432-ben Chlodion vezetésével és Flavius Aëtius engedélyével a Somme folyóig nyomulnak. A korai frank törzsfők – Faramond (419 körül-427 körül) és Chlodion (428 körül-447/449) – mintha inkább a mítoszok, mint a tények világába tartoznának; a Merovingokkal való kapcsolatuk ismeretlen. Chlodiont Tours-i Gergely említi, mint az első királyt, aki gall területeket hódított meg, bevette Camaracumot (a mai Cambrai-t). Sidonius beszámol róla, hogy Aëtius visszaszorította őket 431 körül. A frank területszerzések a későbbi századokban folytatódtak, a germán frankok egyre több gall és latin népesség felett uralkodnak majd. A 451-ben lezajlott catalaunumi csatában a száli frankok a hunok oldalán, míg a ripuári frankok mint római szövetségesek vettek részt.

Gergely forrásai a frankok királyaként Meroveust (Merovech) nevezik meg, aki talán Chlodion fia volt. Őt I. Childeric követte, akit az 1653-ban felfedezett sírjában talált gyűrű alapján azonosítottak.

I. Childerich száli frank király alatt a frankok még a rómaiak szövetségesei voltak, de fia I. Chlodvig – a birodalom és a Meroving-dinasztia megalapítója – már szembefordult a velük. 486-ban aratott soissons-i győzelme után a frankok egyeduralkodója lett. 496-ban, az alemannok legyőzése után keresztény hitre tért. 507-ben Vouillé mellett legyőzte a nyugati gótokat és elfoglalta Gallia déli részét. Ekkorra már hódításaival kivívta, hogy királyságát elismerje I. Anastasius bizánci császár. A birodalom fővárosává Párizst tette. 511-ben bekövetkezett halálakor a birodalmat felosztotta négy fia, Chlodomer, I. Childebert, I. Chlothar és I. Theoderich között. A négy fiú és a későbbi frank uralkodók mindegyike a 6-7. században a saját terület növelését és a birodalom újraegyesítését tekintette kormányzása végcéljának. Utoljára e törekvés a Meroving-dinasztia utolsó jelentős uralkodójának, I. Dagobertnek sikerült, akinek halála után 639-ben a birodalom két részre, Austrasiára és Neustriára vált szét. Ettől kezdve a tényleges hatalmat az udvartartás élén álló majordomusok gyakorolták mindkét birodalomrészben. Az austrasiai majordomus, Pipin 687-ben Tertynél lezajlott csatában győzelmet aratott és sikerrel egyesítette a birodalmat. Tőle ered a Karoling-dinasztia, amelynek hatalmát fia, Martell Károly majordomus (714–741) alapozta meg. Martell Károly állította meg 732-ben a poitiers-i csatában az arabok előretörését a Pireneusi-félsziget felől, megkezdte az egyházi birtokok kisajátítását, s azokat hűbérként hívei között osztotta fel. Fia Kis Pippin letaszította a trónjáról az utolsó Meroving uralkodót, III. Childerichet, és 751-ben királlyá koronáztatta magát.

768-ban I. (Nagy) Károly trónra lépésével új korszak kezdődött a birodalom történetében. I. (Nagy) Károly 772-ben a szászok, 774-ben a longobárdok és az avarok, majd 796-ig a horvátok legyőzésével megteremtette a keresztény Nyugat-Európa politikai egységét. 800-ban Rómában a pápával koronáztatta magát a római császárok utódjává, ami legfőbb célja volt. 801-ben az araboktól elfoglalta Barcelonát. Uralkodása alatt udvarában virágzott az írásbeliség, melyet számos kolostori iskola alapításával is terjesztett. A birodalom ekkor élte kulturális és művészeti fénykorát.

Nagy Károly örököse a fia, Jámbor Lajos lett, aki hatalmas, de a leigázott népek lázongásai miatt gyengülő birodalmat örökölt. 843-ban Lajos fiai a verduni szerződésben a birodalmat végleg felosztották. 855-ben bekövetkezett halála után a területi szétaprózódás folytatódott. (870. meerseni szerződés, 880. ribémont-i szerződés). A feudális rendszer elsőnek a Frank Birodalom területén alakult ki és szilárdult meg, s a frank állam szolgált bázisul Franciaország, Németország és Itália kialakulásához.

A frank állam megalakítása

476-ban I. Childerich király már független királyként egészen a Loire-ig foglalta el a római földeket. 482-ben Childerich fia, I. Klodvig lépett a trónra. Egyesítette a frank törzseket — kit erőszakkal, kit békésen vont uralma alá. 486-ban a Soissons melletti csatában legyőzte az utolsó nyugatrómai helytartót, Syagriust, és ezzel Gallia északi részének ura lett. Rouen, Reims és Párizs elfoglalása, valamint a száli frank törzsek erőszakos egyesítése után 496-ban felesége, a burgund Chrodechildis hatására és a helyi római lakosság támogatásának elnyerése céljából (Szent) Remigiusz reimsi püspöktől felvette a katolikus hitet. A tolbiaci csatában legyőzte az alemannokat. A burgundok alávetése után az 507-ben, a Poitiers melletti Vouilé-nál vívott csatában legyőzte a nyugati gótokat is. A csatában elesett II. Alarik nyugati gót király is, ésw eredményeként a frankok elfoglalták csaknem egész Akvitániát. Hispánián kívül csak Narbonne és Gascogne maradt a nyugati gótok kezén.

A birodalom politikai és hatalmi egységének megteremtése után mély, egészen a 9. századig tartó társadalmi és gazdasági átalakulás kezdődött. I. Klodvig és kísérete elfoglalta a földek nagy részét. Vazallusaiból és főpapokból alakult ki a hűbéri uralkodó osztály. Megkezdődött a szabad frank parasztok jobbágysorba kényszerítése és ezzel egtyidőben a galliai colonusok jobbágysorba emelkedtek. A római jogrendszer átvételével a katolikus egyház hathatós támogatása mellett gyorsan romanizálódtak a frankok, és megszilárdult a hűbéri rend. A vagyon a birtokolt földterület méretétől függött, ezért a földbirtokos osztály a királytól szolgálataiért kapott föld örökölhetővé tételében voltak érdekelt. Az államháztartás alapja a terménygazdálkodás volt, így a király és a földbirtokosok időről időre szembe kerültek.

Párizs még I. Klodvig uralkodása alatt a birodalom fővárosa lett, de ezzel nem vált kizárólagos központtá, mivel az uralkodó — a feudális rendszerből adódóan — folyamatosan járta birodalmát, és az egyes megállókon felélte a terményben gyűjtött adót. A birodalmat grófságokra osztották. Ezek központjait, amelyekben az uralkodó megszállt, pfalzoknak nevezzük. A legtöbb ilyen központ a frank törzs területén, a mai francia és német határ mentén, tehát Frankföld és Austrasia területén volt. Ezekben jellemzőem aulának nevezett reprezentatív fogadóteret (aminek előképe a germán hosszúház) és egy attól különálló kápolnát építettek. Ilyen karoling-kori pfalzot tártak fel például Frankfurtban, Paderbornban, Goslarban és Zürichben is. Két, Nagy Károly idején épült pfalz — Ingelheimben, illetve Aachenben — erőteljes antik hatást mutat; utóbbi előképe a bizánci császárok palotája volt. Aachen Nagy Károly uralkodásának második felében vált kiemelt központtá, amikor a császár minden telét itt töltötte — valószínűleg a termálfürdők miatt.Máté Balázs – Varga Géza: KELET ÉS NYUGAT HATÁRÁN. Az Árpád-kori körtemplomok vizsgálata

A megosztottság és az egység váltakozása – a Merovingok

I. Chlodvig 511. november 27-én bekövetkezett halála után fiai egymás között felosztották a birodalmat. I. Theuderich fővárosa Reims, Chlodomeré Orléans, I. Childeberté Párizs és I. Chlotharé Soissons lett. 531-ben Theuderich és Chlothar összefogva a szászokkal megdöntötte Erminfried türingiai államát és megszállta a Majna-vidéket. Az 523-524-ben vezetett sikertelen hadjárat után 532-ben Autun mellett legyőzik az utolsó burgund király, III. Gundomar seregét és 534-ben elfoglalták Burgundiát. Ugyanebben az évben a bajor törzsek, kiknek élén a Merovingektől laza függésben lévő Agilolfing fejedelmi család állt, elfoglalták a Lech és az Inn vidékét, majd Felső-Pfalzot. 539-ben I. Theuderich fia, I. Theudebert átmenetileg meghódította Velence és Liguria egy részét az egyesült bizánci és keleti gót hadsereg legyőzése révén. I. Theudebert saját pénzt is veretett. I. Theuderich testvérének, I. Childebertnek a halála után I. Clotharnak 558–561 között rövid időre sikerült egyesítenie a frank birodalmat, de halála után az újra felosztásra került a fiai között. Champagne, Maas- és Mosel-vidék alkotott Austrasia néven új államot. Fővárosa Metz lett. A romanizált nyugati területek a Scheldétől a Loire-ig képezték Neustria állam területét, melynek fővárosa Párizs volt. A felső és alsó Loire- és Rhone-vidék Burgundia, illetve Aquitania államnak, s ennek fővárosa Orléans lett. Az elkövetkező közel két évszázad történéseit a birodalomban a királyi család belső és a nagybirtokosokkal folytatott harcai jellemezték.