I. Ferenc JózsefMagyar uralkodóként (a magyar királyok között elsőként) hivatalosan is felvette az „első” megjelölést (; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója (1867–1916). Apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt.
68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben Európa negyedik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király, II. Erzsébet brit királynő, illetve II. János liechtensteini herceg után).
Az osztrák hadsereg az ő uralkodása kezdetén, I. Miklós orosz cár hadainak segítségével verte le a magyarok 1848–1849-es szabadságharcát, Julius Haynau táborszernaggyal, a "Bresciai hiénával" kivégeztette a teljes magyar haderő vezérkarát. Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.
Hosszú uralkodását és családi tragédiáit jól jellemzi a halála előtt 2 évvel, Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása kapcsán mondott meghatározása: „Az élet semmitől sem kímélt meg.”Fejtő Ferenc: Requiem egy hajdanvolt birodalomért – Ausztria-Magyarország szétdarabolása, Atlantisz könyvkiadó, 1997, , 54. o.
Neve Névváltozatai a Monarchia egyéb nyelvein: , , , , , , , és .
Ifjúkora Gyermekkora Ferenc József 1830. augusztus 18-án született Bécsben, az osztrák császári család rezidenciájaként szolgáló schönbrunni kastélyban. Apja, Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly, osztrák főherceg, V. Ferdinánd császár öccse volt. Anyja, a Wittelsbach-házból származó Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő, házassága révén osztrák főhercegné, aki I. Miksa bajor király és választófejedelem tizedik gyermeke volt. Az újszülöttet két nappal később, augusztus 20-án keresztelték meg, Ferenc József Károly néven.
Zsófia Friderika hercegnő sokáig tiltakozott a házasság ellen, ám az 1824-es esküvőt követően viszont, mint anyja Karolina királyné leveléből kitűnik, alkalmazkodott a helyzethez: „annyira lelkesedik érte (Zsófia Ferenc Károlyért), amilyen elégedetlen volt menyasszony korában”. Ferenc Károly tartózkodó, visszahúzódó személyiség volt, ennek következtében hamar „elismerte Zsófia szellemi felsőbbrendűségét”. Ferenc Károly és Zsófia Friderika házasságából összesen öt gyermek született, közülük a négy fiú érte meg a felnőttkort (ugyanis Ferenc József egy húga, Mária Anna ötévesen meghalt). Ferenc József öccsei közül került ki a későbbi I. Miksa (1832–1867) mexikói császár, Károly Lajos (1833–1896) főherceg, a későbbi Ferenc Ferdinánd trónörökös apja, valamint Lajos Viktor (1842–1919) főherceg, akit homoszexuális hajlamai miatt később száműztek a császári udvarból.
Neveltetése Ferenc József Károly neveltetése hatéves korában, 1836-ban kezdődött meg. Neveléséről Heinrich Franz von Bombelles gróf, udvari diplomata gondoskodott. A főherceg már ebben az esztendőben heti tizenhárom órában írást, hittant, nyelveket és földrajzot tanult, a következő évben az órák száma 32-re nőtt. A magyar kultúra megismertetéséért Nemeskéri Kis Pál, a korszak magyar műveltségének emblematikus egyénisége felelt. Oktatóként a magyar nyelvvel, földrajzzal és történelemmel ismertette meg Ferenc Károly fiait. A későbbi uralkodó már ebben a korban kiemelkedő nyelvtudásról adott számot, a német és a francia után a cseh, a magyar, a lengyel és az olasz nyelveket is rövid időn belül elsajátította. Egy soknemzetiségű birodalom trónjának várományosaként mindez nagy előnyt jelentett. A nyelvek mellett komoly érdeklődéssel fordult a történelem és a jogtudomány irányába, emellett tehetségesen rajzolt. Azonban hamar kiderült, hogy az elvont tárgyakhoz nincs sok érzéke, így a matematika mellett a görögöt és a latint is „felesleges nyűgnek” tartotta.
Később Othmar Rauschertől, a kor kiemelkedő tudósától teológiát és filozófiát tanult, majd 1847-től Metternich kancellártól vett diplomáciaórákat. Sokoldalú testgyakorlási feladatokkal (torna, úszás, lovaglás) hamar megkezdődött katonai neveltetése és vívásoktatása is. Tizenharmadik születésnapján lett a 3. császári dragonyosezred tulajdonosa, amely mellé hadnagyi kinevezés járt. Nem a harc és az erőszak vonzotta, hanem a hadsereg rendezettsége és pedantériája, mely közel állt személyiségéhez. Előbb említett hajlamait a vadászatban élte ki, amely lotaringiai őseihez hasonlóan hamar szenvedélyévé vált.
Trónra lépése A bécsi forradalom és itáliai szolgálata Az 1848-as februári franciaországi forradalom híre Bécsben érte a főherceget. 1848. március 13-án pedig kitört az első bécsi forradalom, mely során a tömeg Metternich kancellár menesztését követelte. A vérontást látva a polgárőrség nem vett részt a katonaság akciójában, és petíciót nyújtottak be, hogy vonják ki a katonaságot Bécsből, menesszék Metternichet és fegyverezzék fel a diákságot. Miután a harcok nem csitultak, Metternich este lemondott. Ez azonban még nem hozott teljes megnyugvást, 14-én a külvárosokban tovább folyt a fosztogatás, és a polgárságban gyanút ébresztett, hogy Windisch-Grätz herceg teljhatalmat kapott a helyzet megoldására. A kedélyek lecsillapítására 14-én az uralkodó engedélyezte a nemzetőrség felállítását, menesztette Sedlnitzky rendőrfőnököt, és Albrecht főherceget, és 15-én megígérte, hogy alkotmányt ad.
Ugyan hamar felmerült az uralkodócsere gondolata, Metternich még lemondása előtt kijelentette: „Először rendet kell teremteni a házban, mielőtt a gyeplőt másnak adjuk.” emellett az uralkodó zsenge korára hivatkozva Windisch-Grätz herceg sem támogatta ezt. Ugyanakkor április 6-án Ferencet Csehország helytartójává nevezték ki. Ezt követően, hosszas tanácskozás után április 25-én Ferenc Józsefet az agg Radetzky tábornagy felügyelete alá küldték Észak-Itáliába, ahová 29-én meg is érkezett. Itt javában folyt az 1848-49-es itáliai forradalmi háború, amelynek később több csatájában a főherceg személyesen is részt vett. Az ekkor tizenhét éves Ferenc József az 1848. május 6-i Santa Lucia-i csatában esett át a tűzkeresztségen. Emlékeiről a következőképpen ír édesanyjának:
Közben a minisztertanács sürgetésére Ferenc herceget a harctér veszélyeitől megkímélvén Innsbruckba rendelték, ahová néhány nappal később a Schönbrunnból elmenekült császári család is megérkezett.
Ferdinánd lemondásának kérdése bélyegkép|200px|jobbra|V. Ferdinánd
Régóta vita tárgyát képezi a történelemben, hogy mennyiben volt V. Ferdinánd leköszönése puccsszerű kényszerítés, vagy önkéntes távozás. Annyi bizonyos, Windisch-Grätz herceg támogatta az uralkodóváltást, ám csak Ferenc József nagykorúvá válása után (ez 1848. augusztus 18-án volt esedékes). Somogyi Éva történész szerint: „Mária Anna császárné féltette a birodalmat ura meggondolatlanságától, és még inkább mindkettejük nyugalmát a reájuk nehezedő, megoldhatatlan gondoktól. A császárné anyaként szerette és gondozta Ferdinándot, elege volt az udvarból, politikából, népforradalomból: egy távoli kastély békéjébe és magányába vágyott.”
Tudvalevő, hogy Ferdinánd helyett Metternich kancellár kormányzott, a császár csak az ő bábja volt. Az uralkodó beteges testalkatú, gyenge képességű személy volt, sokak szerint szellemileg elmaradott is. Elmebeli képességeire és ennek ellentmondásosságára néhány példával lehet reflektálni. Egyfelől hat nyelven beszélt kiválóan: németül, magyarul,Az országgyűléseket magyarul nyitotta meg. Különösen híres az utolsó rendi országgyűlésen elmondott magyar nyelvű beszéde: „Magyarország rendeit itt látni örvendek. Atyai szándékomat a királyi előadások mutatják. Fogadják bizalommal.” (Szilágyi 1898:16) csehül, olaszul, franciául és horvátul, valamint többféle hangszeren játszott tehetségesen. Életrajzírói, kortársai általában úgy írtak róla, hogy szívélyesen viselkedett mindenkivel, de az uralkodói, irányítói képességnek teljesen híjával volt. Rendkívül befolyásolható személyiségként mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. Mindezek miatt a dinasztia a válságos időkben nem engedhette meg, hogy a birodalom irányítása Ferdinánd bizonytalan kezeiben nyugodjon.
A császár öccse, Ferenc Károly főherceg a becsvágyó, tehetséges és célratörő Zsófia főhercegné férje azonban nem mutatott komoly érdeklődést az államügyek vezetése iránt, bár 1848 tavaszán a császár nevében ő maga is többször tárgyalt a magyar országgyűlés küldötteivel, április után pedig a magyar miniszterelnökkel, Batthyány Lajos gróffal is. Ferenc Károly főherceg trónigénye híján az öröklési rendben elsőszülött fia következett.
Koronázása Közben, 1848 augusztusának első heteiben, a császári család visszatért Bécsbe, ám az újabb augusztusi tüntetések majd az október 6-án kitört harmadik bécsi forradalom után ismét elhagyni kényszerült a fővárost. A család október 7-én a morvaországi Olmützbe indult. A menet 14-én érkezett meg, a család nagyobb része a hercegérseki kastélyban helyeztetett el, míg Ferenc trónörökös saját rezidenciát alakított ki a préposti kastélyban.
Novemberre Windisch-Grätz leverte a bécsi forradalmat, 21-én pedig megalakult az új kormány Schwarzenberg herceg vezetésével. Immár bizonyossá vált, hogy az uralkodóváltásra rövid időn belül sor kerül. Ennek mihamarabbi megtörténte fontossá vált, mivel Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket, esküt tett a magyar alkotmányra, így annak betartását a magyar rendek számonkérhették rajta. Ezért december 2-án Olmützben sor került a herceg megkoronázására. Az eseményről Alexander Hübner diplomata így írt: „Pontosan nyolc órakor kinyílt a trónterem ajtaja, hogy a főherceg, a főhercegnők, a miniszterek, Windisch-Grätz tábornok, Jelačić bán és Grünne gróf bebocsájtást nyerjenek. Mint jegyzőkönyvvezető, én is jelen voltam ennél a történelmi aktusnál. Miután bezárult mögöttünk az ajtó, megjelentek őfelsége és neje, azután Ferenc Károly hitvesével és fiával.” A leköszönő Ferdinánd császár „Isten áldjon, csak légy derék, az Isten majd megóv téged” szavakkal adta át a hatalmat I. Ferenc Józsefnek.
Uralkodó nevét aktuálpolitikai viszonyoknak is köszönheti: Ferenc császár (nagyapja) nagy tiszteletnek örvendett a család körében és a stabil, erős Habsburg hatalmat testesítette meg, üzenetként a szerte a birodalomban lázongó lakosságnak. Míg a József név II. Józsefre utalva szabadelvűségről árulkodott.
Uralkodása 1848–49: Forradalom és szabadságharc Bővebben: 1848–49-es forradalom és szabadságharc bélyegkép|jobbra|220px|Hirdetmény Ferenc József trónra lépése alkalmából
A királyváltást az országgyűlésen elutasították, mondván a trón csak az előző uralkodó halálával üresedhet meg, tehát V. Ferdinándot tartotta továbbra is királynak. Bár fontos megjegyezni, a tiltakozás nem az uralkodó személyének szólt. A császár ugyanis hercegként több alkalommal járt Magyarországon, a Festetics- és a Széchenyi-kastélyban vendégeskedve, vadászattal múlatván az időt. Későbbi látogatásakor már beszédet is mondott, igen nagy sikert aratva a magyar hallgatóság körében, mindennek köszönhetően viszonylagos népszerűségnek örvendett az országban. Ez a pozitív megítélés a magyar vezetés illúzióival egyetemben gyorsan szertefoszlott amikor kiderült, Ferenc József trónra kerülésekor nem esküdött fel a magyar alkotmányra, és az áprilisi törvényeket sem fogadta el, ezért sokkal nagyobb szabadsággal rendelkezett a magyar országgyűléssel szemben.