A geofitonok olyan növények, amelyek gyöktörzsükkel, gumójukkal vagy a hagymájukkal az év java részében a földbe húzódnak vissza (azaz „föld alatti” növények).
Életmódjuk, élőhelyük
Olyan évelő növények, amelyek a talajban telelnek át. Főleg zárt lombkoronájú erdőkben — Magyarországon elsősorban bükkösökben és gyertyános–tölgyesekben — nőnek. Erdeik lombkoronája lombfakadás után már nem sok fényt enged át, így aljnövényzetük is szegényes. Kora tavasszal azonban, amikor a zsenge ágak között átsüt a nap, a geofitonok tömegesen törik át az avarszőnyeget. Hamar elvirágoznak, hogy még a termésük is beérjen az erdő kizöldülése előtt. Az év hátralevő részére a fentebb írtaknak megfelelően visszahúzódnak.
Föld alatti, áttelelő részük különféle lehet: tarack, illetve rizóma, pl. csillagpázsit, gumó–tarackgumó, pl. mezei menta szaporítógyökér, pl. apró szulák, hagyma–hagymagumó, pl.: üstökös gyöngyike.
A Magyarországon legismertebb geofitonok
keltikék (Corydalis spp.), pl. odvas keltike (Corydalis cava) boglárkák, téltemető (Eranthis hyemalis), tőzike (Leucojum spp.), fekete hunyor (Helleborus niger), szellőrózsa (Anemone spp.), pl. nemes májvirág (Anemone hepatica).
Források
Kertlap: Téltemető
Kapcsolódó cikk
Raunkiær-féle életforma-osztályozás
Kategória:Növényi életformák