Ottlik Géza (Budapest, 1912. május 9. – Budapest, 1990. október 9.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító. A magyar intellektuális próza kiváló alkotója. Kiemelkedő tudású bridzsversenyző, többszörös magyar bajnok és válogatott, valamint világhírű szakíró,Visszatekintés az I. oszt. párosbajnokságra (1971) a bridzsjáték megújítója.
Élete balra|bélyegkép|250px|1974 augusztusában(Csigó László felvétele) bélyegkép|jobbra|200px|Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben (Hv27-10-15)http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=021081 Az ozori és kohanóci Ottlikok régi nemesi családok voltak. Tagjaik közül tábornokok és magas rangú állami tisztviselők kerültek ki. 1912-ben született. Apja, Ottlik Géza, belügyminisztériumi titkár és császári kamarás, akit másfél éves korában elveszített. Anyja Cs. Szabó Erzsébet. Ottlikot a hagyományoknak megfelelően katonatisztnek szánták, ezért 1923-tól katonai alreál- és főreáliskolákba íratták be, amitől egy életre elment a kedve a kaszárnyai fegyelemtől, és később felülmúlhatatlan krónikása lett a katonai nevelés embertelenségének. 1923-tól 1926-ig a kőszegi katonai alreáliskola, 1926-tól 1929-ig a budai katonai főreáliskola tanulója. 1930-ban érettségizett. Iskolás éveit a forradalmakat követő bethleni konszolidáció „rendcsináló” éveiben töltötte, otthonról hozva a franciás-angolos nyugatos műveltséget. Érettségi után a budapesti egyetem matematika-fizika szakára iratkozott be, ahol Fejér Lipót tanítványaként szerzett végbizonyítványt.
Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. Írásmódjára kezdetben Kosztolányi és Márai, valamint André Gide voltak nagy hatással. Egyetemi évei alatt az Új Nemzedék munkatársa, 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. Ekkoriban kristályosodott ki a jellem, ami alapvetően humanista, elutasította az úri szabályörökséget, nem kötött egyezséget semmilyen szabályrendszerrel, de ellenségnek sem tekintette őket, a fasizmust kivéve, de megtartva saját véleményét, az előkelő szenvtelenség álorcája mögött eltűrten, még némi tisztelettel is övezetten együtt tudott élni Horthyékkal, Rákosiékkal, Kádárékkal is. A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be, és üldözötteket mentett, köztük Vas Istvánt is. Embermentő tevékenységéért a Jad Vasem a Világ Igaza címmel tüntette ki 1989-ben.Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában
A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte a Nyugat hagyományait folytatva. 1946-ig a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott. Huszonöt év magyar irodalma címmel előadásokat tartott a rádióban, hangjátékokat fordított, és írt is (A Valencia-rejtély). 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Club titkára volt. Az Iskola a határon című regényének 1948-ban Tovább élők címmel elkészült első változatát maga kérte vissza kiadójától.
Az 1948-ban örökölt 67 kh földjét azonnal, ellenszolgáltatás nélkül felajánlotta a termelőszövetkezeteknek, ebből az állam 53 hold földet fogadott el. 1949-től kezdve a megmaradt 14 kh után földadót kellett fizetnie („mezőgazdasági fejlesztési járulék”), s emiatt 1952-ben (az 1952. évi 2. sz. törvényerejű rendelet értelmében), noha soha nem volt nagygazda, kuláknak nyilvánították. A kitelepítéstől csak a Magyar Írószövetség közbenjárása mentette meg.
A Rákosi-korszakban uralkodó dogmatikus irodalompolitika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, mikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye, amelynek első változatát még 1944-ben adta közre a Magyar Csillag. Nagyobb mértékben írta újra az Iskola a határon című regényét, amely 1959-ben jelent meg. Alkotói módszeréhez tartozott, hogy műveit évtizedeken át csiszolgatta.
1960 őszén Ottlikot kitűnő műfordításaiért az angol kormány tanulmányútra hívta meg Londonba. 1969-ben megjelent elbeszéléskötetében csak a könyv címét is adó Minden megvan volt új. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként készült, a Lengyel Péter gondozásában megjelent Buda, bár végső, Ottlikra jellemző keretbe ágyazottságát, többszörös betétességét nem nyerte el, mégis az Iskola a határon méltó folytatásának tarthatjuk. 1981-ben József Attila-díjat, 1984-ben Déry Tibor-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1988-ban Szép Ernő-jutalmat, 1990-ben Örley István-díjat kapott.
1990. október 9-én Budapesten halt meg.
Életműve Ottlik irodalmi életműve nem nagy, holott szakadatlanul dolgozott. Műfordításainak száma sokkal nagyobb, mint eredeti műveié. Regényei, kisregényei, novellái, tanulmányai, kisebb esszéi és kritikái együtt beleférnek öt nem túl terjedelmes kötetbe.
Emlékezete Emléktáblája található az I. kerületben, a II. kerületben, szintén a II.-ban a Szent Lukács Gyógyfürdőben, a Bartók Béla út 15/b ház oldalfalán, zárt udvaron, valamint Gödöllőn. Emellett parkot neveztek el róla Budapest XI. kerületében.
A bridzs kiemelkedő alakja A játékkal fiatal korában kötelezte el magát. A 30-as évek magyar aranycsapatainak tagjai, világ- és európai bajnokok között kezdte el pályafutását. Különösen nagy tehetséget mutatott fel az úgynevezett technikai versenyeken. 1937-ben már az ifjúsági válogatott tagja volt, az ekkor rendezett budapesti világbajnokságról tudósította a londoni The Timest. Szakírói munkásságát 1936-ban kezdte a Budapesti Hírlap bridzsrovatának beindításával. Később, a háború előtt és után is rövid ideig tagja volt a magyar bridzsfolyóirat szerkesztőbizottságának. Nemzetközi ismertségre 1967-ben tett szert, amikor cikke jelent meg a legismertebb amerikai szaklapban. A Nemzetközi Bridzs Akadémia ezért elsőként neki ítélte „Az év legjobb bridzsírása” díjat. Az amerikai folyóirat 1974-ben már Ottlik 10 részes cikksorozatát közölte a játéktechnika addig fel nem tárt területeiről.
Ismertsége csodálattá fokozódott, rendszeres vendége volt a bridzs világeseményeinek.
Könyvét, az Adventures in card playt, 9780304368075 angolul Hugh Kelsey ismert szakíróval közösen jelentette meg, 1979-ben. A művet azóta is a legjobb és legnépszerűbb szakkönyvek között tartják számon. Magyarul 1994-ben, Ottlik halála után jelent meg Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel, Homonnay Géza és Kelen Károly fordításában.
Centenáriuma eseményeiből Petőfi Irodalmi Múzeum a Minden megvan című emlékkiállításával és az Emlékezések Ottlik Gézára című virtuális kiállításával emlékezik az íróra Petőfi Irodalmi Múzeum maratoni felolvasással emlékezik az íróra. Május 9-én, egyszerre három városban, Kőszegen, Budapesten és Gödöllőn egy időben, két nyelven – magyarul és angolul – tartottak születésnapi maratoni felolvasást, ezt követően pedig egészen jövő év januárjáig harminc különböző rendezvény, felolvasóest, vetélkedő, kiállítás irodalmi séta és irodalmi konferencia várja az érdeklődőket.RICHPOL.HU Az Ottlik – 100 elnevezésű kőszegi eseménysorozat 2012 májusában tudományos konferenciával, tanulmánygyűjtemény kiadásával, szoboravatással, diákvetélkedővel adózott az író emlékének. Kőszeg Város Önkormányzata és a Jurisich Miklós Gimnázium az évfordulója alkalmából, rá emlékezve film- és irodalmi pályázatot hirdetett középiskolások részére. Magvető Kiadó a Hajnali háztetők különleges kiadásával köszöntötte. A közszolgálati csatornák napokon át sugározták az Ottlik-művekből a korábbi években készült adaptációkat. A Magyar Rádió május hetedikén kezdte sugározni a Buda című regényből készített sorozatot. A szereplők: Kulka János, Széles László, Gáspár Sándor, Béres Ilona és Bozó Andrea voltak. A művet rádióra alkalmazta és rendezte: Mészáros Péter. A A BRIDZS.HU Centenáriumi cikkei Ottlik 100 – Bridzsenciklopédia Ottlik 100 – Ottlik Géza bridzséletrajza Ottlik 100 – Kalandos utazás margók hullámain Ottlik 100 – Száz év magány
Művei Hajnali háztetők. Elbeszélések; Magvető, Budapest, 1957 Iskola a határon; Magvető, Budapest, 1959 Garabó Gereben. Osztrák népmesék; átdolg. Ottlik Géza; Móra, Budapest, 1965 (Kispajtások mesekönyve) Minden megvan; Magvető, Budapest, 1969 Géza Ottlik–Hugh Kelsey: Adventures in card play; Gollancz, London, 1979 (Master bridge series) Próza; Magvető, Budapest, 1980 A Valencia-rejtély. Hajónapló. Pályákon; Magvető, Budapest, 1989 Minden megvan; 2. bőv. kiad.; Magvető, Budapest, 1991 [Hamisjátékosok (novellák) – (Ez egy elterjedt tévedés: Hamisjátékosok címen nem jelent meg Ottliknak kötete, csak egy novellája.)] Buda. Regény; szöveggond. Lengyel Péter; Európa, Budapest, 1993 Ottlik Géza–Hugh Kelsey: Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein; ford. Homonnay Géza, Kelen Károly; Európa, Budapest, 1997 Továbbélők (az Iskola a határon korábbi változata); szöveggond., utószó Kelecsényi László; Jelenkor, Pécs, 1999 Csillagszórók az éjszakák; Palatinus, Budapest, 2001 Hajónapló / Pályákon / A Valencia-rejtély; szerkesztő:, szöveggond., jegyz. Hafner Zoltán; Magvető, Budapest, 2005 Rádió. Előadások, tanulmányok, emlékezések; összegyűjt., utószó Salamon István, szerk., szöveggond., jegyz. Hafner Zoltán, Salamon István; Magvető, Budapest, 2009
Fordításai Charles Dickens: Örökösök (rövidített ifjúsági változata A Jarndyce-örökösök címmel jelent meg) Charles Dickens: Martin Chuzzlewit Charles Dickens: A Pickwick klub (Hevesi Sándor 1930-as fordításának átdolgozása) Charles Dickens: Copperfield Dávid (a regény első harmada, ifjúsági változat) Charles Dickens: Twist Olivér (ifjúsági változat) G. B. Shaw : Candida – Sosem lehet tudni – Ember és felsőbbrendű ember – Barbara őrnagy – Szent Johanna Gottfried Keller: Falusi Rómeó és Júlia Eugene O’Neill: Amerikai Elektra Eric Knight: Lassie hazatér Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Evelyn Waugh: A megboldogult Evelyn Waugh: Utolsó látogatás Howard Fast: Az ekhós szekér (novellák) John Osborne: Dühöngő ifjúság Mitchell Wilson: Villámok között (a regény első fele)
Díjai, elismerései József Attila-díj (1981) Déry Tibor-díj (1984) Kossuth-díj (1985) Szép Ernő-jutalom (1988) Világ Igaza kitüntetés (1989) Örley István-díj (1990)http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=szerzo&id=32
Szakirodalom Albert Gábor: Ottlik Géza testamentuma, Hitel, 1994, 2. sz. 92-94. old. Almási Miklós: Egy nevelődési regény a középosztályról = Valóság és varázslat, szerkesztő: Kabdebó Lóránt, 1979, Budapest, 303-320. old. Angyalosi Gergely: Ezze van az embernek, Határ, 1994, 1. sz. „Az étheren át…” Ottlikkal beszélget Salamon István, Kortárs, 1985, 11. sz. 109-117. old. és Látóhatár, 1985, 11. sz. 22-37. old. Balassa Péter: „Valami keletkezik” – „Semmit sem csinálni”. Naplórészlet Ottlikról, a '80-as években, Újhold Évkönyv, 1987, 2. k. 171-178. old. Balassa Péter: Az végeknél (Kommentár Ottlikhoz, avagy a műelemzés bukása) = B. P.: A színeváltozás, 1982, 253-292. old. Balassa Péter: Egy regény mint gobelin. Ottlik és Esterházy – egyetlen lapon = B. P.: Észjárások és formák, 1985, Budapest, Tankönyvkiadó, 308-321. old. Balassa Péter: Íme a Próza (Ottlik Géza könyvéről) = B. P.: A színeváltozás, 1982, 293-301. old. Balassa Péter: Ottlik és a hó, Jelenkor, 1982, 5. sz. 407-412. old. Balassa Péter: Ottlik Géza: Próza, Kortárs, 1980, 12. sz. 1997–2000. old. Balassa Péter: Szövegminták az Iskolából – módjával, Híd, 1982, 5. sz. 617-627. old. Balog József: Majd, Pom, 1991, 4. sz. 7-20. old. Bán Magda: „…Építeni kell a művet.” Beszélgetés Ottlikkal, Film Színház Muzsika, 1985, 29. sz. 8-9. old. Bán Zoltán András: Az első Ottlik-vita, Beszélő, 1997, 1. 91-92. old. Bán Zoltán András: Nincs meg semmi, Holmi. 1993. 12., 1732–1735. old. Bányai János: Ottlik Géza: Próza, Híd, 1981, 4. sz. 492-499. old. Bazsányi Sándor: Évek? Évtizedek, Holmi, 2000, 6. sz. 740-749. old. Béládi Miklós: Ottlik Géza: Próza, Alföld, 1981, 3. sz. 79-82. old. Béládi Miklós: Ottlik Prózája = B. M.: Válaszutak, 1983, 267-273. old. Bence Erika: Sár és hó: szövegháttér-vizsgálat, Üzenet, 1996, 9. sz. 559-570. old.