Jang Csen-fu (1883–1936) vagy Jang Cseng-fu (pinjin: Yang Chenfu, Yang Chengfu), illetve valódi nevén Jang Csao-csing (Yang Zhao Qing) kínai harcművész, a tajcsicsuan nevű harcművészet máig egyik legismertebb és leghíresebb mestere. Ő alakította át a tajcsicsuan „hosszú ököl formáját” egy mindenki számára elsajátítható gyakorlattá, és ő kezdte el a mindaddig féltve őrzött harcművészet széles körű tanítását. Életét és munkásságát máig legendák övezik, de tanítványai és ismerői megegyeznek abban, hogy korának egy félelmetes és hatalmas erejű, legyőzhetetlen harcművésze volt.Dr. Ujvári Miklós: A délkelet-ázsiai harci művészetek (Szerzői magánkiadás, 1986.)Teng Ming-tao: Taoista történet (Lunarimpex, 2007.)
Életrajza Jang Csen-fu 1883-ban született Kínában, egy híres „tajcsicsuan-családban”, Jang Csao-hszjong (Yang Zhao Xiong) – vagy ismertebb nevén Jang Sao-hou (Yang Shao Hou) – fiaként, és a legendás Jang Lucsan (Yang Luchan) unokájaként. Szülei a Jang Csao-csing nevet adták neki, de sokszor szólították őt egyszerűen „a harmadik fiú” néven.
Ötvenhárom évesen, elismert orvosként és harcművészként hunyt el, művészetét azóta a fia, Jang Csen-tuo (Yang Zhenduo) és dédunokája, Jang Tyün (Yang Jun) által vezetett Yang family Tai Chi Chuan világszervezet képviseli a világ számos országában.
Tajcsicsuan Jang Csen-fu gyermekként állítólag nem szeretett a tajcsicsuannal foglalkozni, de mert apja őt és minden testvérét szerette volna bevonni a tanulásba, korán beavatást kapott a harcművészet mindennapi gyakorlatába. Ez a gyakorlás később az életmódjává vált, fiatal korában egyre keményen dolgozott azon, hogy minél jobban szakértőjévé váljon apja harcművészetének: gondosan tanulmányozta annak minden oldalát, télen-nyáron, minden körülmények között edzett, és naponta kitartóan fejlesztette a harcművészettel kapcsolatos készségeit, képességeit. Végül ünnepelt és hírneves harcművész lett, akinek a nevéhez és személyéhez a legkülönfélébb legendák fűződnek.Havasi András: A Taijiquan elmélete és filozófiája (Lunarimpex, 2003.)
Jang Csen-fu, annak érdekében, hogy a kínai igények változó elvárásainak megfeleljen, apja úgynevezett „középső stílusát” átalakította a szélesebb körök által is könnyebben gyakorolható formává. Évek alatt kialakította az azóta nagy stílusnak nevezett formát, ami ma a „Jang stílusú tajcsicsuan” legismertebb irányzata. Abban az irányzatban, amit élete vége felé tanított, a mozdulatok nyitottak, szélesek, egyszerűek és közvetlenek, valamint ebből kifolyólag gyakorlatiasabbak és harcművészeti értékben is hatékonyabbak. A testtartás összeszedett és pontos, mindvégig egyenletes marad a mozgásban. A mozdulatok elegánsak, áramlóak, egyenletes sebességűek, hiányoznak belőlük a csen-stílusban (chen) meglévő ugrások és dobbantások, valamint a hirtelen történő gyors mozgások. Egyesítik a keményet és a lágyat, a könnyűt és a nehezet. A Jang Csen-fu által létrehozott formát magas, közepes és alacsony állásban egyaránt végre lehet hajtani, tehát a gyakorlat nehézsége a gyakorló képességétől, adottságaitól és lehetőségeitől függően szabályozható, valamint könnyen igazítható a gyakorlás és a megértés szintjéhez. A formában megtalálhatóak a támadás és védekezés technikái, valamint alkalmasnak tartják a test megerősítésére, az egészség fejlesztésére és betegségek gyógyítására.
Bár a Yang family Tai Chi Chuan művészete Jang Csen-fu családjához kötődik, világszerte számtalan újabb iskolát alapítottak ezen a néven, és bár a név ugyanaz, a legtöbb esetben jelentős eltérések találhatók a hagyományos és a leszármazott iskolák gyakorlatai és megvalósítása között.
Jang Csen-fu 12 pontja a gyakorláshoz 1. A teljes relaxáció elvére a kínai nyelv azt a kifejezést használja, melynek legjobb fordítás az ellazulás. Az első elv értelmében sehol nem érezhetünk szilárdságot, merevséget, kivéve egy apró pontot a fejtetőn, ahol olyan érzés jelentkezik, mintha a fej egy láthatatlan szállal lenne felfüggesztve. Ha az ellazítás megfelelő, a nyugalom a megfelelő időben szintén megjelenik.
2. A második elv a lesüllyesztés elve, s ez az elv a teljes ellazulás elvét támogatja. A lesüllyesztés azt jelenti, hogy a gyakorló még stabilabbá válhat azáltal, hogy a test felső felét kiüresíti és elvonja belőle a szilárdságot, amit ezután a lábhoz juttat. Ha a felső test szilárd, a gyakorló sodródik és könnyen elveszítheti az egyensúlyát. Azonban nem elégséges lesüllyeszteni a szilárdságot, sokkal fontosabb lesüllyeszteni a csí-t (qi), ami így a tudat összpontosítását és minden tett belső erővel való kifejezését eredményezi.
3. A harmadik elv szerint a lényegest és a lényegtelent el kell különíteni egymástól. A kettős súlypontúságot el kell kerülni, tehát a testsúly egyszerre csak az egyik lábon tartható. Amelyik lábon a testsúly elhelyezkedik, az azzal ellentétes kezeket kell használni a támadásban. A tajcsicsuanban a súlypont mindig változik, hol az egyik, hol a másik lábra kerül, a jin és jang elvének megfelelően.
4. A fejet és a gerincet egyenesen, kiegyensúlyozottan kell tartani, hiszen annak érdekében, hogy az életerő a fej tetejéig felemelkedjen, a fejnek emeltnek kell lennie és súlytalannak. A fej nem fordulhat vagy billenhet el anélkül, hogy az egész test ne mozogna. A gerincet egyenesen kell tartani, hogy a csí és az í (yi, tudat) találkozzanak a fejtetőn, a testet könnyűvé és fürgévé téve. Fordulásnál a keresztcsontot mindig függőlegesen kell tartani, másképp a tartás instabillá válik.
5. A csípő és a derék a testmozgás tengelye, ezért egyenesen kell tartani, de hajlékonyan, minden irányba könnyen fórdíthatóan.
6. A kapd el a madár tollát mozdulat testtartása olyan, mintha két ember fát fűrészelne egyszerre: ha az egyik megáll, a másiknak is meg kell állnia. A lökő kezek gyakorlatban ugyanez érvényesül, nem állhat ellen egymásnak a két fél, hanem egymás mozdulatainak elvezetésére kell figyelniük. A fűrész-hasonlatnak a következő jelentése van: meghajolni az ellenség előtt, visszavonulni, semlegesíteni a mozgását, aztán követve őt, feloldhatatlanul rá kell tapadni. A legkisebb mozdulatára meg kell előzni és le kell győzni egyetlen ütéssel.
7. A kezeket sosem szabad céltalanul, ernyedten tartani. Ha a test laza, könnyű és fürge – akkor a kezeknek jelentése lesz.
8. A lazaság és csonttalanság értelmében, ha a gyakorló olyan, mint a súlyos baba, nem lehet őt feldönteni. A test ilyenkor gyors, a láb legyökerezett. A súlypont lesüllyesztett, és az összes energia az egyik talpra van fókuszálva. Ha hiányzik a lazaság, nem talál a láb szilárd támaszkodási pontot.
9. Különbséget kell tenni a belső és a külső energia között: a külső energia az izomzatból jön, a belső erő a csontokból. A belső energia lágy, rugalmas, aktív; a külső kemény, rugalmatlan, halott. Ha egy íjász kilő egy nyilat, a feszülés a fontos, nem pedig a nyíl. A lábtól a csípőig a testet egy egységként kell kezelni, amiben az energia összpontosul.
10. A puszta kezes formagyakorlatban úgy az egyensúlyt mindig úgy kell tartani, hogy a csí a lehető legjobban keringhessen. A gyakorlatot lassan és egyenletes sebességgel kell végezni, mert a hirtelen erő és a gyors mozdulat elszakítja a gyakorlat folytonosságát.
11. A lökő kezek gyakorlatban érzékelni és ismerni kell az ellenfél technikáját. Meg kell különböztetni a valódi támadását a cseltől; ha védeni kell, nem szabad túl messzire menni, s ha visszavonulásra kerül sor, nem szabad az ellenfelet túl közel engedni.
12. Az ezer fontot négyunciányi kezdő erővel csak úgy lehet legyőzni, ha helyes technikát alkalmaz a gyakorló. Ha meghúzza a szarvát vagy a fülét egy ezer fontos tehénnek, képtelen leszel megmozdítani. Azonban, ha ráköt egy négyunciás kötelet az orrára, könnyel el tudja mozdítani az állatot. Ha a tehén kőből van, még ez sem segít. A helyes technika nem fog működni, csak ha élő teremtményen kerül alkalmazásra.Havasi András: A Nagy Tai Chi Chuan könyv (Lunarimpex, 1996.)
Híres tanítványok Jang Cseng-fu máig legismertebb tanítványa Cseng Mang-csing professzor volt, aki halálos tüdőbetegségéből gyógyult ki a mestere által követett gyakorlatok alkalmazásával. Ő volt az első személy, aki a tajcsicsuant Kína határain kívül elkezdte terjeszteni, és tanítványai közé nem kínai embereket is felvett. Cseng Man-csing a Jang-stílusnak egy újabb reformját vezette be, amikor létrehozta az egyszerűsített, rövidített Jang-formát, amely a hosszú ököl forma 48 fontos mozdulatát tartalmazza, és a kevesebb idővel rendelkező emberek számára is elérhetővé teszi a gyakorlást. Cseng Man-csing erejéről is legendák keringenek, de saját bevallása szerint az ő tudása meg sem közelíti mestere képességeit. Cseng professzor leghíresebb tanítványa volt Huang Seng-sien (Huang Shengshyan).
A Yang family Tai Chi Chuan – azaz a Jang családi Tajcsicsuan – ma élő örököse Jang Csen-fu fia, Jang Csen-tuo (pinjin: Yang Zhen-duo), és annak unokája, Jang Tyün (pinjin: Yang Jun). A nemzetközi szövetség azt az elvet képviseli, hogy tajcsicsuan mindenkié, nincsenek titkos, sok pénzért árusított technikák, és a tudást mindenkinek át kell adni, aki kíváncsi rá, és aki hozzátehet valamit a stílus terjesztéséhez és továbbéléséhez.
A világon számtalan iskola létezik, aki a módszerét Jang stílusú tajcsicsuanként hirdeti, de ezen iskolák többsége már nagy mértékben elhagyta vagy átalakította a Jang-család módszereit. Egyes iskolák a Jang család titkos tanításait közvetítő vonalnak tartják magukat, s bár a hivatalos Jang-stílus nagy hangsúlyt fektet a tajcsicsuan alapelveinek maradéktalan betartására, ezek az iskolák a tajcsicsuannak csak egyes momentumait ragadják meg, sok esetben már mellőzik az alapelvek betartását, s inkább a mozdulatok gyakorlására helyezik a hangsúlyt.
Jegyzetek
Források Yang family Tai Chi Chuan Yang családi Tai Chi Chuan Taiji – Út a lelki békéhez, út a valódi erőhöz Keményre lággyal, lágyra keménnyel
Kategória:Kínai harcművészek Kategória:1883-ban született személyek Kategória:1936-ban elhunyt személyek