Attilio Imolesi (Cesena, 1890. október 11. – Marostica, 1918. március 14.) olasz ászpilóta. Első világháborús szolgálata során hat igazolt, és két igazolatlan légi győzelmet aratott. Karrierjének 1918 márciusában, 27 és fél éves korában bekövetkezett halála vetett véget.
Élete 1890-ben született Emilia-Romagna tartomány Cesena városában. Autószerelőnek tanult, így nagyon értett a korabeli technikához.
Amikor 1915-ben Olaszország az antant oldalán belépett az első világháborúba, Imolesi önkéntesként bevonult katonának. Az év végén a Milánó-Malpensai repülőtér hadi repülősiskolájára jelentkezett. A kiképzés után közel szülővárosához, az Adriai-tenger rimini–riccionei partszakasz védelmére osztották be az Osztrák–Magyar Monarchia hidroplánjai ellen, ám ő a frontra kérette át magát.
bélyeg|bal|250px|Francesco Baracca, 1916
1916 novemberében tizedesi rendfokozattal áthelyezték a 79. Vadászrepülő-századba, Néhány sikertelen összecsapás után két győzelmet aratott: egy kétüléses gépet szeptember 2-án lőtt le Asiago légterében, 26-án pedig egy osztrák–magyar Hansa-Brandenburg C.I kétüléses Flik 21-est, San Martino del Carso fölött. Nieuport 17 (lajstromszáma: 2142) fedélzetén, Francesco Baracca ászpilótával válvetve harcolt. Egy hónappal később, május 26-án a kíséretében lévő kétüléses gép eltűnt egy felhőben Nabresina felett, és az osztrák–magyar vadászgépek lecsaptak rá: neki kikapcsolt motorral sikerült elérnie az olasz partokat, és egy mocsárban kényszerleszállást hajtott végre.
1917. december 13-án szerezte meg negyedik győzelmét Ghertele egén Ciottival és Andrea Costantini hadnaggyal, a 2. Repülőosztagból. Szintén Ciottival a következő év január 11-én Crosara felett aratta ötödik győzelmét, megkapva az azzal járó ászpilóta címet. Hatodik, utolsó igazolt sikerét 1918. január 14-én szerezte meg, Valstagna felett. Március 14-én Nieuport 27-jén. alacsonyan repült, s talán a pedál rögzítésének meghibásodása miatt beverte a fejét a géppuska tusába. Marostica kórházába eszméletlenül szállították be, ahol még aznap meghalt.
Kitüntetései Szolgálataival kiérdemelte az Olasz Vitézségi Érem bronz, majd ezüst fokozatát.
Légi győzelmei Sorszám Dátum Egység Ellenfél Helyszín Igazolatlan 1917. április 2. 79. kétüléses Asiago Igazolatlan 1917. április 26. 79. Hansa-Brandenburg C.I San Martino del Carso 1 1917. augusztus 26. 79. ismeretlen Monte San Michele 2 1917. szeptember 14. 79. kétüléses Monte Cismone 3 1917. szeptember 26. 79. Hansa-Brandenburg C.I Asiago-fennsík 4 1917. szeptember 26. 79. ismeretlen ismeretlen 5 1917. december 13. 79. kétüléses Bosco Cabele 6 1918. január 14. 79. kétüléses Valstagna
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1918-ban elhunyt személyek Kategória:Olasz első világháborús ászpilóták Kategória:Csatában elesett olasz katonák