Longford megye egyike Írország 32 megyéjének. A Midlands Régióban és Leinster tartományban található. Nevét Longford városáról kapta a nevét. Longford megye a negyedik legkisebb területű és a második legritkábban lakott megye.
Földrajz Longford területének nagy része a Shannon folyó vízgyűjtő medencéjéhez tartozik. A megye nyugati határának jelentős részét a Ree-tó alkotja. A megye északkeleti része ugyanakkor az Erne folyó és a Gowna-tó felé vezeti le vizeit. Longford általában alacsonyan fekvő tájait tavak, lápvidékek, legelők és vizes élőhelyek jellemzik. A megye legmagasabb pontja északnyugaton található, a Drumlish és Ballinalee között emelkedő, magas Carn ClonhughA carn jelentése nagyjából kőhalom, kőrakás, cairn; helynevekben gyakran egy domb vagy hegy nevének része., más néven Cairn Hill vagy Corn Hill. A Cairn Hillen televíziós adóállomás működik, amely Írország középső területeinek jelentős részét ellátja műsorral.
Az ír megyék legmagasabb pontjainak rangsorában Longford hátulról a harmadik helyen áll, csak Meath és Westmeath legmagasabb pontja alacsonyabb. A megye északi harmada általában dombos, része az Írország északi középső vidékein végighúzódó drumlinövezetnek és az Esker Riada vonulatának. A déli területek alacsonyan fekszenek, nagy kiterjedésű magaslápokkal. A termőföld itt jobb minőségű, legeltetésre és szántóföldi művelésre egyaránt alkalmas. A Shannon alkotja Longford és Roscommon határának egy részét, míg az Inny és a Tang folyók Westmeath felé képezik a megyehatár jelentős részét.
A Royal Canal a megye déli részén halad keresztül, és Cloondaránál, a Shannonnál ér véget. A csatornát felújították, és 2010-ben, után ismét megnyitották. Jelentősebb tavai közé tartozik a Cavan megye határán fekvő Kinale-tó és Gowna-tó, a Roscommon megye határán található Forbes-tó, valamint délen a Ree-tó, ahol Longford, Westmeath és Roscommon megye találkozik.
Történelem A mai Longford megye területe az első évezredben feltehetően a Meath-i Királyság egyik határvidéki területe volt. Az között a vidéket Tethbae királyságának nevezték, amelyet különböző tuathok, vagyis törzsi-közösségi területek uraltak; északon ilyen volt például a Cairpre Gabra. A latinul Teffia néven ismert Tethbae eredetileg az Inny folyótól északra fekvő, nagyjából a mai Longford megyének megfelelő területet jelentette.
1070-ben Tethbae területét az , az és más Conmhaicne törzsek foglalták el. Ettől kezdve a vidék Muintir Annaly néven vált ismertté; az elnevezés Anghaile nevéből származott, aki Fearghail dédapja volt. Longford megyét emellett gyakran Felső-Conmaicne néven is említették, hogy megkülönböztessék a mai Leitrim déli részétől, amelyet Alsó-Conmaicne néven ismertek. Mindkét terület uralkodói Conmacnak, Fergus és Connacht királynője, Medb fiának leszármazottai voltak.
A 12. századi normann hódítást követően Annalyt a Meath-i szabadságterület részeként Hugh de LacyHugh de Lacy, Meath lordja anglo-norman hódító, földbirtokos és angol királyi tisztviselő volt. kapta meg. Granardban angol település jött létre, Abbeylarában és Abbeyshrule-ban normann ciszterci, Abbeydergben és a Ree-tó partján fekvő Szentek-szigetén pedig ágostonos kolostorokat alapítottak. Az Ardaghban, Abbeylarában, Abbeydergben, Abbeyshrule-ban, a Ree-tó Inchcleraun szigetén és a Gowna-tó Inchmore szigetén fennmaradt kolostorromok a megye hosszú keresztény múltjáról tanúskodnak.
A 14. századra azonban az angol befolyás Írországban meggyengült. A skót király testvére, Edward Bruce serege 1315-ben feldúlta Granardot, az pedig hamarosan ismét teljes ellenőrzésük alá vonták a vidéket. Annaly később az azonos nevű erődjéről a Longphoirt, majd a mai Longford nevet kapta.
A megyét hivatalosan 1586-ban, I. Erzsébet uralkodása idején hozták létre Westmeath északi részéből, az angol uralom azonban csak a kilencéves háborút követően szilárdult meg teljesen. I. Jakab 1608-ban Longford megyét Leinsterhez csatolta – korábban Connacht részének tekintették –, egyúttal hat báróságra osztották (Ardagh, Granard, Longford, Moydow, Rathcline és Shrule, utóbbit Abbeyshrule néven is említik), és hivatalosan meghatározták a megye határait. 1620-ban angol és skót földbirtokosokat telepítettek a megyébe. Az földjeinek jelentős részét elkobozták és új birtokosoknak adományozták. A birtokviszonyok átalakulása az 1650-es évek cromwelli telepítései során vált teljessé.
A megye az 1798-as ír felkelés egyik fontos helyszíne volt. A Killalánál partra szállt, Jean Joseph Amable Humbert vezette francia expedíciós sereget 1798. szeptember 8-án Ballinamuck mellett legyőzte a Cornwallis vezette brit hadsereg. Humbert abban reménykedett, hogy egyesítheti erőit a Granard környékén harcoló felkelőkkel, Cornwallis azonban felismerte ennek veszélyét, és még a ballinamucki csata előtt, a második granardi csatában szétverte ezeket a csapatokat. A harcokat követően a brit erők súlyos megtorlásokat hajtottak végre a megye polgári lakossága ellen.
A forradalmi mozgalom az ír függetlenségi háború idején ismét megerősödött Longfordban. A Seán Mac Eoin vezette észak-longfordi mozgóoszlop a háború során az ír fél egyik legaktívabb fegyveres egységévé vált.
Legnagyobb települések (2026)
Longford Edgeworthstown Lanesborough–Ballyleague Ballymahon Drumlish Granard Newtown Forbes Keenagh Ballinalee Legan
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kategória:Írország közigazgatása