Donja Batina falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Zlatarhoz tartozik.
Fekvése Krapinától 21 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re északkeletre a Horvát Zagorje területén fekszik.
Története A mai település elődje a középkorban mezőváros volt, melynek további fejlődését a török támadások akadályozták meg.
A Batina név legkorábbi említései a 13. század közepéig vezetnek vissza. A batinai birtok határjárásában 1262-ben szerepel egy „mons Graduch”, vagyis egy „Graduch nevű hegy”. Ez a mai Gradišće nevű, Donja Batina fölé emelkedő magaslatnak felel meg. Ugyanebben az 1262-es oklevélben IV. Béla magyar király Batina birtokát Ivánnak, Iván fiának adományozta. Őt tekintik a Batinski (Batinszki) nemesi család ősének. A birtok tehát ekkor már királyi adományként működő, szervezett nemesi birtok volt. A batinai birtok a Batinski család kezén maradt nagyjából 1430-ig. A család egyik örököse, Batinska Erzsébet 1430 körül férjhez ment Kuhinger Istvánhoz. Ezután Batina új fejlődési szakaszba lépett. Kuhinger ugyanis királyi engedélyt szerzett vásár tartására Batina településén. A vásárjog következményeként Batina gyorsan fejlődött. 1447-ben már „oppidum Batina” és „forum”, vagyis Batina mezővárosa és piaca szerepel a forrásokban. A mezőváros központja a mai Szent Jakab-kápolna környezetében lehetett. Így Donja Batina központjának helyén már a 15. században kialakult a településmag. Bár a templomot írásban csak 1639-ben említik először, a források már a 15–16. században utalnak rá, és az épület építészeti elemei alapján pedig egyértelműen középkori, eredetileg gótikus épület volt. Kuhinger István leányának, II. Erzsébetnek a házasságával Batina 1458-ban Lendekár (Lendekar) Lajos birtokába került. Egy időre zálogként a Špirančić családhoz is került, majd ismét a Lendekárokhoz. 1500-ban Lendekár András eladta birtokának egynegyedét Marčinko de Prydrychnek, aki Budinščina ura és Oštrc részbirtokosa volt. Ebből alakult ki az új Gornja Batina-i (Felső-Batina) birtok. A régi birtok megmaradt része ettől kezdve Donja Batina (Alsó-Batina) néven vált ismertté. Dóra Lendekár 1504-ben ezt a részt is eladta Marčinkónak.
A 1500–1504 körül létrejött Gornja Batina–Donja Batina megosztás után a régi batinai birtok története kettéválik. Donja Batina 1504-ben még a Lendekaroktól került Marčinko de Prydrych kezére. A 16. század közepére azonban új birtokosok jelennek meg. 1568 körül már a Kaštelanović családot találjuk Batina birtokosai vagy társbirtokosai között, akik Marčinkóval együtt az Oštrc-birtokban is érdekeltek voltak. A század végére újabb birtokosok jelennek meg: az 1596-os adójegyzékben Ladislav és Juraj Šafranić, Ivan Hersić és Nikola Košćević szerepelnek Donja Batina új gazdáiként. Nikola Košćević 1598-ban már a batinai kúria uraként szerepel. A 17. század elejére a birtokviszonyok ismét megváltoztak. A Bužanić család már 1600 előtt birtokos volt Donja Batinán, és nagyjából 1697-ig maradt érdekeltsége a birtokban. Ezt követően a Bogáthy család következett. A Bogáthy család körülbelül 1697-től a 19. század közepéig kapcsolódik a birtokhoz. 1789. október 4-én Donja Batina kikerült a beleci plébániából, és a Konjščina plébániához került. A Donja Batina-i uradalom birtokosaként a 19. század közepére már a Pisačić–Hanžeković, majd később a Pisačić és Jelačić család tűnik fel. A mai kúriát 1887-ben Stjepan Jelačić Bužimski építtette, miután a korábbi épületet lebontották. A régi faépület helyére ekkor került egy szerényebb, téglából épített kúria, amelyet később L alakúra bővítettek. bejárat fölött ma is látható a Jelačić-címer, amelyet a forrás szerint a zaprešići Novi Dvori birtokról hoztak át. A Bužanić és Bogathy családok birtoklása a jobbágyság 1848-as eltörléséig tartott. A falu ettől kezdve már nem egy földesúri birtok részeként működött ugyanabban az értelemben, mint korábban, hanem fokozatosan modern közigazgatási településsé alakult.
Az 1848 utáni időszakban Donja Batina nem fejlődött újra mezővárossá. A középkori vásárhelyi funkció ekkorra már régen elveszett, és a térség regionális központjává Zlatar és Konjščina vált. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. A település első alapiskolája 1912-ben nyitotta meg kapuit. Első tanítója Dragan Žigman volt. Az iskola ma négyosztályos alsó tagozatos iskolaként működik. A falunak 2001-ben 439 lakosa volt.
Nevezetességei Donja Batina felett egy dombon található Szent Jakab tiszteletére szentelt római katolikus temploma.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2223. Középkori eredetű, barokk, egyhajós épület, de a történeti források csak 1639 -ben említik. Szerkezeti elemei, valamint a sekrestye külső ajtajának megmaradt kőkerete alapján nyilvánvaló, hogy a középkorban épült. A templom főhomlokzata északnyugat felé néz. Az épület egy négyzet alaprajzú harangtoronyból, téglalap alakú hajóból, szabálytalan, trapéz alakú szentélyből és déli oldalán csatlakozó négyszögletes sekrestyéből áll. A templom külseje egyszerűen kialakítású. A főhomlokzat előtt áll a harangtorony masszív tömege, amely részben az elülső falba van beépítve.
Jegyzetek
Források Zlatar hivatalos oldala Zlatar információs portálja
Külső hivatkozások A zlatari Ante Kovačić alapiskola honlapja
Kategória:Krapina-Zagorje megye települései