Szathmári Paksi Ábrahám (Marosvásárhely, 1725. – 1797. március 6.) református lelkész, a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke 1792-től haláláig. Szathmári Paksi Dániel (1734–1798) lelkész bátyja.
Élete
Tanulmányait szülővárosában kezdte, 1734-től Sárospatakon folytatta iskoláit. Ezek befejeztével külföldre ment, ahol 1751 végén a franekeri, 1753 őszén pedig az utrechti egyetem hallgatói közé lépett. Hazájába 1754-ben visszatérve, három évig a tokaji, 19-ig a kazinci, azután a mezőkeresztesi lelkészi állásban működött. Miután előbb a borsodi egyházmegye jegyzői, majd esperesi tisztét viselte s egy ideig egyszersmind a tiszáninneni egyházkerületnek generalis notariusa és ez időben a budai zsinat tagja is volt, 1792 szeptemberében püspökké választották.
Munkái Halotti tanitás Vag Judit özv. Vass Dánielné felett. Kolozsvár, 1772. A nagy Fréderiknek Elisiumát előadó könyvnek tetemesebb mételyei kimutattatnak oly véggel, hogy az Izraelnek erőtelenebb juhai azoknak befalásoktól iszonyodjanak. Philadelphia, 1789. A mennyei haza felé utazó hiveknek bujdosó énekei. Kassa, 1794. Az örökkévaló királyhoz ... nyujtandó alázatos könyörgések. Uo. 1794.
Üdvözlő verset írt Ouwens (1752.) és Vriemoet (1753.) franekeri tanárokhoz rektori állásuk elfoglalásakor.
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
Kategória:Magyar református püspökök Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Marosvásárhelyiek Kategória:1725-ben született személyek Kategória:1797-ben elhunyt személyek