A tabu (proto-polinéziai tapu ’tiltott, rituálisan szabályzott’) szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja.
Amikor egy szokás vagy tevékenység tabunak számít, akkor azt tilos folytatni, megtenni. Ilyen tilalmak megszegését a törvény is büntetni rendelheti, de a tabu áthágása lélektani teherként is súlyosnak számít.
A társadalmi szokások és normák megváltozása révén a tabuk is változhatnak. Bár a mai nyugati országokban gyakran beszélnek „tabuk nélküli társadalomról”, itt is, mint minden társadalomban, lehetnek tabutémák, például a szexualitás, a székletürítés, a halál.Torsten Junge: Todestabuisierungen. In: Verboten, Verschwiegen, Ungehörig. Ein Blick auf Tabus und Tabubrüche. Logos Verlag, Berlin 2010.
Etimológia A szó a polinéz kultúrából, a tongai nyelvből származik, James Cook 1771-es útja után terjedt el, elsőként Angliában.
Az említett kultúrákban a tabunak vallásos értelme van, más kultúrákban jelentése ettől eltérő is lehet.
Általános leírás A különböző kultúrákban különböző tabuk fordulnak elő; egy sincs, amely minden kultúrában azonos formában létezne, bár némelyek elterjedtebbek a többinél (a vérfertőzés például minden mai kultúrában tabu, csak az változik, tulajdonképpen mit is tekintenek annak; hasonló mértékű tabu még a kannibalizmus).
A tabuk az élet minden területére kiterjedhetnek. Okaik gyakran az erkölcsben vagy a vallásban keresendők, de rengeteg tabura a modern tudomány racionális magyarázatot adva azok létét igazolta.
Lehetnek étkezéssel kapcsolatosak (például a muzulmánoknál a disznóhús, a vér stb. fogyasztásának tilalma (lásd halal étkezés); hasonló tilalmak vannak a zsidóknál a kóser étkezés szabályai). Tabuk lehetnek bizonyos szavak is, például Isten nevének kiejtése bizonyos vallásokban (például Jehova), illetve egyes trágár szavak, kifejezések, ill. a szexualitás és az anyagcsere is – bár ezek manapság inkább határesetek a tabu és az illemszabályok között.
A 19. századi tabuk (például meztelenség, szexualitás) elsöprése a naturizmussal kezdődött. A 21. században már sokak szerint a halál témája a tabu.
A tabuk létrejötte, fennmaradása, majd pedig megtörése és eltűnése nem ad hoc, kaotikus folyamat, hanem körülmények hatására áll be. Előfordulhat, hogy a társadalmi tehetetlenség hatására egyes szavak használata még akkor is tiltott marad, ha a tiltás racionális oka már rég megszűnt.
Tabutémák Jellemző mai tabutémák:Gyöngy 1999/11 a család adóssága a házasságon kívül született gyermek a házastárs félrelépése a férj erőszakoskodása a férj vagy feleség alkoholizmusa a gyermek homoszexuális hajlama valamelyik családtag kábítószerezése munkanélküliség súlyos betegség a gyerek szexuális bántalmazása
Bernd Gasch professzor, a dortmundi egyetem tanára felmérése alapján:
Vécészokások Felnőtt szexuális viselkedés Gyermeki szexuális viselkedés Szégyellnivaló események, kudarcélmények Politikai vélemények Fantáziák, ábrándok Agresszív gondolatok, vágyak Menstruáció A saját testről alkotott kép Parapszichológiai témák Testi higiénia
Jegyzetek
Források Werner Pieper: Kakadémia – Az emberi ürülék kultúrtörténete, Budapest, Háttér, 1997 180. p. Váltsunk témát!
Kategória:Kulturális antropológia Kategória:Vallásgyakorlat Kategória:Néprajz
th:คำต้องห้าม