Az 1667–1668-as spanyol–francia háború, amelyet devolúciós háborúnak is neveznek, 1667 májusában robbant ki. IV. Fülöp spanyol király elhunyta után XIV. Lajos francia király igényt támasztott Spanyolország németalföldi tartományaira, amelyeket saját felesége, Ausztriai Mária Terézia infánsnő apai örökségének nyilvánított, a burgundi magánjogban meglévő devolúció jogintézményére hivatkozva. 1667-ben hódító hadjáratot indított e tartományok megszerzésére. Jelentős katonai sikereket ért el, elfoglalta a követelt területek nagy részét. 1668 januárjában azonban a megtámadott Spanyolország támogatására Anglia, az Egyesült Holland Tartományok és Svédország megkötötték a Hármas Szövetséget (Triple Alliance). E katonai koalícióval szemben XIV. Lajos meghátrált, és tárgyalásokra kényszerült. A háborút az 1668. május 2-án aláírt aacheni békeszerződés zárta le, melynek értelmében XIV. Lajosnak le kellett mondania legtöbb hódításáról, így a Franche-Comtéról és a Spanyol-Németalföldön elfoglalt terület nagyobb részéről is. 12 meghódított flandriai város azonban a franciák kezén maradt. Az elfoglalt spanyol erődítményeket a kivonuló francia csapatok lerombolták, a hadjárat későbbi megismétlésére készülve.
Ezzel az 1667–68-as konfliktussal kezdődött XIV. Lajos nagy területszerző háborúinak sorozata, amelyet a franciákkal szimpatizáló szerzők „egyesítő háborúknak” („guerres de réunions”), a német történelmi munkák „XIV. Lajos rablóháborúinak” („Raubkriege Ludwigs XIV”) neveznek. E területszerző hadjáratok a fiatal király birodalmának növelését, és a Francia Királyság európai nagyhatalmi státuszának erősítését szolgálták.John A. Lynn: The Wars of Louis XIV 1667–1714, London/New York 1999, S.105 Az 1668-ban visszaadott területek nagy részét XIV. Lajos következő hadjáratában, az 1672-ben megindított francia–holland háborúban ismét megszerezte.
Előzmények A pireneusi béke (1659) 1659-ben a Franciaország és Spanyolország uralkodói megkötötték a pireneusi békeszerződést, amely lezárta a 24 év óta tartó francia–spanyol háborút. A szerződés értelmében IV. Fülöp spanyol királyt (1605–1665) nemcsak területveszteségek érték, hanem abba is bele kellett egyeznie, hogy legidősebb leánya, Mária Terézia infánsnő (1638–1683) feleségül menjen az ifjú XIV. Lajos francia királyhoz (1638–1715). A spanyol király követelésére a szerződés tartalmazta azt is, hogy Mária Terézia lemond spanyol trónigényéről a maga és születendő gyermekei nevében is. Ezért a „veszteségért” XIV. Lajos hatalmas, összegű megváltást kötött ki, a menyasszony hozományának címén. XIV. Lajos tudta, hogy ekkora összeget a háborúban meggyengült Spanyol Királyság sohasem tud előteremteni. A királyi esküvőt 1660-ban megtartották.
A „devolúciós” vita (1665) 1665. szeptember 17-én IV. Fülöp spanyol király elhunyt. Veje, XIV. Lajos azonnal bejelentette: igényt támaszt a Spanyol-Németalföldhöz tartozó Brabanti és Limburgi Hercegségekre, Cambrai városára, az Antwerpeni Őrgrófságra, Mechelenre és Gelderlandra, a Namuri Őrgrófságra, az Artois-i és Hainaut-i grófságokra, továbbá a Burgundi grófság (Franche-Comté) egyharmadára és Luxemburgi Hercegség negyedére.Jules Roy: Turenne - Sa vie, les institutions militaires de son temps, Párizs, 1896, p. 229 Követelését XIV. Lajos azzal indokolta, hogy feleségének hozományát Spanyolország nem fizette ki, ezért Mária Terézia királyné 1660-ban tett lemondó nyilatkozatát semmisnek minősíti.
Önigazolásként XIV. Lajos a brabanti örökösödési jogra is hivatkozott, amely tartalmazta a devolúció jogintézményét. Ez a magánjogi szabály kimondta, hogy az első házasságból származó gyermek (akár fiú, akár leány) jogigénye mindig megelőzi a második házasságból született gyermekek igényét. XIV. Lajos jogtudósai ebből azt vezették le, hogy Spanyol-Németalföld jogos örököse nem a spanyolt trónt megöröklő, kiskorú II. Károly király (1661–1700), aki az elhunyt IV. Fülöp második házasságából született, hanem Mária Terézia infánsnő, Fülöp király első házasságából. A Brabanti Hercegség jogos örököse tehát Mária Terézia francia királyné, azaz (a száli törvény szerint) az ő férje, XIV. Lajos francia király. Természetes jogáról senki, így a királyné sem mondhat le gyermekei nevében.R. G. van Kampen: Geschichte der Niederlande, Bd.2, Hamburg 1833, S.207 „A modern abszolút állam saját intézményi céljára használta a középkori magánjogot.”Heinz Schilling: Höfe und Allianzen – Deutschland 1648–1763, Berlin, 1998, p. 215f
Habsburg Mária Anna spanyol anyakirályné (1634–1696), IV. Fülöp özvegye, aki kiskorú fia, II. Károly mellett régensként kormányozta Spanyolországot gyóntatójával, Neidhardt bíborossal (1607–1681) együtt, határozottan visszautasította Lajos minden követelését, hivatkozva Mária Terézia 1660-as lemondó nyilatkozatára. A francia király ekkor megkezdte a felkészülést egy új háborúra Spanyolország ellen.
A „királyi utazás” diplomáciai előkészítése 1667-ben Franciaország számára kedvező külpolitikai helyzet állt elő: Spanyolország 1640 óta háborúban állt Portugáliával, ez lekötötte szinte egész katonai erejét. Franciaország Portugáliát támogatta, előbb titokban, majd nyíltan: a két királyság 1667. március 31-én szabályos katonai szövetséget kötött.
Északon a Holland Egyesült Tartományok szintén Franciaország szövetségesei voltak. XIV. Lajos már régóta támogatta Németalföld harcát a spanyol hatalom ellen. Már 1662-ben védelmi szövetséget kötöttek. 1665 óta az Egyesült Holland Tartományok ismét háborúban álltak Angliával.
Spanyol-Németalföld tervezett francia megszállásához XIV. Lajos el akarta nyerni a Holland Tartományok támogatását, ezért tárgyalásokat szorgalmazott Johan de Witt főkancellárral (1625–1672) a terület felosztásáról. (Ilyesmiről titokban már 1663 óta tárgyaltak).Herbert H. Rowen: John de Witt and the Triple Alliance, in: The Journal of Modern History, Bd. 26, Nr.1 (1954), p.3 A hollandok féltek ugyan, ha nem fogadják el XIV. Lajos ajánlatát, Anglia és Franciaország összefoghat ellenük, de XIV. Lajos akkora részt követelt magának, hogy a felosztási megegyezés sohasem jött létre. Hollandiát Spanyolország is igyekezett megnyerni magának. Francia támadás esetére közös haderő felállítását javasolta. A francia diplomácia de Witt értésére adta, hogy egy holland–spanyol szövetség Franciaország azonnali hadüzenetét hozná. Spanyolország katonai erejét de Witt gyengének ítélte, így függőben tartotta a döntést. XIV. Lajos titokban Angliával is tárgyalt, de Wittnek ígéretet tett, hogy támogatja Hollandiát Anglia ellen. 1665-ben az angol flotta sikereket ért el Hollandia ellen, és Anglia szövetséget ajánlott Spanyolországnak. XIV. Lajos ekkor hadat üzent Angliának, szárazföldi csapatokat indított Hollandia megsegítésére, bár a francia flottát nem küldte harcba. Amikor III. Frigyes dán király és Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem is csatlakozott a francia–holland szövetséghez, Spanyolország meghátrált, és békét kötött Hollandiával. 1666 első felében a Michiel de Ruyter vezette holland flotta, majd augusztustól ismét az angol flotta kerekedett felül. Hollandia és Anglia lekötötték egymás erejét.R. G. van Kampen: Geschichte der Niederlande, Bd.2, Hamburg 1833, S.208f
A francia inváziós tervek útjában állt még a Német-római Birodalom. Az V. Károly császár és birodalmi rendek (Reichstände) között több, mint 100 éve megkötött, és 1548. június 26-án ratifikált augsburgi szerződés (más néven burgundi szerződés) értelmében Spanyol-Németalföld a burgundiai birodalmi körzethez (Burgundischer Reichskreis) tartozott. Francia támadás esetén a Birodalmi Gyűlés összbirodalmi háborút (Reichskrieg) hirdethetett. Ezt a veszélyt a francia diplomácia az 1658-ban alakított Rajnai Szövetség tagállamain keresztül hárította el. XIV. Lajos kétoldalú szerződéseket kötött a Münsteri Püspökséggel, a Mainzi Hercegérsekséggel (Kurmainz), a Pfalz–Neuburg Hercegséggel, a Brandenburgi Őrgrófsággal (Kurbrandenburg) és a Kölni Hercegérsekséggel (Kurköln). A fejedelmek kötelezték magukat, hogy területükön nem engednek át idegen csapatokat, és a Birodalmi Gyűlésben (Reichstag) a Birodalom semlegessége mellett szavaznak. Ezzel a tervezett francia hadjárat kelet felől is biztosítva volt.
1667. május 8-án XIV. Lajos ultimátumot küldött a spanyol udvarnak, megismételve követeléseit. A jegyzék tartalmáról a francia követek minden európai királyi udvart tájékoztattak. A külföldi uralkodókat igyekeztek meggyőzni, hogy a „Napkirály” készülő hadjáratát ne háborúnak tekintsék, csupán az őt jogosan megillető örökség egyszerű átvételének. A tervezett inváziót maga Lajos király csak „utazásnak” („voyage”) nevezte .
thumb|right|250px|XIV. Lajos király és Mária Terézia királyné bevonulása Arrasba, 1667 júniusában. thumb|right|A devolúciós háború eseményei
A devolúciós háború A francia parancsnokok, hadrend, haditerv A 24 éven át tartó francia–spanyol háborút lezáró pireneusi békeszerződés után a francia haderő létszámát takarékosságból erősen lecsökkentették. 1665-ben XIV. Lajos „csupán” tartott fegyverben, 1667-re, a hadjárat tervezett kezdetére azonban további -et szereltek fel.John A. Lynn: Recalculating French Army Growth during the Grand Siecle 1610–1715, in: French Historical Studies, Bd.18, Nr. 4 (1994), p.892f Más szerzőkPierre Gaxotte: Ludwig XIV. - Frankreichs Aufstieg in Europa, München 1951, p.75 „csupán” tudnak.
1667 tavaszán Mézières városa és a tengerpart között XIV. Lajos összpontosított. A főerő, a király személyes parancsnoksága alatt állt, a tényleges főhadparancsnok azonban a tapasztalt Turenne marsall (1611–1675) volt. A hadsereg balszárnyán — nyugaton, Artois tartományban, a La Manche partjáig terjedő területen — Antoine d’Aumont de Rochebaron marsall (1601–1669) hadteste helyezkedett el. A főerő jobbszárnyát kelet felől François de Créquy marsall (1624–1687) hadteste fedezte. A haditerv szerint a három seregtestnek egyszerre kellett benyomulnia spanyol területre, hogy érvényesíthessék létszámfölényüket és megakadályozzák, hogy az ellenség bármelyikük ellen koncentrált támadást indíthasson.
thumb|right|250px|A franciák Kortrijkot (Courtrai) ostromolják (1667. június) (Adam Frans van der Meulen festménye thumb|right|250px|XIV. Lajos Douai ostrománál (1667. június) (Charles le Brun festménye
A flandriai hadjárat 1667. május 24-én a francia hadseregek átlépték Spanyol-Németalföld határát.A hadjárat leírásának forrásai: Jules Roy: Turenne - Sa vie, les institutions militaires de son temps, Paris, 1896, p.236–244 Az itteni spanyol csapatok felkészületlenek és rosszul felszereltek voltak. Anyaországi erősítésre sem számíthattak belátható időn belül. A németalföldi spanyol haderőnek nem volt egységes szervezete, minden város és katonai körzet parancsnoka önállóan ténykedett, a városokat hiányosan készítették fel ostromhelyzetre. A központi irányításért a királyi helytartó, Castel Rodrigo márki (1610–1675) felelt. Kevés spanyol reguláris katonasággal rendelkezett, hadainak zömét a toborzott népfelkelő milíciák adták, de ezek harcértéke alacsony volt. A németalföldi parancsnokság nem tudott önállóan operáló, erős szárazföldi tömeghadsereget kiállítani. A rendelkezésre álló, kis létszámú csapatokat ezért az erődökbe rendelték, ahol várvédelemre rendezkedtek be.R. G. van Kampen: Geschichte der Niederlande, Bd.2, Hamburg, 1833, p.206 A devolúciós háború során emiatt nyílt csatamezőn nem is került sor nagyobb ütközetre, jellemzően várostromok folytak, portyázásokat és rajtaütéseket hajtottak végre.