Demény Dezső (Nagysármás, 1915. január 27. – Kolozsvár, 1988. december 22.) magyar pedagógiai, lélektani és szociológiai író, Demény Piroska férje, Demény Attila apja.
Életpályája
A kolozsvári református kollégium elvégzése után egy ideig ipari munkás. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron 1942-ben fejezte be, majd Berlinben egészítette ki. Mint középiskolai tanár kezdte pályáját Kolozsvárt, egy ideig az egyetemen dolgozott, Várkonyi Hildebrand Dezső tanársegéde volt a kolozsvári egyetem Lélektan Tanszékén. Éveken át volt ipari munkás (1959–64), később a torockói általános iskolához került, majd Gyaluban tanított.
Már diákkorában belső munkatársa volt a MADOSZ lapjának, a Székelyföldi Néplapnak, 1937-től a Korunkban is publikált. Az iskola és többtermelés viszonyát elemezte a Népnevelés hasábjain (1946), s a Korunk új folyamában közölte szakszerű tanulmányait a munkalélektan és emberanyag-gazdálkodás, tanulás és személyiség, a tanulás dinamikája, viselkedés, értékrend és axiometria, pszichoszociológiai családvizsgálat, ember és műemlék, fordítógép, nyelvészet és kommunikáció tárgyköréből. Egy Aranyos menti község kulturális képét rajzolta meg a Művelődésben (1971).
Művei
A tesztmódszer személyiségvizsgálati szerepe (Kolozsvár, 1942) Társadalmi alkalmazkodás (sokszorosított kérdőív, Kolozsvár, 1948) Szociológiai alapismeretek (sokszorosítás, Kolozsvár, 1949) A lélektan és szociológia nyelvén (kéziratban)
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Lélektani szakirodalom Erdélyben
Kategória:Romániai magyar pedagógusok Kategória:Romániai magyar szociológusok Kategória:Romániai magyar pszichológusok Kategória:Kolozsváriak Kategória:1915-ben született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Nagysármásiak Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek