Nyiry István (Átány, 1776. május 9. – Sárospatak, 1838. augusztus 27.) természettudós, matematikus, filozófus, közíró, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja. Szerteágazó érdeklődésű tanárember volt, élete során foglalkozott természetföldrajzi, alkalmazott matematikai és filozófiai kérdésekkel.

Neve a forrásokban Nyíry István és Nyiri István alakban is felbukkan.

Életútja A Sárospataki Református Kollégiumban végezte tanulmányait, eközben a német nyelv elsajátítása érdekében egy évet Lőcsén töltött. Tanulmányai végeztével, 1796–1797-ben Kassán képezte magát rajzolásból és festésből. 1797-ben sárospataki alma materében lett rajztanár, 1798-tól a mennyiségtan rendkívüli, 1806-tól rendes tanára. 1810 után természettudományokat, 1822-től földrajzot, statisztikát és neveléstudományt, 1824-től haláláig pedig filozófiát oktatott a kollégiumban.

Munkássága Természettudományos gondolkodását Friedrich Wilhelm Joseph Schelling nézetei alakították, valamint nagy hatással volt rá a schellingi tanokat panteisztikus rendszerré szintetizáló Karl Christian Friedrich Krause, akivel levelezésben állt. A sárospataki iskolában a természettudományokat oktató Barczafalvi Szabó Dávid és a bölcseleti előadásokat tartó Szentgyörgyi István szintén hatással voltak szemléletére. Érdeklődése szerteágazó volt, tanulmányaiban vizsgált általános természetföldrajzi kérdéseket, a földrengések okait, foglalkozott csillagászattal, az üstökösökkel és az árapályjelenséggel.

Alapvető mennyiségtani áttekintései és tankönyvei mellett legfőképpen alkalmazott matematikával foglalkozott. Tanulmányozta a matematikai statisztika alapjait, a demográfiai és gazdaságstatisztikai adatsorok számítási módját, vizsgálta az építmények mechanikai és statikai jellemzőit, több képletet is kidolgozott a hídszerkezetekben fellépő támaszerők és feszültségek kiszámításához. Tudományos munkásságának mai szemmel sajátos terméke 1819-ben megjelent írása, melyben felvázolta a bibliai események idősorát, s ennek eredményeként az első ember teremtését i. e. 4200 körülre tette.

Filozófiai elgondolásai kantiánus alapokon álltak, latin nyelvű munkáiban áttekintette a filozófiai iskolák történetét Locke-tól Hume-on és Kanton át Fichtéig, de foglalkozott nyelvfilozófiával, esztétikával és a pszichológia bölcseleti alapjaival is.

Könyvei mellett írásaival rendszeresen jelentkezett a Tudományos Gyűjtemény, a Tudománytár és a Felsőmagyarországi Minerva lapjain. Kéziratban maradt fizikai (A dynamica physica kezdete, 1811), matematikabölcseleti (A mathesis intensorum alkalmazása a philosophia tudományára, 1838) és pedagógiai (Neveléstudomány, 1822) dolgozatai, valamint Európa statisztikáját áttekintő latin nyelvű munkája a Tiszáninneni Református Egyházkerület nagykönyvtárába került.

Ifjabb éveiben költészettel és festészettel is foglalkozott.

Társasági tagságai és elismerései 1831-ben a Magyar Tudós Társaság levelező, 1832-ben rendes tagjává választották. A sárospataki diákok önképző köre, az Ifjú Egyesület első tanárelnöke volt.

Főbb művei

(Névtelenül jelent meg.)

(Negyedik kötete kéziratban maradt.)

Források

További irodalom

Kategória:Magyar természettudósok Kategória:Magyar matematikusok Kategória:Magyar filozófusok Kategória:Magyar közírók Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Sárospatakiak Kategória:1776-ban született személyek Kategória:1838-ban elhunyt személyek