II. Oszmán (Isztambul, 1604. november 3. – Isztambul, 1622. május 20.) az Oszmán Birodalom szultánja és az iszlám kalifája 1618-tól haláláig. Apja I. Ahmed szultán, anyja Mahfiruz Hatidzse Hatun volt.
Élete Ifjúkora Oszmán 1604. november 3-án született I. Ahmed szultán és Mahfiruz szultána fiaként.
Trónra lépése Oszmán 13 éves korában került a trónra, amelyet egy puccsal vettek el I. Musztafától.
Lengyelországi hadjárat Kora ellenére Oszmán igazi uralkodónak képzelte magát és személyesen vezette a török hadsereget Lengyelországba. 1621-ben vereséget szenvedett az első hotini csatában, szégyenteljesen kellett Konstantinápolyba hazatérjen. A janicsárok gyávaságát okolta vereségéért.
Kapcsolata Bethlen Gáborral Oszmán segítségével indított Bethlen Gábor erdélyi fejedelem először háborút II. Ferdinánd magyar király ellen. Bethlen később terhesnek találta az ezzel járó török barátságot és Ferdinándhoz kezdett közeledni.
Halála Talán ő volt az első szultán, aki észrevette, hogy a janicsárok több kárt, mint hasznot hoznak egy korszerű birodalom számára. Ráébredt, hogy a fizetett katonák listáján sokkal többen szerepelnek, mint amennyien a valóságban szolgálatot teljesítenek, amelyből oszmán tisztek profitáltak a hadjáratokra kiutalt pénzek elsikkasztásával. Bezáratta a janicsárok kávéházait (itt gyülekeztek a trón elleni összeesküvők) és elkezdett lojális csapatokat szervezni a palota védelmére. Készülő hadi reformja, bár részben meghagyták volna az eddigi oszmán hadszervezetet, így az irreguláris segédcsapatokat ia, azonban a janicsárok és szpáhik helyett új reguláris gyalogságot és lovasságot akart felállítani, amely megbízhatóbb lett volna, s amelyet anatóliai és szíriai parasztokból, nomádokból, egyiptomiakból, valamint arab, kurd és drúz zsoldosokból sorozott volna, erre vonatkozóan pedig határozott utasítást adott az aleppói, erzurumi, damaszkuszi és egyiptomi beglerbégeknek, sőt személyesen is óhajtott sorozni újoncokat Anatóliában. Igyekezett mind a haderőben, mind a nemesség és az államapparátus sorában növelni a török etnikumúak szerepét. Azt is tervezte, hogy a birodalom fővárosát Isztambulból Damaszkuszba helyezi át.
A janicsárok erre – I. Musztafa anyjának, Halime szultánának a vezetésével – fellázadtak. Oszmánt elfogták, végig a városon vonszolták a janicsárok táboráig és megfojtották. Az isztambuli kék mecsetben temették el Ahmed szultán türbéjében.
Családja Feleségei
Haszeki Ayse szultána
Melekşimah szultána
Akile szultána
Gyermekei
Ömer herceg, Meleksimahtól (1621-1622)
Musztafa herceg, Akilétől
Zeynep szultána, Akilétől
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Oszmán uralkodók listája
Kategória:Oszmán szultánok Kategória:1604-ben született személyek Kategória:1622-ben elhunyt személyek Kategória:Gyermek uralkodók