Szokoli Mehmed pasa vagy Szokolovics Mehmed pasa (, , ; Szokolovics, Oszmán Birodalom (ma: Bosznia-Hercegovina), 1506 – Konstantinápoly, 1579. október 11.) I. Szulejmán és II. Szelim szultán nagyvezíre.
Élete Szokoli a devsirme-rendszeren keresztül – szerb származásúként – került az oszmán hadseregbe. Katonaként Mehmed kitűnt a mohácsi csatában 1536-ban és Bécs első ostromában 1529-ben. Ahogyan azt 1535. március 13-án Bagdadban kihirdették, Mehmedet Iszkender Çelebi császári kincstárnok hét csatlósának egyikeként küldték. Iszkender halála után Mehmed visszatért Konstantinápolyba. A török mellett szerbül, perzsaul, arabul,olaszul velencei dialektusban és latinul is beszélt. Mehmed 1541-ben először császári kamarás, majd a szultán fegyverhordozóinak vezetője lett. Ezekben a pozíciókban nagyon közel került Szulejmán szultánhoz, és tanult is tőle."Mehmed Pasa Sokollu | Ottoman vizier". Encyclopedia Britannica. Retrieved 14 September 2017 1546-ban a flotta admirálisa miután meghalt Hajreddin Barbarossa kapudán pasa, és Mehmedet nevezték ki utódjává. Ebben a minőségében jelen volt a Trablusz (a mai Tripoli Líbiában) elleni tengeri expedícióban. Öt év alatt, amit ebben a pozícióban töltött, Mehmed pasa jelentősen megerősítette a haditengerészeti flotta arzenálját. Néhány évvel később Rumélia kormányzója lett. Szapolyai János, Magyarország királya,aki oszmán vazallusként uralkodott, 1540-ben bekövetkezett halála után I. Ferdinánd német-római császár Szapolya földjeinek (a Kelet-Magyar Királyság) annektálására vagy elfoglalására törekedett. Hívei a csecsemő János Zsigmondot választották Magyarország királyává, ami megszegte a nagyváradi békeszerződést, és I. Ferdinánd elfoglalta Magyarországot. Izabella királynő küzdött azért, hogy fia helyett régensként ő uralkodhasson Magyarországon. Végül Szulejmán szultán 1541-ben segített elűzni Ferdinándot, de az ország három részre szakadt. Izabella és János Zsigmond Erdélyt kapta meg. Martinuzzi György barát ersélyi kormányzó végül szembeszállt Izabellával és száműzte (később bíborosi rangra emelték a Habsburgok kérésére eredményeiért jutalmazva), a Habsburg csapatokat pedig behívta Erdélybe 1550-ben. I. Ferdinánd egy zsoldosvezért (condottiero), Bartolomeo Castoldót küldte Erdélybe (több mint 7000 zsoldossal, akik Csanád közelében legyőzték Petrovics Péter vezette csapatot, Izabella híveit, és több mint 2500 zsoldost öltek meg. A szultán azonnal elrendelte Szokollu Mehmed pasa bevonulását Magyarországra, ezért összegyűjtött egy 90 000 katonából és ötvennégy ágyúból álló sereget, és összehívta Smederevó, Vidin és Nikápoly pasáit is. Amikor csapatai elérték a szerémségi Szalánkámént, a kettős játékot űző Martinuzzi könyörgött Mehmednek, hogy ne támadja meg Erdélyt, azzal érvelve, hogy az továbbra is a szultán birtokában maradt. Mehmed elutasította a tárgyalási javaslatokat, az oszmán erők élén bevonult Erdélybe, és hamarosan elfoglalt 16 várost, köztük Óbecsét, Becskereket, Csanádot és Lippát.
Ebben a hadjáratban Sokollu a helyi szerbek által állomásozó helyőrségeket azzal nyerte meg a maga oldalára, hogy rámutatott a velük való közös etnikai hovatartozására."Encyclopaedia of Islam New Edition Online (EI-2 English)". referenceworks.brill.com. Retrieved 13 January 2026 Martinuzzi válaszul lázadást szított Erdélyben, minden háztartásból egy katonát toborozva. Mehmednek vissza kellett vonulnia, és október 14-én ismét ostrom alá vette Temesvárt seregének fő részével és 50 ágyúval. Mehmed megadást követelt, de a város parancsnoka, Losonci István válaszul azt javasolta, hogy Mehmed térjen vissza Ruméliába.Mehmed október 28-ig ostromolta a várost, de nem tudta elfoglalni. Belgrádba vonulva béketárgyalásokat kezdeményezett György baráttal, Martinuzzival, akit emiatt Castaldo emberei Alvincon 1551. december 17-én meggyilkoltak, és így a béketárgyalások véget értek. Sokollu Mehmed nagy támadást tervezett Kara Ahmed pasával és 1552-ben megújította katonai hadjáratát, elfoglalva Temesvárt (lásd Temesvár ostroma (1552)), Hollókőt, Bujákot, Rétságot, Balassagyarmatot, egész Bánságot és Szolnokot. Sokollu Mehmed erői ezután csatlakoztak Ahmet pasa Eger felé nyomuló csapataihoz. Mehmed serege az Egid-hegyen gyülekozott, de magát a várost nem tudták bevenni.
A Díván tagjaként
A szultán, akit lenyűgöztek Sokollu Mehmed képességei, 1555-ben harmadik vezírré tette, és így helyet kapott a Császári Tanácsban (Diván). Rumélia főkormányzói posztját egy hercegovinai janicsár agha, Pertev pasa kapta, Mehmed régi társa abból az időből, amikor mindketten Iszkender Çelebi alatt szolgáltak.
Sokollu Mehmednek szinte azonnal le kellett vernie a Szaloniki környéki lázadást, amelyet Mustafa bej vezetett, aki a szultán elhunyt fiának, Mustafának adta ki magát. Sokollu Mehmed 4000 lovast és 3000 janicsárt magával vitt, és leverte a lázadást. Mustafa beyt felakasztották. Szelim és Bajazid hercegek trónharcukatt vívták. Szokoli vezette Szelim hadseregeit, és győzelmet aratott. Amikor a nagyvezírt, Ahmet pasát megfosztották hatalmától és felakasztották, helyére a korábban leváltott Rüstem pasa került, akinek számos ellensége volt. Egyikük Lala Musztafa volt, aki felbujtotta a szultán harmadik fiát, Bajazidot, az akkori karamani Bejlerbejt, hogy lázadást szítson testvére és a szultán kijelölt örököse, Szelim ellen. Szokollu Mehmed Szulejmán parancsára sereget gyűjtött és Konyába vonult, ahol 1559 májusában döntő vereséget mért Bajazid erőire. Bajazid Perzsiába menekült. Szokollu Mehmed Ázsiában maradt, és a perzsa sahhal tárgyalt Bajazid kiadatásáról. Hosszú tárgyalások után a sah átadta Bajazidot és négy fiát, akiket kivégeztek.
1561-ben Rüstem pasa nagyvezír meghalt, utódja pedig a második vezír, Semiz Ali pasa lett. Szokollu Mehmed pasa lett a második, Pertev pasa pedig a harmadik vezír.
1562-ben feleségül vette Szelim trónörökös herceg leányát, Eszmehán szultánát.
Nagyvezírként
1565-től 1579-ig, három szultánt szolgálva viselte a nagyvezír címet.
1566-ban, Nagy Szulejmán halála után(amit eltitkolatk) ő folytatta Szigetvár ostromát, és nagy tiszteletet érzett Zrínyi Miklós iránt.
Szokollu Musztafa Bej titokban levelet írt Szelim hercegnek apja haláláról. Szelim azonnal Szerém felé indult. Vukovárba érkezve Szokollu Mehmed azt írta neki, hogy a legjobb lenne, ha Belgrádba menne, hogy üdvözölje seregét, hogy hivatalosabban és hatékonyabban átvehesse a birodalom hatalmát. Szelim visszatért Belgrádba, Mehmed pedig elrendelte a hadseregnek, hogy induljon a város felé. Negyven nappal a szultán halála után, 1566 októberében a hadsereg elindult Belgrád felé. A belgrádi út negyedik állomásán, negyvennyolc nappal Szulejmán halála után, Szokollu Mehmed ünnepélyesen bejelentette a szultán halálát, a Korán hagyományos felolvasása közben. Szokollu Mehmed bebalzsamoztatta Szulejmán holttestét, és elrendelte a hadseregnek, hogy induljon az új szultán fogadására Belgrádba. Három nap menetelés után a hadsereg megérkezett Szerémségbe (Sremska Mitrovicába).Szokollu Mehmed Belgrádba ment, és hűséget esküdött II. Szelimnek, mint szultánjának, Szelim pedig megerősítette őt nagyvezírként.
Szulejmán halála után a török birodalom fő terjeszkedési pontját a nyugat helyett inkább át kívánta helyezni a kelet felé, mely könnyebb prédának ígérkezett. A Fekete-tengeren túl az oroszok a Volga menti asztrahányi kánság leigázásával megszerezték a déli területeket. Mehmed előterjesztette tervét, hogy indítsanak támadást Oroszország ellen. A Don valamint Volga folyót csatornával összeköttetésbe kívánta hozni, hogy így könnyebb legyen a csapatok szállítása. 1568-ban egy török sereg elindult Asztrahánba, amelyet az oroszok hódítottak meg. Ám az oroszok az oszmán támadásoktól megvédték a várost, és a csatorna építését is meghiúsították. Mehmed végül letett az oroszországi terjeszkedésről. Ebben az időszakban, 1571-ben foglalta el az Oszmán Birodalom Ciprust.
Szelim szultán halála után Szokoli Mehmedet minden hatalmától megfosztották. 1579-ben gyanús körülmények között elhunyt, valószínűleg meggyilkolták.
Mehmed kezdetben úgy volt ismert, hogy ellenezte a perzsa háborút, amely 1578-ban kezdődött, de végül meggyőzték, hogy használja ki az oszmán szomszédos rivális helyzetét. III. Murád szultán korlátozni kezdte a túl befolyásos nagyvezíre hatalmát azzal, hogy fokozatosan eltávolította szövetségeseit a magas tisztségekből. Feridun államtitkárt, aki Szokollu Mehmed régi barátja volt Szigetvár ostroma óta, Belgrádba küldték, távol Konstantinápolytól. Mehmed hűséges arab barátját, Ciprus főkormányzóját lázadó katonák lincselték meg. Mehmed legnagyobb riválisai, Hamid Efendi és Pijále pasa elintézték a nagyvezír görög pártfogoltjának, Mihály Kantakouzenosznak a kivégzését. 1578. október 10-én meggyilkolták Szokollu Musztafa pasát, Szokollu Mehmed pasa unokaöccsét és Budin bejlerbejét (főkormányzóját) (egyes források 1578. szeptember 30-ra teszik).Altayli, Yasemin. (2009). "Macarca Mektuplariyla Budin Beylerbeyi Sokollu Mustafa Pasa (1566–1578)". Ankara Üniversitesi Dil ve Tarih-Coğrafya Fakültesi Dergisi. 49 (2): 157-171.
Halála Sokollu megtartotta nagyvezíri tisztségét III. Murád uralkodása alatt, aki II. Szelim utódja volt, azonban már nem rendelkezett korábbi hatalmával, mivel a szultán ekkor már együttműködött ellenfeleivel. A nyomás azonban jelentősen megnőtt, és unokatestvérét, Sokullu Musztafa pasát, Buda beglerbégjét, jelentéktelen okból kivégezték. A nagyvezírek olyan ügyeket is megvitattak, amelyeket nem kellett volna a Császári Tanácsban megvitatni, a hetente többször összehívott tanácskozásokon. Mivel ezeket a tanácskozásokat délután tartották, „délutáni tanácskozásoknak” nevezték őket.Miközben Szokollu Mehmed pasa a Kabasakal oldalon lévő palotájában egy délutáni tanácskozáson az államügyeket tárgyalta az állami tisztviselőkkel, egy őrült bosnyák, aki időnként alamizsnát kért tőle, megjelent a tanácskozáson. Amikor Szokollu Mehmed pasa nagyvezír pénzt akart adni neki, egy az ingujjába rejtett tőrrel mellkason szúrta Szokollut, súlyosan megsebesítve őt.A gyilkost azonnal elfogták és börtönbe vitték. Orvosa minden erőfeszítése ellenére Szokollu Mehmed pasa két órával a leszúrás után meghalt, ugyanazon a napon.Cezar, Mustafa (1959). Mufassal Osmanlı Tarihi. 3. İstanbul: Tan Matbaası.s 1312, Uzunçarşılı, İsmail Hakkı (1954). Osmanlı Tarihi: II. Selim'in Tahta Çıkışından 1699 Karlofça Andlaşmasına Kadar. III (6 bas.). Ankara: Türk Tarih Kurumu. . s54
1579. október 11-én gyilkolták meg Szokollu Mehmed pasát, ezzel véget vetve közel 15 éves regnálásának, melynek során a szultán egyedüli jogi képviselőjeként szolgált az államügyek intézésében. Vannak, akik azt állítják, hogy a merénylő egy álruhás janicsár volt, aki III. Murád feleségének, Szafije szultánának az alkalmazásában állt. Más források azt is állítják, hogy Szokollu Mehmed asszasszinok ügynökének célpontja volt, mivel ellenezte a háborút Perzsiával, bár ez egy nagyon vitatott állítás, mivel a rendet a mongolok már régen elpusztították. 1579-ben Szemiz Ahmed pasa követte őt nagyvezírként. Halála után III. Murád szultán tizenhat év alatt tízszer cserélt nagyvezírt. Ezek a gyakori váltások voltak az okai az oszmán kormányzat általános instabilitásának, amely Szokollu Mehmet pasa halálát követte, ami a birodalom hanyatlásának a kezdete volt, amely hivatali ideje alatt elképzelhetetlen volt. 14 éves nagyvezíri hivatali ideje alatt Szokollu Mehmed pasa mesteri politikusként tüntette ki magát, aki számos katonai és politikai siker elérésében játszott meghatározó szerepet. Az is figyelemre méltó, hogy 60 éves állami szolgálata során soha nem mozdították el posztjáról, és mindig magasabb pozícióba léptették elő. Szokollu öt komplexuma, egy Isztambulban, valamint a többi Lüleburgazban, Havsában (Edirne) és Pajaszban (Hatay), a birodalom szinte minden részén elterjedtek.