I. Murád (Bursa?, 1319/1326. június 29. – Rigómező, 1389. június 15.), Oszmán Birodalom harmadik szultánja 1362-től haláláig. Hüdavendigâr-nak is nevezték, ami Isteni-t jelent [kiejtés: hüdávendigár]. Egyike volt a legnagyobb török hódítóknak és uralkodása korszakot alkot az oszmánok történetében.
Élete Ifjúkora Murád Orhán szultán második fiaként született 1326-ban (más források szerint 1319-ben), édesanyja Heléna bizánci hercegnő. Mivel bátyja, Szulejmán még Orhán előtt meghalt, így édesapja halálakor (1362-ben) Murád lett az Oszmán Birodalom szultánja.
Első hódítások 1363-ban elfoglalta Drinápoly városát és ide – tehát európai földre – helyezte át székhelyét,, 9. oldal majd meghódította Filippopolt. Hamarosan egész Trákia is a kezére került – V. János keletrómai császár hasztalan könyörgött a nyugat-európai fejedelmeknél segítségért.
1366 körül egyes portyázó török csapatok már a Balkán-hegységen is átnyomultak és egy magyar csapattal is megütköztek. Ez volt a magyarok és törökök első mérkőzése; a csata színhelyét és részleteit ugyan homály fedi, a diadal azonban – a Nagy Lajos által Mariazellbe küldött ajándékok után ítélve – a magyaroké volt.
A maricai csata és következményei Mialatt Murád 1371-ben Kis-Ázsiában volt elfoglalva (), az egymással szövetkezett szerbek és oláhok Trákiába törtek.
A döntő ütközetre 1371. szeptember 26-án a Marica folyó mellett (a ma is "a szerbek veszedelme" nevű helyen) került sor. A törökök teljesen szétverték a szerb sereget, a csatában Vukašin Mrnjavčević szerb despota is elesett. A vereség hatására Iván Sisman bolgár cár is meghódolt Murád előtt.
Az ütközet sorsdöntő jelentőségűnek bizonyult, a törökök végleg megvetették a lábukat a Balkán-félszigeten. A Šar-hegységtől délre eső szerb területek török kézre kerültek, a térség uralkodó-dinasztiái a szultán vazallusaivá váltak: adót fizettek és fegyveres csapatokkal tartoztak támogatni a hadjáratokban. 1373-ban V. János bizánci császár is követte Iván Sisman példáját és arra is kötelezte magát, hogy Murádot hadjárataiban segíteni fogja.
Későbbi hadjáratai Amikor Murád értesült arról, hogy I. Lázár szerb cár és I. Tvrtko bosnyák király szövetkeztek ellene, Lázár ellen vonult, akit Niš elfoglalása után évi adófizetésre kötelezett.
Lázár 1387-ben tett még egy kísérletet, hogy lerázza Szerbiáról a török igát, és Iván Sismannal szövetkezve Toplica környékén táján egy török csapatot csakugyan felkoncolt. Ez volt viszont a déli szlávoknak utolsó diadaluk.
Murád előbb Iván Sismanra tört, aki Nikápoly falai mögé bújt. Murád évi adófizetésre kötelezte és Szilisztrába török őrséget tett. Egy évvel később, 1388-ban Murád viszont véget vetett Bulgária függetlenségének, Iván Sismant pedig börtönbe záratta.
Rigómező, Murád halála Iván Sisman leverése után Lázár cár ellen fordult. Lázár segítségére Tvartko boszniai népe és – Garai Miklós nádor vezérlete alatt – néhány magyar csapat sietett. A döntő ütközetre a híres Rigómezőn („Kosovo Poljén”) került sor 1389. június 15-én. A rettenetes csata a törökök győzelmével ért véget – ebben nagy része volt Bajazid hercegnek. A diadalt azonban Murád már nem érhette meg: egy Kobilovics (Obilics) Milos nevű, hazáját fájlaló szerb ifjú a szultánt a csata előestéjén (vagy csata közben) leszúrta. A trónon fia, I. Bajazid követte.
Murád haláláról fia (Bajazid) a következőket írta:Száray Miklós – Szász Erzsébet: Történelem II., Műszaki Kiadó, Budapest, 88. oldal jobbra|bélyegkép|220px|Aleksandar Dobrić: Miloš Obilić (1861)
Egyéb tettei
Jegyzetek
Irodalom J. H. Kramers: Murad I. In: Encyclopaedia of Islam, 2. kiadás. 6. kötet. Brill, Leiden 1991, 592-4. oldal (archive.org) Peter Furtado: Der Neue Atlas der Weltgeschichte, Chronik Verlag, 2007. Ferenc Majoros, Bernd Rill: Das Osmanische Reich 1300–1922. Die Geschichte einer Großmacht. Marix, Wiesbaden 2004, Matuz József Jenő: Das osmanische Reich. Grundlinien seiner Geschichte. 4. Auflage. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 2006, Gabriel Effendi Noradounghian: Recueil d’actes internationaux de l’Empire Ottoman 1300–1789. Tome I. Paris, Neufchâtel 1897. Reprint: Kraus, Nendeln 1978, Anton Cornelius Schaendlinger: Murad I. In: Biographisches Lexikon zur Geschichte Südosteuropas. Band 3. München 1979, 245–248. oldal
Kategória:Középkori oszmán szultánok Kategória:Meggyilkolt uralkodók Kategória:1326-ban született személyek Kategória:1389-ben elhunyt személyek Kategória:Csatában elesett uralkodók