A berlini Neues Museum (magyarul Új Múzeum) a Múzeum-szigeten található késői klasszicista épület, a 19. századi múzeumépítészet egyik legjelentősebb alkotása, Karl Friedrich Schinkel tanítványának, Friedrich August Stülernek a fő műve. (Stüler tervezte a Magyar Tudományos Akadémia budapesti épületét is.) 1843–1855 között épült. Nevét az 1830-ban megnyitott Királyi Múzeumhoz viszonyítva kapta, amely utóbbit aztán át is kereszteltek Altes Museumnak (Régi Múzeum). Az ipari építészeti eljárások és a vaskonstrukciók alkalmazásával a Neues Museum az építészet történetének is fontos emlékévé vált.
Amikor 1830-ban Schinkel múzeuma, a későbbi Altes Museum a mai Múzeum-szigeten elterülő park északi oldalán megnyitotta kapuit, kiállítóhelyei máris kevésnek bizonyultak a gyorsan növekvő berlini múzeumi gyűjtemények számára. Ezért 1834-ben megvásároltak néhány telket még a szigeten további építkezések számára. Frigyes Vilmos trónörökös, aki nem lebecsülendő építészi tehetséggel rendelkezett, néhány vázlatot is készített a leendő Múzeum-sziget beépítéséhez.
Amikor IV. Frigyes Vilmosként Poroszország trónjára lépett, utasította a Királyi Múzeumok főigazgatóját, hogy kezdje meg a tervek konkretizálását egy új múzeum építésére. A tervezési munkákkal Friedrich August Stülert bízták meg, aki azt az elvet vallotta, hogy egy épület, amely művészi alkotásoknak ad majd helyet, maga is művészi alkotás kell legyen.
Általános áttekintés A müncheni Glyptothek és Alte Pinakothek belső berendezéseinek második világháborús elpusztulása után a berlini Neues Museum részben fennmaradt belsőépítészeti megoldásai a 19. századi német múzeumépítészet utolsó fennmaradt emlékei közé tartoznak. 1945 után az épület évtizedekig romokban állt. Újjáépítését 1986-ban kezdték előkészíteni, még az NDK fennállása idején, de a tényleges munka csak 1999-ben kezdődött meg. 2009. október 16-án, 70 évvel a bezárása után nyílt meg újra. A múzeum az egyiptomi gyűjteményt (a papiruszgyűjteménnyel és Nofertiti szobrával), a Berlin régi történetét bemutató kollekciót, valamint a berlini antik gyűjtemény egy részét mutatja be.
A Múzeum-sziget második múzeumára az Altes Museumban már el nem helyezhető gyűjtemények bemutatása érdekében volt szükség. Így kerültek ide a korábbi Egyiptomi Múzeum kincsei, a német őstörténet leletei, az etnográfiai gyűjtemény, valamint a rézkarcok. Bár a koncepció egy univerzális múzeum létrehozására irányult, hamarosan, már a 19. század során szakosodott az intézmény, főleg az eredetileg odakerült gyűjtemények fejlesztésére.
A Neues Museum világhírű gyűjteményei mellett építészeti és technikatörténeti emlék is. A vasszerkezetek és egyéb ipari módszerek sokoldalú, következetes alkalmazásával Poroszország első modern monumentális épülete lett. Az építkezés során először alkalmaztak gőzgépeket a szükséges cölöpök leverésére a laza, homokos talajba.
Története bélyegkép|jobbra|Az Egyiptomi udvar (Friedrich August Stüler, Das Neue Museum in Berlin, Riedel 1862)
Amikor 1830-ban Schinkel múzeuma, a későbbi Altes Museum a mai Múzeum-szigeten elterülő park északi oldalán megnyitotta kapuit, kiállítóhelyei máris kevésnek bizonyultak a gyorsan növekvő berlini múzeumi gyűjtemények számára. Ezért 1834-ben megvásároltak néhány telket még a szigeten további építkezések számára. Frigyes Vilmos trónörökös, aki nem lebecsülendő építészi tehetséggel rendelkezett, néhány vázlatot is készített a leendő Múzeum-sziget beépítéséhez.
Amikor IV. Frigyes Vilmosként Poroszország trónjára lépett, utasította a Királyi Múzeumok főigazgatóját, hogy kezdje meg a tervek konkretizálását egy új múzeum építésére. A tervezési munkákkal Friedrich August Stülert bízták meg, aki azt az elvet vallotta, hogy egy épület, amely művészi alkotásoknak ad majd helyet, maga is művészi alkotás kell legyen.
Az építkezés IV. Frigyes Vilmos porosz király 1841. március 8-i rendeletével bízta meg Friedrich August Stülert a tervezéssel. Az építkezési munkák 1841. június 19-én kezdődtek meg egy bizottság irányításával, amelyben Ignaz von Olfers, a királyi múzeumok igazgatója, valamint Stüler is részt vettek. bélyegkép|balra|360px|A Neues Museum keleti homlokzata a Altes Museumhoz vezető galériával (Friedrich August Stüler, Das Neue Museum in Berlin, Riedel 1862) Az alapozáshoz 2344 darab, 7–18 méter hosszú facölöpöt kellett a laza, vizes, homokos altalajba verni. Ehhez a munkához egy 5 lóerős gőzgépet vettek igénybe, amelynek teljesítményét szükség esetén 10 lóerőre lehetett emelni. Ez hajtotta a szivattyúkat és a felvonót is. A munka során mindvégig síneken szállították az anyagokat a helyszínre és az építkezési területen, még az emeleteken is.
1843. április 6-án került sor az alapkő letételére a kimélyített pinceszinten. A falakat még azon év végéig felhúzták, így 1844-ben sor kerülhetett a párkányok elhelyezésére és a tetőzet befejezésére. 1845-ben elhelyezték a vasszerkezeteket, a boltozatokat és az Altes Museumhoz vezető galériát.
1846-ra elkészült az épület szerkezete. 1847-ben kezdődhetett meg a rendkívül eredeti belsőépítészeti munka. Az 1848. márciusi német forradalom lelassította a munkálatokat, de azt soha nem függesztették fel teljesen. bélyegkép|jobbra|180px|A Neues Museum 1850 körül, látkép a Figyes-híd felől (Friedrichsbrücke) Amint a belső munkák lehetővé tették, elhelyezték a gyűjteményeket és a múzeumot 1855-ben megnyitották a közönség előtt. Bizonyos belső munkálatok azonban, mint például a lépcsőházi freskók elkészítése, még 1866-ig folytatódtak.
A megnyitástól a második világháborúig
A megnyitás idején az egyiptomi, hazai történeti és etnográfiai gyűjtemények a földszinten kaptak helyet. Az első emeleten voltak a görög és római szobrok gipszöntvényei, a bizánci művészet, a román, gótikus, reneszánsz és klasszicista stílusok gyűjteményei. A második emeletet a rézkarcok és az úgynevezett művészeti kabinet között osztották meg. Az utóbbiban kisebb egyházi és világi műtárgyakat mutattak be a középkortól az újkorig terjedő időszakból. bélyegkép|balra|180px|Háborús károk az Egyiptomi udvarban, 1949 1881-ben az újonnan alapított Iparművészeti Múzeum átvette a művészeti kabinet anyagának nagy részét, majd 1886-ban az etnográfiai gyűjtemény is saját épületbe költözött. A felszabadult területet az egyiptomi gyűjtemény, illetve a második emeleten a rézkarcok kapták meg.
1883 és 1887 között az épületben kialakítottak egy kívülről nem látható mezzanin szintet. Ennek a bővítésnek az idején a gipszszobrokat tekintették a múzeum legértékesebb gyűjteményének, ezek száma gyorsan növekedett. Később azonban, 1916 és 1920 között, a művészi felfogás változásával a gyűjteményt, a legnagyobb szobrok kivételével, átadták a berlini egyetemnek, ahol aztán az a második világháború során nagyrészt megsemmisült. Korábbi helyén, a Neues Museum első emeletén az antik vázák gyűjteményét és az Egyiptomi Múzeum papiruszait helyezték el.
A földszint átépítése 1919 és 1923 között volt az első jelentősebb beavatkozás az épület szerkezetébe megépítése után. A görög udvarban lebontották az apszist és az udvart üvegtetővel fedték be. Az udvar fölé új födémet építettek az épület normális földszintjének megfelelően és ezzel több termet hozhattak létre az Amarna-gyűjtemény befogadására. 1929-ben átjárót építettek a Pergamonmuseumhoz (Pergamon Múzeum).
1939-ben a múzeumot bezárták, a gyűjteményeket biztonságos raktárba helyezték. Hamarosan megkezdődtek a második világháború harci eseményei. Az 1943. novemberi bombázások során leégett a központi lépcsőház, az emberiség történetét ábrázoló freskóval. 1945 februárjában újabb súlyos károk keletkeztek az épületben, a bombák lerombolták az északnyugati szárnyat, az Altes Museumhoz vezető átjárót és a délkeleti rizalitot is. A romok között április végéig harcoltak a Wehrmacht és az SS egységei a szovjet csapatokkal.
1945 után Csipkerózsika-álom, majd újjáépítés
bélyegkép|jobbra|A Neues Museum romjai 1984-ben – a déli kupolaterem
A háború utáni időkben nem fogtak hozzá a múzeum újjáépítéséhez. A múzeum és a Múzeum-sziget is Kelet-Berlinben maradt, és az NDK vezetése sokáig nem tett semmit sem a romos épülettel. A megmaradt használható helyiségeket más múzeumok használták raktárnak. Csak 1986-ban kezdődtek meg az építkezés előkészületei, először további veszteséget jelentő – elkerülhetetlen és elkerülhető – bontásokkal. Eltávolították például az Egyiptomi udvar utolsó maradványait és teljesen lebontották az Altes Museumhoz vezető átjárót. Számos töredéket, maradványt elraktároztak a későbbi újjáépítést elősegítendő. 1989-ben rakták le az újjáépítés alapkövét azzal a céllal, hogy az eredetinek megfelelő formában építik újjá az épületet.
A német újraegyesítés után azonban a projekt leállt. Csak 1999-ben kezdtek újra a munkához, megváltozott koncepció alapján. David Chipperfield brit építész tervei alapján tíz év alatt, 295 millió euró költséggel az egész Múzeum-sziget újjáépítését célzó koncepció keretében építették újjá a házat. A helyreállítás során a teljesen elpusztult északnyugati szárnyat és a délkeleti rizalitot az eredeti térfogatot és tereket szorosan követve, de újonnan kellett felépíteni. Emellett restaurálták és kiegészítették a megmaradt részeket. Chipperfield koncepcióját sokan vitatták, a Gesellschaft Historischer Berlin 2006 márciusában 14 000 aláírást gyűjtött, tiltakozva a látogatóközpont céljára tervezett új épület ellen, és követelve a homlokzatok és a nagy lépcsőház eredeti állapotnak megfelelő helyreállítását. Chipperfield azonban csak a látogatóközponttal kapcsolatban engedett, a Neues Museum helyreállítási tervein nem módosítottak.
2009. október 16-án két berlini múzeumi intézmény, az Egyiptomi Múzeum a papiruszgyűjteménnyel, valamint a korai német történetet bemutató Museum für Vor- und Frühgeschichte, az eredeti helyükön nyithatták meg újra gyűjteményeiket.
Az épület 380px|Az Új Múzeum alaprajzaA földszint alaprajza:
1 Görög udvar 2 Egyiptomi udvar 3 Fő előcsarnok 4 Hazai terem 5 Déli előcsarnok 6 A lapos kupola terme 7 Etnográfiai terem 8 A lépcsők mögötti terem 9 Történelmi terem 10 Hüposztül (Egyiptomi oszlopcsarnok) 11 A sírok terme 12 Mitológiai terem
Az első emelet alaprajza:
13 Nagy lépcsőház 14 Bacchus-terem 15 Római terer 16 Déli kupolterem 17 Átjáró az Altes Museumba 18 Középkori terem 19 Bernward-szoba 20 Modern terem 21 Görög terem 22 Laokoón-kabinet 23 Apolló-terem 24 Északi kupolaterem 25 Niobidák terme A Neues Museum egy csaknem négyszögletes épület. 105 méter hosszú, 40 méter széles, észak-dél irányú, merőleges az Altes Museumra, amivel egy 6,90 méter széles és 24,50 méter hosszú galéria kötötte össze a Bodestrasse felett a második világháborúig.
Az épület legmagasabb része, 31 méterrel, a lépcsőház blokkja. Stüler tekintetbe vette az akkor még csak a tervekben létező Régi Nemzeti Galéria épületét is, és ahhoz egy dór oszlopsorral teremtette meg az összeköttetést.
A háromemeletes épületszárnyak egy-egy belső udvar, a görög és az egyiptomi körül helyezkednek el. Az Egyiptomi udvart már eredetileg is üvegtető borította, a Görög udvart 1919 és 1923 között fedték be. A központi lépcsőház tömbje a keleti homlokzaton kissé kiugró rizalitként jelenik meg, amit a két, kupolával fedett, ablaktalan saroképítmény egyensúlyoz ki.
Az egyszerű, klasszicista homlokzat mögött az 1840-es években igen újszerűnek számító vasszerkezeti megoldások rejtőznek. Ezek tették lehetővé, hogy a nehéz alapozási körülmények ellenére ugyanolyan magasság mellett az épület egy emelettel többet tartalmazzon, mint Schinkel Régi Múzeuma. Az új ipari módszerek alkalmazása révén vált lehetségessé a változatos külső burkolatok alkalmazása, az egyiptomi, görög és római stílusok megjelenítése is az épület belsejében.
Homlokzatok
bélyegkép|jobbra|A déli rizalit részletei. Friedrich August Stüler, Das Neue Museum in Berlin, Riedel 1862 bélyegkép|jobbra| A művészet tanítja az ipart és az iparművészetet. Ónöntvény-dombormű a nyugati homlokzaton, August Kiß munkája, alatta a felirattal