jobbra|bélyegkép|256px|Péter és a kakas – miniatúra a Chludov-pszaltériumból, 9. század
Péter második levele vagy Szent Péter apostol második levele röviden 2Pét az Újszövetség egyik irata, a hét katolikus levél közül a Péter első levele után következő írás. A levél koiné görög nyelven maradt fenn, három fejezetből áll, és a keresztény hagyományban Péter apostol nevéhez kapcsolódik. Felirata szerint „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola” írja azoknak, akik „ugyanabban a drága hitben” részesültek.2Pét 1,1. Ennek ellenére a legtöbb mai bibliatudós arra a következtetésre jutott, hogy nem Péter apostol volt a szerzője.Dale Martin 2009 (lecture). . Yale University. Accessed 22 July 2013. Lecture 24 (transcript)
Kánontörténeti szempontból Péter második levele az Újszövetség egyik legtöbbet vitatott irata volt. A korai egyház több térségében ismerték és olvasták, de a 4. századig sokan a vitatott könyvek közé sorolták. A katolikus és ortodox kánonban, valamint a legtöbb protestáns bibliai kánonban teljes értékű újszövetségi iratként szerepel. A modern történetkritikai kutatás nem közvetlenül Pétertől, hanem egy későbbi, péteri tekintélyre hivatkozó keresztény szerzőtől eredezteti a művet és a keletkezését sokan a 2. századra teszik.Pheme Perkins: Reading the New Testament: An Introduction Vele szemben a hagyományos nézet a levél önazonosítására, egyházi befogadására és a péteri hagyomány folytonosságára hivatkozva Péter apostol szerzőségét vagy közvetlen apostoli eredetét vallja.Jerome H. Neyrey SJ: „Péter második levele”, in Raymond E. Brown – Joseph A. Fitzmyer – Roland E. Murphy (szerk.): Jeromos bibliakommentár. II. Az Újszövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Szent István Társulat, Budapest, 1994.Richard J. Bauckham: Jude, 2 Peter, Word Biblical Commentary 50, Word Books, Waco, 1983.
A mű központi témái az apostoli tanítás emlékezetének megőrzése, a hit és az erkölcsi élet összetartozása, a hamis tanítókkal szembeni óvatosság, valamint Krisztus eljövetelének és Isten ítéletének bizonyossága. A levél a színeváltozást a parúziára vonatkozó apostoli tanúságként idézi, a parúzia késését pedig nem az ígéret meghiúsulásaként, hanem Isten türelmeként értelmezi: az Úr „nem késlekedik ígéretével”, hanem időt ad a megtérésre.2Pét 1,16–18; 3,8–9.
Címe, kánoni helye és műfaja
A cím a levél feliratából és a Péter első leveléhez fűzött kapcsolatból ered. A szerző a 3,1-ben „második levélként” utal írására, ami a kánoni hagyományban a Péter első levelével való összetartozást erősítette.2Pét 3,1. A katolikus levelek közé sorolása azt jelzi, hogy nem egyetlen, pontosan megnevezett helyi gyülekezethez szól, hanem általánosabb, egyetemesebb egyházi tanítást hordoz. A címzettek földrajzi helye nincs megjelölve; a levél ezért a keresztény közösségek szélesebb köréhez intézett buzdító és tanító iratként hatott.
Műfaja nem egyszerű magánlevél. A nyitó üdvözlet és a záró dicsőítés levélformát ad neki, de belső szerkezete inkább buzdító-homiletikus és hitvédelmi jellegű. Az 1,12–15-ben a szerző Péter közelgő halálára utal, és úgy beszél, mint aki halála után is maradandó emlékeztetőt kíván adni olvasóinak. Emiatt a levél gyakran Péter apostol „lelki végrendeleteként” értelmezhető. Az ókori zsidó és görög irodalomban ismert volt az a forma, amelyben egy tekintélyes vezető halála előtt összefoglalja legfontosabb intelmeit; a 2Pét több vonása ehhez a végrendeleti műfajhoz kapcsolható.J. N. D. Kelly: A Commentary on the Epistles of Peter and of Jude, Black, London, 1969.
A katolikus szakirodalomban a levelet olykor „deuterokanonikus újszövetségi iratként” is említik. Ez nem azt jelenti, hogy tanítása másodlagos értékű volna, hanem azt, hogy kánoni elfogadása hosszabb egyháztörténeti folyamatban szilárdult meg.Magyar katolikus lexikon: „Szent Péter második levele” szócikk.
Szerzőség és keletkezés
A hagyományos péteri értelmezés
A levél önmegjelölése egyértelműen Péter apostol nevében szólal meg. A szerző „Simon Péternek” nevezi magát, „Jézus Krisztus szolgájának és apostolának”, majd utal arra, hogy halála közel van, ahogyan azt az Úr tudtára adta, továbbá szemtanúként idézi Krisztus színeváltozását.2Pét 1,1.13–18. Ezek az elemek a hagyományos olvasat szerint Péter apostol saját tanúságára mutatnak. A Péter első levelével való kapcsolatot a 3,1 is támogatja, ahol a szerző azt írja: „Ez már a második levél, amelyet nektek írok.”
A hagyományos katolikus, ortodox és több konzervatív protestáns magyarázat szerint a levél vagy közvetlenül Pétertől származik, vagy olyan apostoli körből, amely Péter tanítását és tekintélyét hitelesen közvetítette. A stílusbeli különbségeket e megközelítés gyakran azzal magyarázza, hogy az ókori levélírásban az írnok vagy közvetítő jelentős szerepet kaphatott a megfogalmazásban, és hogy az eltérő helyzet eltérő nyelvi és retorikai formát igényelhetett.Vö. Szent Jeromos hagyományos magyarázatát a különböző írnokok vagy közvetítők szerepéről.
A történetkritikai értelmezések
A történetkritikai kutatásban széles körben elterjedt nézet, hogy Péter második levele nem közvetlenül Péter apostol tollából származik, hanem későbbi, péteri tekintélyt hordozó pszeudoepigráf irat. A pszeudoepigráfia ebben a szaknyelvi értelemben nem a modern okirathamisítás kategóriája, hanem olyan ókori irodalmi jelenség, amelyben egy közösség vagy tanítványi kör egy nagy tekintélyű alak nevében fogalmaz meg tanítást. A kérdés megítélése az Újszövetség-kutatásban különösen érzékeny, mert az ókori szerzői név, a hagyományátadás és a kánoni elfogadás fogalmai nem azonosak a modern szerzői jogi kategóriákkal.Raymond E. Brown: An Introduction to the New Testament, Doubleday, New York, 1997.
A későbbi keletkezés mellett általában több érvet hoznak fel. Ennek okai közé tartozik főleg a Péter I. levelétől való nyelvi különbségek, a Júdás levelének látszólagos használata, a 2. századi gnoszticizmusra való lehetséges utalások, a megkésett parúzia.Grant, Robert M. A Historical Introduction To The New Testament, chap. 14 .
A levél görög stílusa és szókincse jelentősen különbözik Péter első levelétől; a 2. fejezet sok ponton felhasználja Júdás levelének anyagát; a 3,15–16 Pál leveleiről olyan módon beszél, amely egy kialakulóban lévő páli levélgyűjtemény ismeretét feltételezheti; a 3,2 „apostolaitok” szófordulata pedig egyes kutatók szerint időbeli távolságot sejtet az apostoli nemzedéktől. A keletkezés idejét e nézet képviselői többnyire Kr. u. 80 és 180 közé, egyesek a századforduló környékére helyezik.
A péteri szerzőséget vagy közvetlen péteri eredetet védő értelmezések szerint ezek az érvek nem döntőek. A Júdás levélhez való viszony nem szükségképpen zárja ki a péteri eredetet; Pál leveleinek ismerete nem feltétlenül jelenti a későbbi, lezárt újszövetségi kánon meglétét; a különböző stílus pedig magyarázható más írói helyzettel, más segítővel vagy eltérő céllal. A levél teológiájában több olyan vonás is van, amely apostoli eredetű hagyományokhoz kapcsolódik: a színeváltozás tanúsága, a parúzia várása, az erkölcsi buzdítás és az apostoli emlékezet hangsúlyozása.Douglas J. Moo: 2 Peter, Jude, NIV Application Commentary, Zondervan, Grand Rapids, 1996.
Keletkezésének ideje A szerzőség dátumát a mai bibliatudósok leginkább 60 és 150 közé teszik.Duff, J. (2001). 78. 2 Peter, in John Barton and John Muddiman (ed.), "Oxford Bible Commentary". Oxford University Press. p. 1271
Keletkezésének ideje a különböző kutatók alapján: 64 – 110 között (Davids)Davids, P. H. (2006). The Letters of 2 Peter and Jude. (PNTC; Grand Rapids: Eerdmans), pp. 130-260. at. 130-131. 60-as évek (Harvey and Towner, M. Green, Moo, Mounce)Harvey and Towner. (2009). 2 Peter & Jude. pp. 15.Green, M. (1987). Second Epistle General of Peter and the Epistle of Jude. An Introduction and Commentary. Rev. ed. TNTC. Grand Rapids: Baker Academic. pp. 47.Moo, D. J. (1996). 2 Peter and Jude. NIVAC. Grand Rapids: Zondervan. pp. 24-25.Mounce. (1982). A Living Hope. pp. 99. 70-80-as évek (Chaine)Chaine, J. (1943). Les Epitres Catholiques. pp. 34. 75 – 100 között (Bauckham)Bauckham 1983, 157-158. 80 – 90 között (Duff)Duff, J. (2001). 78. 2 Peter, in John Barton and John Muddiman (ed.), "Oxford Bible Commentary". Oxford University Press. p. 1271 90 körül (Reicke, Spicq)Reicke, B. (1964). James, Peter and Jude. pp. 144 -145.Spicq, C. (1966). Epitres de Saint Pierre. pp. 195. 100 körül (Perkins, Harrington, Werse)Perkins, P. (1995). First and Second Peter. pp. 160.Harrington, D. J. (2008). “Jude and 2 Peter”. pp. 237.Werse, N. R. (2016). Second Temple Jewish Literary Traditions in 2 Peter. The Catholic Biblical Quarterly Vol. 78, No. 1. pp. 113. (Schelkle)Schelkle, K. H. (1964). Die Petrusbriefe. pp. 178-179. 100 – 110 között (Knoch, Kelly)Knoch, O. (1998). Erste und Zweite Petrusbrief. pp. 213.Kelly, J. N. D. (1969). Epistles of Peter and of Jude, The (Black's New Testament Commentary). Grand Rapids, Mich.: Baker Academic. pp. 237. 100 – 125 között (James, Vogtle, Paulsen)James, M. R. (1912). Second Epistle General of Peter. pp. 30.Vogtle, A. (1994). Der Judasbrief/Der 2. Petrusbrief. pp. 237.Paulsen, H. (1992). Der Zweite Petrusbrief und der Judasbrief. Vandenhoeck & Ruprecht. pp. 94. 100 – 140 között (Callan)Callan. (2014). Acknowledging the Divine Benefactor: The Second Letter of Peter. James Clarke & Company pp 36. 130 körül (Raymond E. Brown, Sidebottom)R. E. Brown 1997, 767.Sidebottom, E. M. (1982) James, Jude, 2 Peter. New Century Bible Commentary. Eerdmans Publishing Co. Grand Rapids-Michigan. pp. 99. 140 – 160 között (Jörg Frey) 150 körül (L. Harris)
Keletkezési hely és címzettek
A levél nem nevezi meg a címzettek városát vagy tartományát. A „második levél” megjelölés miatt a hagyomány a Péter első levelében említett kis-ázsiai közösségekkel hozta kapcsolatba, de a szöveg általánosabb megszólítása miatt nem lehet pontos címzettkört meghatározni. A levél olyan közösségekhez illik, amelyekben zsidó és pogány eredetű keresztények egyaránt jelen lehettek: a szerző az Ószövetség történeti példáit, a zsidó apokaliptikus gondolkodás elemeit és a hellenisztikus műveltség szóhasználatát egyaránt alkalmazza.
A keletkezési hely szintén bizonytalan. A hagyományos péteri értelmezés Rómához köti, Péter vértanúságának helyéhez és a Péter első levelében „Babilonként” említett városhoz kapcsolva. A későbbi keletkezést valló kutatók Róma mellett Kis-Ázsiát, Szíriát vagy Egyiptomot is felvetették. Biztos adat nincs; a levél városi, művelt, többféle kulturális hagyományt ismerő keresztény környezetet feltételez.Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Introductio specialis. II., JATEPress, Szeged, 1996.
Kánontörténet és kézirati hagyomány
bélyegkép|jobbra|A Péter-levelek egyik korai görög kézirattanúja a Bodmer-papíruszok között
Péter második levelének kánoni elfogadása lassabb és összetettebb volt, mint Péter első leveléé. Az első két évszázadból kevés biztos idézet maradt fenn, bár több lehetséges utalást szoktak említeni. Kaiszareiai Euszebiosz a 4. század elején a vitatott, de sokak által ismert és használt iratok közé sorolta. A szír egyházban a legrégebbi Pesitta-hagyományból hiányzott, míg az egyiptomi és későbbi keleti hagyományban fokozatosan elfogadottá vált.Bruce M. Metzger: The Canon of the New Testament: Its Origin, Development, and Significance, Clarendon Press, Oxford, 1987.
A 4. század második felében a levél kánoni helyzete megszilárdult. Alexandriai Atanáz 367-es húsvéti levelében az újszövetségi kánon részeként sorolta fel, és a nyugati egyházban is egyre általánosabban elfogadták. A középkori latin Bibliákban a Vulgata részeként olvasták, a tridenti zsinat pedig a teljes újszövetségi kánon részeként megerősítette.