bélyegkép|jobbra|270px|Faragott máramarosi kapu bélyegkép|jobbra|270px|Paplak Batiza (, jiddisül בוטיזה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése Máramarosszigettől 47 kilométerre délkeletre, a Lápos-hegység lábánál fekszik.
Nevének eredete A Batiz személynévből keletkezett. Először 1373-ban Batizhaza, majd 1385-ben Pottis villa, 1411-ben Bathyz, 1431-ben Votizhaza és Vantizhaza, 1453-ban pedig Bathyza alakban írták.
Története 1385-ben Bogdán testvére, Juga utódai birtokolták. 1411-ben Luxemburgi Zsigmond a Dolhai család tagjainak adományozta, de a későbbiekben helyi kisnemesekkel kellett osztozniuk birtokán. További története folyamán Máramaros vármegyei román jobbágyfalu volt. 1473-ban Drágffy Miklós, 1480-ban Drágffy Bertalan tulajdona volt.
1786-ban a Teleki és a Patay család birtoka volt, lakossága részben még ortodox, részben már görögkatolikus vallású. Lakói zsindelyt készítettek. 1848-ban görögkatolikus papja, a rozávlyai születésű Vasile Popp (Papp Bazil) nemzetőrtisztként szolgált.
Az 1890-es években a budapesti Schultz és Polák cég négy fűrészüzemet létesített határában. Az üzemek mellé több száz román, zsidó és magyar munkás települt be.
Az 1860-as években határában ezüstbánya működött, 1867-ben tizenhét bányásszal.Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 90–91. o. Cinkbányáját 1898 után nyitották, 1905-ben az Ungarische Zinkhütten und Erzbergbau Gewerkschaft nevű német vállalat vásárolta meg.
1995-ig községéhez tartozott Sajópolyána.
1880-ban 1084 lakosából 973 volt román és 55 német (jiddis) anyanyelvű; 940 görögkatolikus, 55 zsidó és 14 református vallású.
2002-ben 2964 lakosából 2960 volt román nemzetiségű; 2867 ortodox és 91 görögkatolikus vallású.
Nevezetességei Ortodox fatemploma 1699-ben Felsővisón épült, és 1899-ben állították föl a faluban. Ezután festette ki belsejét a mikolai Dionisie Iuga és leánya, Aurelia. A görögkatolikus fatemplom 1827 körül, az ortodox kőtemplom 1975-ben épült. A falutól északnyugatra, a Sasul patak felett 1993-ban kezdték meg egy nagyszabású ortodox kolostor építését, amelyhez több fatemplom is kapcsolódik. Búcsúját június 26-án tartják. Bóros–kenes–szén-dioxidos gyógyfürdő. A Pietrele de Var határrészen kisebb barlangok és egy tíz méter mély zsomboly a gipszes kőzetben. A használaton kívüli cinkbánya. Gyapjúmosók és egy vízimalom. Három vasas, egy kénes és egy sós ásványvízforrás. Falvédők, szőnyegek és törülközők szövése. 1997-től itt, Farkasréven és Jódon rendezik meg a Maramuzical népzenei fesztivált. „Négy batizai szép lány” népművészeti fesztivál (évente, augusztus 25. és 27. között). Faluturizmus, kb. negyven panzió
Testvértelepülései Aknaszlatina, Ukrajna Szaplonca, Románia
Jegyzetek
Források Vékony Antal: Batiza és népe. Igazmondó 1867/9–10. sz. Az önkormányzat honlapja Batiza ismertetése a Petre Dulfu Megyei Könyvtár honlapján Hét fényképsorozat és szöveg a faluról a Karpatenwillin
Képek
Kategória:Máramaros megye települései Kategória:Máramaros vármegye települései