Barát Endre, születési nevén Breuer Endre (Nagykáta, 1907. április 24. – Budapest, 1976. március 17.) magyar író, újságíró.
Írói álnevei: André L'Amie, Baráth Endre, A Friend, Andrew Friend, B. Friend, B. E. Friend, E. Friend, B. E. Friends.
Életrajz Breuer Soma (1880–1944) nagykátai főrabbi és Landesberg Jenny fiaként született. Középiskolai tanulmányai után gazdasági tanfolyamot végzett. Pályája az 1930-as évek elején indult, verseit közölte a Zsidó Jövő. Volt lektor, szerkesztő és az ötvenes években alkalmi fizikai munkás is. Költőként kezdte, de mindvégig író és szerkesztő volt egy személyben.
A szovjet megszállást követően különféle heti- és napilapok szerkesztőségének munkatársaként dolgozott. 1938-tól a Friss Újság munkatársa, a lap közölte regényeit, verseit. 1945-től a Szabadság, 1950–51-ben a Néphadsereg, 1957 és 1959 között a Tükör munkatársa volt. 1959-től egy évtizedig az Ország-Világ című képes hetilap főmunkatársa, rendszeresen publikált a Magyar Nemzetben is. bélyegkép|220px|Barát Endre és Bihari Klára sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 5B-8-22
Munkássága Gazdag életművében – harmincöt éves pályafutása során csaknem negyven kötete jelent meg – versgyűjtemények épp úgy megtalálhatók, mint regények, novellák, riport- és útikönyvek. Próbálkozott népies ihletésű és munkástémájú írásokkal (Látástól vakulásig, 1939; A históriás, 1947; Izzik a vas, 1954), háborús ifjúsági regényekkel (A parlamenter, 1954; Heten voltak, 1955), történelmi korrajzzal (Mit akar kend, Táncsics? !, 1946) és művészi életrajzzal (Az utolsó akkord, 1938). Témáinak egy részét újságírói-riporteri tapasztalatából merítette, ábrázolásmódjában azonban kiaknázta beleérző képességét és lélektani ismereteit is.
Az ötvenes évek közepén megírt sematikus művei után (Lobog a mécses, 1954; Fekete arany, 1954; Izzik a vas, 1954) néhány izgalmas útikönyvvel talált vissza tehetségéhez (A Gellérthegytől a piramisokig, 1957; Bahcsiszeráji látomás – Bihari Klárával közösen – 1960; Zengő szobrok, 1958; Repülő szőnyeg, 1966).
Írói munkássága az úgynevezett művészregényekben teljesedik ki, melyekben az emberi lélek legmélyebb rétegeit boncolgatja: a művészi tehetség mozgatórugóit, élet és a köznapi ember számára deviáns tehetség konfliktusait.
Lobog a mécses című drámáját a Nemzeti Színház, a Fekete aranyat a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be.
Főbb művei Anteus dalol (Budapest, 1934) Mese a varróleányról (Budapest, 1934) Menekülés a pokolból (Budapest, 1935) Halálsziget (Budapest 1936) Emberevők fogságában (Budapest, 1936) Halálos tánc (Budapest, 1938) Átkozott gyémánt (Budapest, 1938) Szólalj Isten (Budapest, 1938) Dávid a rebellis (Budapest, 1938) Pusztába kiáltott szó (Budapest, 1936) Boszorkánytánc (Budapest, 1941).
Jegyzetek
Források Barát Endre. In A magyar irodalom története 1945-1975. III. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1982. Barát Endre. In
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar drámaírók Kategória:Az Ország-Világ (1879–1938) vezetői, újságírói Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek Kategória:Nagykátaiak Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek