Nagykomlós (, ) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében, Nagykomlós község központja. Az első világháborúig Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.
Nevének változásai 1839-ben Komlós, 1863-ban Bánát-Komlós, 1873-ban, 1880-ban Komlós (Bánát-), 1890 –ben Nagy Komlós, 1920–ban Comloș, 1930-ban és 1941–ben Comloșul-Mare az elnevezése.
Népessége 1900-ban 8015 lakosából 4029 volt német, 3545 román, 128 magyar, 313 egyéb (35 szerb) anyanyelvű; 3948 római katolikus, 3590 ortodox, 409 görögkatolikus, 45 izraelita, 16 református és 7 egyéb vallású. 2002-ben a 4806 lakosából 3564 volt román, 949 cigány, 151 német, 52 magyar és 90 egyéb, 3967 ortodox, 328 római katolikus, 278 pünkösdista, 168 görögkatolikus és 65 egyéb vallású vagy ateista.
Története Reiszig Ede így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „…A középkorban is már Komlós néven szerepel. A XV. században kisebb nemesek lakták. 1446-ban Fejéregyházi Jánosnak van benne része. 1450-ben Komlósi András és Mihály is birtokosai voltak. 1453-54-ben Hunyadi János kormányzó szerez itt részeket Kölkedi Jánosnétól és özvegy Fejéregyházi Benedeknétől. 1479-ben Muronyi Kónya Demeter itteni részbirtokát a budai káptalannak adományozta.A falu valószínűleg Bali bég 1529. évi rablóhadjárata alatt pusztult el, mert a XVI. században sem a török, sem a magyar adólajstromokban nem fordul elő. 1647-ben puszta, melyet Palkonyai Nagy Balázs kapott, kinek magva szakadván, Wesselényi nádor 1657-ben Krecsics Györgynek, Szalatnai Györgynek és Tenturich Istvánnak adományozta.A zentai diadal után szerb pásztorok szállották meg. 1717-ben már 20 háza volt. Neve 1657-ben Konus, 1702-ben Konas elferdített alakban szerepel. 1740 nyarán pestis volt a községben. 1743 őszén a temesvári igazgatóság az Oláhországból bevándorolt s ideiglen Vingán letelepített románoknak Komlóst jelölte ki letelepedési helyül és ugyanakkor ide költöztek a gyarmatai románok is. 1745-ben Vingáról újabb családok is jöttek ide. 1781-ben Nákó Kristóf vásárolta meg, a ki 1782-ben Békés vármegyéből ág. evangélikus vallású tótokat telepített ide, de ezek innen 1788-ban a Kisgáj melletti Sztamorára költöztek. Az első német települők 1771-ben Felső-Magyarországból és Luxemburgból vándoroltak be. 1811-ben a helység egy része leégett. 1838-ban Nákó János volt a helység földesura. A községben van San-Marco hercegné kastélya, melyet 1848 előtt Nákó János építtetett. A szerbek régi temploma az uradalmi gabonaraktár helyén állott, hol az oltár helyét most is kereszt jelöli. Ez a templom 1783-ban összeomlott. 1796-ban a görögkeleti románok új templomot építettek maguknak. A római katolikus templom 1868-ban, a görögkatolikus 1891-ben épült…”''
Nevezetességek 1794–1796 között épült temploma a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-A-06206 sorszámon szerepel. 18. századi fogadó (TM-II-m-B-06207) 1840–1846 között épült San Marco-kúria (TM-II-m-B-06208)
Híres emberek Vasile Chiroiu (1910–1976) válogatott román labdarúgó Hans Diplich (1909–1990) német író Iulian Grozescu (1839–1872) román költő, publicista Ion Iancu (1931) román karmester William Totok (1951) német író
Hivatkozások
Források
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája
További információk BANATerra térkép Keresztény Múzeum Esztergomban
Kategória:Temes megye települései Kategória:Torontál vármegye települései