Szentábrahámi Jakabházy Zsigmond (Kiskede, 1867. május 26. – Budapest, Józsefváros, 1945. július 4.) farmakológus, toxikológus, orvos, egyetemi rektor. 1923-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 220px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben Életútja Jakabházy Zsigmond és szentléleki Pakot Polixéna fia. Alapiskoláit Székelyudvarhelyen járta, orvosi oklevelét a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg 1891-ben. A későbbiekben, 1897–1898-ban a strassburgi, 1898-ban a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányokat ösztöndíjjal. 1899-ben kinevezést kapott a kolozsvári egyetemre mint a kísérletes gyógyszerhatástan és gyógyszerismereti módszertan magántanára. 1901-ben – ugyancsak ösztöndíjjal – a grazi Károly Ferenc Egyetemen járt tanulmányúton, majd Kolozsvárra hazatérve adjunktusként folytatta az oktatómunkát. 1913-ban a gyógyszertan nyilvános rendes tanára lett, de 1919-ben – a román hűségeskü megtagadása miatt – el kellett hagynia az egyetemet. Oktatótevékenységét felfüggesztette, és rövid ideig az udvarhelyi Siménfalván orvosi praxist tartott. 1920-ban a felkérést elfogadva a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a gyógyszerisme és méregtan nyilvános rendes tanára lett, és egészen 1937-es nyugdíjazásáig oktatott az intézményben mint a gyógyszerismereti intézet igazgatója. Időközben két tanéven keresztül, 1924–1926-ban betöltötte az orvostudományi kar dékáni tisztét.

Családja Házastársa Cs. Szabó Margit (1871–1957) volt, akit 1890-ben Simonfalván vett nőül.

Gyermekei: dr. Jakabházy Zsigmond (1900–1965) gyógyszerész, dr. Jakabházy István (1906–1963) fogorvos, egyetemi magántanár, Jakabházy Ilona (Csipke Zoltán felesége), dr. Lukács Tihamérné Jakabházy Margit és Jakabházy Mária (Issekutz Béla felesége).Névpont

Munkássága Kolozsvári tanárainak egyike Lőte József volt, akinek közeli munkatársává lett. Főként gyógyszerismereti (farmakognóziai) munkássága jelentős, de behatóan foglalkozott a gyógyszerek és a mérgek hatásmechanizmusával is. 1906-tól 1915-ig tagja volt az Értekezések az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos-természettudományi Szakosztályából című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának.

Társasági tagságai és elismerései Tudományos eredményei elismeréseként 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1906 és 1915 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi és természettudományi osztályának titkára, 1935–1943 között a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke volt.

Főbb művei Gyógyszerisme, Kolozsvár, 1895 (Nyiredy Gézával és Issekutz Hugóval). A rerum nostrásnak, mint hashajtó szernek értékéről. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1903) Ireg-idomhatástani vizsgálatok aspirinnel, Kolozsvár, 1904. Az urethranok hatásáról (Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztályából, 1910) A különféle élvezeti szerekről, Kolozsvár, 1911. A gyógyszerismeret kézikönyve, I–II. kötet, Kolozsvár, 1913 (Issekutz Bélával). A háború és a gyógyszerek, Kolozsvár, 1915. Szabó Dénes-emlékkönyv. Írták és kiadták tanítványai és tanártársai. Szerk. Imre Józseffel. (Kolozsvár, 1915–1919)

Jegyzetek

Források

Péter H. Mária. Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár. 2002. 169. o.

További információk

Kategória:Magyar gyógyszerészek Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:1867-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek